Bejelentkezés

Keresés

Heti Ranglista

Szeptember – Október
1.  vg24 (1)
tovább >>        

Kedvenc képünk

Online felhasználók (0)

Online vendégek (4)

Elismerések

eFestival2009
eFestival2009
eFestival2009

Hírdetések

Cory Doctorow: Kistestvér
Szerzőket, szerkesztőket keresünk!

Halovány múltidézés

Könyvek | Beküldte: RV | 2010.01.20. 15:57

KépElég sokszor bebizonyosodott már, hogy műfajok keresztezéséből csak akkor születik igazán jól sikerült alkotás, ha a szerző kellőképpen mestere mindazon stílusoknak, amelyeket vegyíteni akar, azonban – sajnos – ez nem így szokott lenni. Általában a fantasztikum két legnépszerűbb tematikáját, a science fictiont és a fantasy-t szeretik elegyíteni, abból az alapvető tévedésből, hogy ugyan bármelyik elég érdekes tud lenni önmagában is, de egy kis fűszer hozzáadása a másikból, és máris kész a tökéletes mű.
Ennél azért több körültekintés szükséges. Az én véleményem, hogy az arányokon múlik minden, ha ott nincsen egyensúly, akkor általában valamilyen emészthetetlen zagyvaság lesz a végeredmény. Ezért is voltam kissé bizalmatlan a kezembe adott könyvvel, mert eltérő véleményeket hallottam róla.
Az egyik legtermékenyebb fantasztikus író, Robert Silverberg nálunk nemrég megjelent könyvéről, a Majipoor krónikáiról van szó. Ez a kötet a második darab abban a sorozatban, amelynek első része, a Locus-díjas Lord Valentine kastélya. Silverberg éppen egy önkéntes alkotói szünetet tartott, amikor kezdett kibontakozni benne ez a különleges környezetben játszódó történetfolyam, és noha szinte mindenki – rajongók és szakmabeliek egyaránt – arra ösztökélte, hogy folytassa a munkát, az elképzelésekből csak 1980-ra született meg az első kötet. A sikeren felbuzdulva természetesen érkeztek a folytatások, azonban Silverberg mester megint elkövette azt a hibát, mint karrierje elején, hogy inkább a mennyiségre koncentrált, mint a minőségre, így néhány kötetet leszámítva, a Majipoor-ciklus darabjai könnyen felejthető írások lettek.
A Majipoor krónikái kissé kilóg a sorból, hiszen nem összefüggő regény, hanem novellák gyűjteménye, amely a hatalmas bolygó történelmének több ezer évvel korábbi eseményeiből válogat. Az ötlet jó, azonban a világot nem sikerült igazán hangulatossá és magával ragadóvá varázsolni – minden nagyon steril, feszélyezett, darabos, és emiatt olyan érzésünk van a történetek olvasása közben, mintha valami távoli terepasztalt szemlélnénk. Nem tudjuk beleélni magunkat az egyes történetek szereplőinek sorsába, holott vannak szerethető karakterek, de ezek mégis inkább csak bábuknak tűnnek a terepasztalon, és nem igazán elevenednek meg. A világ hatalmas, a történelme több tízezer éves, számtalan különleges faj él rajta, és mindezek ellenére mégsem ragadja el az olvasót. A sci-fi és a fantasy elemek keverése is suta, mivel jelen van az igen fejlettnek tűnő technológia, de a társadalmi berendezkedés mégis inkább a fantasy-t idéző, középkori jellegű feudális viszonyokat juttatja eszünkbe, és ez a kettő valahogy nem tudott nálam egységet alkotni. Majipoor világa nem akart életre kelni, és emiatt jónak induló történetek is szükségszerűen ellaposodtak, őszinte sajnálatunkra.
Mint már említettem, ez nem egy összefüggő regény. A kötetben tíz hosszabb-rövidebb novella kapott helyet, amelyeket egy laza szál köt össze. A bevezetőben megismerkedhetünk egy Hissune nevű kölyökkel, aki a bolygó bürokratikus központjában tologatja ide-oda az adónyilvántartásokat, azonban kezd ebbe belefásulni, és hamis engedélyekkel besurran a tiltott terembe, ahol a bolygó történetét megőrző emléklenyomatokat Képtárolják. Hajtja őt a kíváncsiság, és bele-belenéz egy-egy emlékbe, aztán a végére már teljesen függővé válik. Ezek az emlékképek elevenednek meg az egyes novellákban, igen változatos történetek formájában. Silverberg érdekes témákat, gondolatokat feszeget – alakulhat-e ki vonzalom egymástól idegen fajok között, kötelesség kontra emberség, felelősségtudat, és még sorolhatnánk –, azonban nem sikerül tökéletesen kibontania ezeket. Viszont van egy-két teljességgel semmitmondó novella is, amelyeket olvasva leginkább az jut az eszünkbe, hogy erre mi szükség volt. Rendben van, hogy a kötet célja Majipoor történelmének letűnt korait feleleveníteni, de azért ne minden áron. Nagy hibája a novelláknak, hogy mindegyik rettenetesen kiszámítható, és már a feléhez közeledve sejteni – olykor már tudni is – lehet, mivel fognak végződni. Ám még ez sem volna nagy gond, ha a hatalmas világ helyszínei fogósak, érdekesek és élők lennének, de nem tudnak felnőni a feladathoz, és megmaradnak távoli aláfestésnek, mint valami vetített háttér egy olcsó filmben. Azért is szomorú ez, mert Silverberg csupa olyan tájat vonultat fel, amelyek sok lehetőséget, szépséget, látványt rejtenek – buja, esős dzsungel, rejtélyes hínárokkal teletűzdelt végeláthatatlan óceán, titokzatos kísértetek lakta sivatag, és hasonlók. Ugyanez érezhető a karakterek esetében is – a vázuk jó, ám mégis személytelenek maradnak, túlságosan darabosak, és hiányzik belőlük az élet, az a kis szikra, amitől megkedvelnénk őket, és szeretnénk velük együtt átélni a kalandjaikat. Talán egyedül az embersége és a kötelességtudat között vergődő katonatiszt alakja emelkedik ki a főhősök sorából, az ő dilemmájának súlyát egy kicsit mi is a vállunkon érezzük. Ha egy történet fogós, nem zavaró a leíró részek hiánya, vagy a gyenge karakterábrázolás, de ha lapos, akkor nincsen, ami megmentse a novellát. Sajnos a Majipoor krónikáiban szereplő írásokkal kapcsolatban is sokszor ez volt az érzésem.
Mindazonáltal nem lehet kategorikusan kijelenteni, hogy ez a kötet rossz, inkább úgy fogalmaznék, hogy számomra csalódás volt. Bár nem olvastam a ciklus első kötetét, az itt-ott elhangzott méltatások alapján arra számítottam, hogy egy színes, érdekes, egyedülálló világba nyerhetek majd tágabb betekintést a folytatás révén, de nem így lett. Kétségtelen, hogy kapunk egy kis ízelítőt a letűnt korokból, de a sok Lord neve, a városok, az események, és az egész világ egy kicsit jellegtelen, és érdektelen. Csak kiragadott képeket, helyszíneket kapunk, amik önmagukban nem elég megragadóak, és nem áll össze a kép a hatalmas világról, nincs hangulat. Bevallom, én másra – jobbra – számítottam, de nem lehet mindig a tökéletesre áhítozni. Aki kedvelte az első kötetet, az bizonyára ebben a novellagyűjteményben is örömét leli majd.



RV

Elválasztó

A legutóbbi öt írás ebben a témában

Hozzászólások

 


A hozzászólás csak regisztrált és bejelentkezett felhasználók számára engedélyezett.
Kérjük jelentkezz be, vagy regisztrálj.

Sütiszörny 2010.01.22. 11:42 | # 4
Avatar
A Lord Valentine kastélyát olvastam, nekem nagyon tetszett. Bejött a fantsy-scifi egyveleg és a történet is. Ehhez a &"novellafűzérhez&" még nem volt szerencsém.

 

solymosgyu 2010.01.21. 20:19 | # 3
Avatar
De az sf és fantasy jó szokott lenni egyutt. Lásd elshaan. De ez engem se kötne le.

 

vinitor 2010.01.21. 10:12 | # 2
Avatar
én karácsonyra kaptam meg a lord valentine kastélyát, hát, valahogy nekem is hasonló érzésem volt

odatette magát az író, szó se róla, de valami hiányzott, valahogy túl simán és gördülékenyen mentek a dolgok, minden megoldás egyből jött

nekem tetszett a scifi/fantasy hibrid, valahogy én is így képzelnék el egy galaktikus civilizáció peremén lévő bolygót a sok fajjal (lásd még firefly világa), nem éreztem erőltetettnek a dolgot

de valahogy hiányzott az a plusz, ami miatt nyáladzva vártam ezt a kötetet (ettől függetlenül megveszem, ahogy a tárcám engedi, aztán majd kiderül), azt hiszem megint nagyobb volt a hájp, mint az érték

 

elmouse 2010.01.21. 8:31 | # 1
Avatar
Tessék elolvasni az 1. kötetet! Tinédzser korom egyik legnagyobb olvasmányélménye, köszönhetően a Griff könyveknek.