Bejelentkezés

Keresés

Heti Ranglista

November – December
1.  sumeer (39)
2.  TheDuke (12)
3.  Ender (8)
4.  zebradanio (1)
5.  HENRIKPAUL (1)
tovább >>        

Kedvenc képünk

Online felhasználók (0)

Online vendégek (1)

Elismerések

eFestival2009
eFestival2009
eFestival2009

Hírdetések

Cory Doctorow: Kistestvér
Szerzőket, szerkesztőket keresünk!

Hófehér és a vadász

Mozgókép | Beküldte: RV | 2012.06.06. 0:03

A filmes berkekben nemrég elindult a feldolgozások egy újabb hulláma, és egymás után tűnnek fel a régi nagy klasszikus mesék a mozivásznon. Bizonyára abból indulhattak Képki a filmvilág nagy tudorai, hogy ha az alapvetően rétegközönségnek szóló képregény adaptációk – még a viszonylag gyengébben sikerült alkotások is – rendre telt ház előtt futnak, akkor a népszerű és közkedvelt mesék újragondolt, más megvilágításba kerülő változatai akár még nagyobb sikert is elérhetnek. A forrás ebben az esetben is bőséges, bár korántsem annyira kiapadhatatlan, mint a képregények tekintetében, de kétség kívül van hová nyúlni, azonban alaposan meg kell fontolni, hogy egy-egy mese mennyire tekerhető ki, mennyire erős a történet ahhoz, hogy az egyszerű mese kereteiből kitörve megállja a helyét más köntösben, más korosztály számára, némiképp más mondanivalót közvetítve. Nem könnyű feladat, és rosszul megtervezett arányokkal szinte biztosan elbukik az átdolgozás. Amíg egy képregény adaptáció esetében az adott hőst övező rajongás megmenthet még egy rosszul sikerült történetet is, a meséknél ez aligha képzelhető el. Aliz bizarr képi világú, de alapvetően sikeresnek tekinthető csodaországi utazása, illetve Piroska alaposan félresikerült vérfarkasos történetét követően Hófehérkét is utolérte a feldolgozások szele, mindjárt két változatban is; egy mókásabb meseverziót, és egy dark fantasy jellegű átiratot is üdvözölhettünk a mozikban. Ez utóbbi, a Hófehér és a vadász kétség kívül hatásosabbnak ígérkezett, hiszen amellett, hogy gyerekkorunk egyik alapvető meséjét bújtatja új köntösbe, még igazi fantasy környezettel is igyekszik megfűszerezni a történetet. Az eredmény azonban mégsem olyan átütő, mint várnánk.
A Grimm-testvérek 1800-as években készült gyűjteményéből ismerős Hófehérke történetet már számtalanszor feldolgozták az elmúlt évtizedek során. Közülük talán a Walt Disney által 1937-ben készített, többszörösen is díjazott rajzfilm a legismertebb, de számos tévéfilm, mesefilm, sőt, még horrorfilm is született az alapötletből. Egy ilyen háttérrel rendelkező történet ismételt leporolása csak akkor volna indokolt, ha valóban mást és újat akarunk mutatni. És épp ebben a szükségszerűen újszerűségre való törekvésben rejlik e feldolgozások legnagyobb buktatója, mert alaposan átgondolt és logikusan felépített forgatókönyvet igényel, és mindeközben meg kell őrizni azokat az alapvető elemeket, amelyektől a mese mégis az marad, ami eredetileg. Nem egyszerű megtalálni azt az egyensúlyt, amellyel egy újragondolt változat biztonságosan megállhatja a helyét, és nem sodródik el a féktelen fantáziazagyvaság, vagy az unalmas kliséket felsorakoztató, hétköznapi iparos film irányába. Sajnos az eddig bemutatott mesefeldolgozások mind a forgatókönyvön buktak el, és bizony a Hófehér és a vadásznak is ez a legnagyobb hiányossága. A látványteremtésben hihetetlenül tehetséges rendező, Rupert Sanders ugyan igyekszik mindent megtenni, hogy ellensúlyozza a hullámzó történetvezetést és adjon valamilyen ritmust a filmnek, a végeredmény azonban közel sem tökéletes, több sebből vérzik.
Az eredeti mesére csak a kulcsfontosságú epizódok révén emlékeztető történet a hagyományos „hol volt, hol nem volt” fordulattal indít, és ezt követően gyorsan felvázolja az alapszituációt, bemutatja a fontosabb szereplőket, és sejteti a kibontakozó cselekmény alapkonfliktusát. A békés királyság uralkodója még javában gyászolja elhunyt hitvesét, amikor összehozza a sors a Ravenna nevű boszorkánnyal, aki szépségével elbűvöli a mit sem sejtő királyt. Az erejét a szépségéből nyerő boszorkány gyorsan megszabadul a királytól, és a vár toronyszobájába száműzi az ifjú Hófehért, aki felnővén veszélyt jelenthetne a hatalmára. Az idő múlásával a királyság a sötétségbe süllyed, s elérkezik az idő, amikor a gonosz királynő úgy dönt, elveszejti Hófehért, azonban a lány megszökik. A királynő mindenféle szép ígérettel felbérel egy vadászt, hogy kerítse elő a lányt, azonban a hiába teljesíti a feladatot, a jutalom elmarad. A hoppon maradt vadász elmenekíti a lányt, és miután rájön, kicsoda, segít neki eljutni a királyság egyetlen szabad várába, amelynek népe talán hajlandó volna hadba szállni a gonosz királynő hatalmával.
Noha ez a történet elég sablonos, megfelelő körítéssel egészen élvezhetővé lehetne varázsolni, ám a filmben ez nem történik meg. Azt nem lehet kategorikusan kijelenteni, hogy a film rossz, mert vannak benne egészen jól sikerült pillanatok, azonban ezek összességében kevesek ahhoz, hogy kiemeljék az átlagosság szürkeségéből. A forgatókönyv nem elég erős, sok ponton bizonytalan, és emiatt a film sem tudja eldönteni, hogy megmaradjon egyszerű mese feldolgozásnak, vagy bátran bontakozzon ki és váljon igazi dark fantasy mozivá. Ez az ingadozás egyébként végig megfigyelhető; időnként ugyanis előtűnnek olyan motívumok, amelyek a Disney-féle rajzfilmet idézik elég erősen, máskor viszont a megelevenedő szörnnyel vívott rövid harc egy klasszikus fantasy hangulatát kelti. Vannak izgalmas pillanatok, jól megkomponált jelenetek, de sajnos akadnak bőven teljességgel funkció nélküli párbeszédek, lagymatag, már-már giccsbe hajló pontok, és a végső várostrom is meglehetősen harmatos, ahhoz képest, amekkora jelentősége van a történet szerint.

Kép

A környezetre viszont egyáltalán nem lehet panasz, hiszen a látványra érezhetően nagy hangsúlyt fektettek, és ebben nem is kell csalódnunk. Szépek a tájak, hangulatosak a díszletek, és a CGI is megfelelő, bár olykor egy kicsit érezni, hogy a rendező néhol többet foglalkozott a látvánnyal, mint szükséges lett volna. Ettől függetlenül, azt külön ki kell emelni, hogy a sminkesek és a számítógépes trükkökért felelős munkatársak pazar munkát végeztek a varázslásért a szépségével fizető gonosz királyné arcával – hol gyönyörű, hol egy megfáradt vénasszony látszatát kelti, máskor csupán halovány ráncok játszanak az arcán. Ezt sikerült nagyon eltalálni, és a Ravenna szerepét megformáló Charlize Theron nagyon jól játssza a szépségért (és az azzal együtt járó hatalomért) bármire hajlandó, velejéig romlott királynőt. A tekintetéből sugárzik az erő, de a mozdulataiból érezni, mennyire retteg attól, hogy végül valaki megtöri a hatalmát. Kristen Stewart viszont egyáltalán nem az a földöntúli szépség, akiről elhihetjük, hogy ezerszer szebb, mint a gonosz királynő, ám ettől függetlenül nem vészes az alakítása, és páncélban egész jól mutat. A Thor megformálójaként megismert Chris Hemsworth, úgy látszik, egyelőre beleragadt a keveset beszélő, a vitákat jobbára az öklükkel lerendező, ám mégis hatalmas szívű hősök skatulyájába. A vadász is ezt a vonalat képviseli, és tulajdonképpen nem lóg ki a filmből, bár maga a szerep nem érződik annyira hangsúlyosnak, mint ahogy azt a címből gondolnánk. A színészi játék szerencsére nem rossz, így ez legalább valamennyire mozgásban tartja a néhol el-elnehezülő történetet.
A Hófehér és a vadász nem jó film, de nem is annyira rossz, hogy mindenképpen elkerüljük. Az biztos, még sokat lehetett volna dolgozni a forgatókönyvön, hogy egy összeszedettebb, logikusabban felépített, és talán egy kicsit lendületesebb egésszé álljon össze a történet, nem is beszélve arról, hogy bátrabban kellett volna a dark fantasy motívumokhoz nyúlni. Azt nem lehet mondani, hogy érdemes megnézni, arra viszont tökéletesen megfelel, hogy ha van felesleges két óránk, azt elüssük vele, hiszen ennél vannak sokkal rosszabb filmek is.



RV

Elválasztó

A legutóbbi öt írás ebben a témában

Hozzászólások

 


A hozzászólás csak regisztrált és bejelentkezett felhasználók számára engedélyezett.
Kérjük jelentkezz be, vagy regisztrálj.

RV 2012.06.13. 8:18 | # 2
Avatar
Valószínűleg nem is volt terv, hogy a történet teljesen hasonlítson az eredetihez, és alapvetően nem is lett volna rossz, de fordíthattak volna több energiát a forgatókönyv kidolgozására.

 

Nibela 2012.06.12. 17:24 | # 1
Avatar
Másra számítottam,felemás érzésekkel álltam fel a moziban. Abban egyet értek, a királynő motivációját lehet érteni, habár bizonyára senki se mondta még neki, a stressz árt a szépségnek... Az viszont nagyon tetszett, hogy a tükör-lényt csak Ravenna látta, az öccse nem, mintha ez is utalt volna arra, a királynő nem komplett.
Ahhoz képest, a népmesének mi az eredeti mondandója (anya-lánya kapcsolat, felnőtté válás), baromi távolra került tőle a feldolgozás.

 

© 2008−2014 Fiction Kult − Minden jog fenntartva. | Impresszum | Kapcsolat | Felhasználói Szabályzat | Programozás: Otaku Bt.Videotex Bt. | Futásidő: 0.010 mp
Barátaink: drgearsstudio