Bejelentkezés

Keresés

Heti Ranglista

Január – Február
tovább >>        

Kedvenc képünk

Online felhasználók (0)

Online vendégek (4)

Elismerések

eFestival2009
eFestival2009
eFestival2009

Hírdetések

Cory Doctorow: Kistestvér
Szerzőket, szerkesztőket keresünk!

Guy Gavriel Kay

Szerzők | Beküldte: RV | 2013.05.17. 19:34

A kanadai író 1954. novemberének első hetében született a Saskatchewan államban találhat Weyburn városában, egy zsidó eredetű család gyermekeként. Hamarosan Képazonban átköltöztek a manitobai Winnipegben, így a gyerekkorát már ebben a városban töltötte, és az iskoláit is itt végezte. Miután befejezte a középiskolát, jelentkezett a manitobai egyetem filozófia szakára, elsősorban azért, mert még nem volt kikristályosodott elképzelése a jövőjét illetően. Még javában tartott az egyetem, amikor 1974-ben megkereste őt Christopher Tolkien – akinek a második felesége Kay családjának jó barátja volt –, hogy nem volna-e kedve asszisztensként részt venni J. R. R. Tolkien még ki nem adott munkáinak összeszerkesztésében. Az ifjú kanadai természetesen igent mondott, így még abban az évben Oxfordba utazott, és segédkezett a Szilmarilok egységes művé kovácsolásában. A saját bevallása szerint is roppant hasznos volt az a bő másfél év, amit Angliában töltött. Egy későbbi interjúban, amelyben megemlítették, hogy műveiben érezhető a tolkieni hatás, így emlékezett vissza: „Ahhoz, hogy a fantasy műfajában sikeres lehessen az ember, tisztában kell lenni Tolkien szerepével, és ebben sokat segített az angliai munkám az egyetem alatt. Megtanultam, milyen elemek fontosak, és melyek azok a hibák, amelyeket lehetőség szerint el kell kerülni.” 1976-ban tért vissza Kanadába, és tanulmányait a torontói egyetem jogi karán folytatta, ahol meg is szerezte a diplomát, azonban érdeklődése ekkor már inkább az írói pálya felé terelődött. A CBC egyik rádiósorozatának munkatársaként kezdett dolgozni, s az 1980-as évek kezdetétől mind inkább azon fáradozott, hogy végérvényesen az írói pályára léphessen.
Első regénye, a The Summer Tree, 1984-ben jelent meg, amelyet 1986-ban két folytatás – a The Wandering Fire, valamint a The Darkest Road – követett, teljessé téve a ciklust. Az általában a The Fionavar Tapestry néven emlegetett fantasy trilógia klasszikus és modern elemeket vegyít, hiszen részben a való világban, részben viszont egy kitalált helyszínen, Fionavar világában játszódik. A történet szerint öt egyetemi hallgató váratlanul átkerül Fionavar varázslatos világába, ahol egy epikus küzdelembe csöppenve egyrészt fel kell venniük a harcot a gonosszal, másrészt meg kell érteniük, hogy milyen szerepet is kell betölteniük a világ sorsának alakításában. A trilógia alapkoncepciója, hogy Fionavar – elsősorban mitológiai értelemben – afféle központi világ, a legelső mind között, s ennek értelmében bármi is történik ebben a világban, az hatással van az összes többire is, köztük a mi világunkra is. KépA főszereplők döntései így igen fontosak, s ezért Kay igyekezett a jellemvonásokat jól meghatározni, miközben olyan témákat is a felszínre hozott ezzel összefüggésben, mint a szabad akarat, a hatalom és annak ára, illetve a feltétlen megbocsátás kérdése, amely szerinte szükségszerű. Noha a kritikusok alapvetően elismeréssel nyilatkoztak a trilógiáról, azt szinte kivétel nélkül mindegyikük megemlítette, hogy a három regényben rengeteg hasonlóság található más művekkel, illetve bizonyos népek mitológiájával. A legszembeötlőbb hasonlóságot Tolkien világával lehet felfedezni, de ezt maga Kay sem vitatta, mondván, a Szilmarilok szerkesztésekor óhatatlanul is Középfölde hatása alá került – meglehetősen erős párhuzamot lehet vonni nemcsak helyszínekkel, de egyes lények szokásaival is. Fionavar misztikus világában megjelennek klasszikus legendák is, amelyek közül leginkább az Arthur mondakör egyes epizódjai ismerhetők fel egyértelműen. Az első kötet címadójaként megjelenő Summer Tree, vagyis Nyárfa gyakorlatilag ugyanazt a szerepet tölti be, mint az északi mitológiában az Yggdrasil, míg Mörnir alakja megfeleltethető egy Thor és Odin kombinációnak. Ezeken kívül felfedezhetők még kisebb-nagyobb walesi, ír, germán és skandináv legendák is. A trilógia három kötete közül egyértelműen a középsőt tartják a legjobbnak, amit az is bizonyít, hogy a megjelenését követő évben két, igaz kevésbé rangos, elismeréssel is megjutalmazták – a The Wandering Fire elnyerte a Prix Aurora és a Casper-díjat is.
Az 1990-es évek alatt Kay másféle irányba vitte el a regényeit, és inkább önálló kötetekben gondolkodva, egy-egy történelmi korszak analógiájára építette fel fantasy történeteit. 1990-ben jelent meg a Tigana, amely a középkori Olaszországot megidéző környezetben játszódik, és egy csoport lázadó kalandjait kíséri nyomon, akik megkísérlik megdönteni a hazájukat leigázó két nagyhatalmú varázsló uralmát. A regényben nagy hangsúlyt kap az egyes szereplők jellemében megtalálható árnyoldalak kidomborítása, illetve felvetődik néhány kérdés az egyén, a szerelem, a hazafiság, illetve a szükségszerű bosszú témakörében is. A könyvet sokat dicsérték a kritikusok, és a szakma is, amelynek egy újabb Prix Aurora-díj lett a jutalma. 1992-ben készült el az A Song for Arbonne című regény, amely a középkori francia világ analógiáját jeleníti meg fantasy elemekkel feldúsítva. Következő műve, a The Lions of Al-Rassan 1995-ben jelent meg, és a középkori Spanyolországot idéző környezetben meséli el két egymással szembenálló hadvezér történetét. Kay igyekezett hangsúlyt adni azoknak a témáknak, amelyek jellemzők voltak arra a korra, így például a vallás szerepének. A cselekmény során jól szemlélteti, hogy az egyházi vezetők miként használják fel a vallás és a hit erejét politikai célokra, miként befolyásolják a vallási elkötelezettség által az embereket, és a világi vezetőket annak érdekében, hogy az események az egyház, de leginkább a legfelsőbb papság kedve szerint történjenek. A regényben nagy szerepet betöltő háború fontos témaként is megjelenik, és noha úgy tűnik, mintha nemes és grandiózus esemény volna, Kay rendre emlékezteti az olvasót, hogy bármilyen magasztosnak is látszó cél érdekében Képfolyik egy háború, az ára mindig vérontás, szomorúság, és fájdalmas veszteség mindkét fél számára.
Az évtized vége felé közeledve készült el a The Sarantine Mosaic címet viselő műve, amely két kötetre bontva jelent meg. A konstantinápolyi környezetet és hangulatot idéző történet első része, a Sailing to Sarantium 1998-ban, a folytatása, a Lord of Emperors 2000-ben látott napvilágot. Ezt követően Kay egyszerre több alkotáson is dolgozni kezdett; nemcsak új regényét igyekezett véglegesíteni, de elkalandozott a költészet területére is. Ennek eredménye lett 2003-ban a Beyond This Dark House című verseskötet. Egy évvel később már az új regényét üdvözölhette a közönség, a The Last Light of the Sun (2004) az ősi viking történetekkel mutat erős analógiát.
2007-ben jelent meg a tizedik, s egyben a legsikeresebb regénye, az Ysabel (Ysabel – Provence varázslatos arca), amely szakított az addig begyakorolt formulával, és a mitikus középkort elhagyva, Kay egy ízig-vérig városi fantasy történetet írt. Érdekesség, hogy miközben a regényt írta, átköltözött a franciaországi Aix-en-Provence közelébe, mert így jobban meg tudta ragadni a környezet hangulatát, hiszen a történet kiindulópontjának is ezt a vidéket szánta. A regény a tizenöt éves Ned Marriner történetét meséli el, aki lassan ráeszmél mágikus örökségére. Megismerkedik egy amerikai cserediák lánnyal, akivel együtt derítenek fel egy ősi történetet szerelemről, önfeláldozásról, és varázslatról. Bár a regény önálló darab, valamennyire mégis kötődik az első könyvében megismert mitikus világhoz, mert a The Fionavar Tapestry trilógia két főbb szereplője is feltűnik a történetben. A regényt jelölték a White Pine-díjra, és öt hétig állt a kanadai bestseller lista élén. A The Globe and Mail című kanadai országos napilap kritikusa remekműnek nevezte a regényt, és külön kiemelte, hogy „a karakterek jellemábrázolása alapos, a történetbe beszűrődő mítosz hangulatos, és az egész mégis lélegzetelállítóan realista”. A kötet 2008-ban elnyerte a World Fantasy Award regény kategóriájának díját.
Sokan úgy vélekedtek, hogy az Ysabel sikerét követően Kay inkább ebben az irányban halad majd tovább a következő regényével, ám az író úgy döntött, félig-meddig visszatér a jól bevált módszeréhez. Ezúttal a VIII. századi Tang-dinasztia korából merített ötletet, és egy különlegesen átváltoztatott világban meséli el a dinasztia elleni lázadás történetét. A 2010-ben megjelent Under Heaven egyrészt folytatja Kay történelmi hátterű fantasy regényeinek hagyományait, másfelől viszont új és izgalmas elemek egészítik ki a történetet, amelytől egészen egyedivé válik a kötet. Robert Wiersema így írt róla a The Globe and Mail hasábjain: „A történetmesélés magasiskolája; egy gyönyörűen megírt történet, amely szinte életre kel, és az utolsó oldalakon minden bizonnyal meg-ríkatja az olvasókat.” Más kritikusok is sok jót írtak a regényről, többek között kiemelve, hogy az itt-ott feltűnő mellékszereplők mennyire színessé Képteszik a cselekményt. A Montreal Gazette kritikusa, Matthew Burridge azonban nem volt teljesen elragadtatva a könyvtől. Rezüméjében elismerte, hogy Kay remekül meséli a történeteit, viszont nehezményezte, hogy egyes karakterekből hiányzik egy-két apró részlet, amelytől teljessé válhatnának, illetve rámutatott, hogy némelyik főszereplő érzelmi reakciója egyes helyzetekre eltúlzott és indokolatlan. Megemlítette azt is, hogy bár a történetben jelen van a szexualitás révén történő manipuláció, Kay mégsem hajlandó ezt nyíltan ábrázolni. A történet folytatása, a River of Stars, amely mintegy négyszáz évvel később játszódik, 2013 áprilisában jelent meg.
Noha munkássága már tucatnyi regénynél jár, Kay mégsem tartozik az igazán ismert (és elismert) írók köze, bár az Ysabel megjelenése sokat lendített a népszerűségén. A történelmi múltat, a legendákat, a mitológiát és az alternatív világokat elegyítő stílusa kétség kívül eredeti, bár bizonyos mértékig behatárolt, és – kevés kivételtől eltekintve – az író maga sem feltétlenül szeretne kilépni ebből a körből. Tehetsége ugyanakkor vitathatatlan, és a szakma is mind több alkalommal fejezi ezt ki. Bár történeteiben olykor aktuális emberi kérdéseket, témákat is feszeget, alapvetően arra helyezi a hangsúlyt, amit a legjobban tud – mesél. Regényei hangulatosak, olykor bájosak, olykor kemények, ám annyi bizonyos, hogy napjainkra Guy Gavriel Kay a kortárs fantasy egyik megkerülhetetlen írójává nőtte ki magát.



A szerző művei a Könyvtárban



RV

Elválasztó

A legutóbbi öt írás ebben a témában

Hozzászólások

 


A hozzászólás csak regisztrált és bejelentkezett felhasználók számára engedélyezett.
Kérjük jelentkezz be, vagy regisztrálj.

solymosgyu 2013.05.19. 12:27 | # 1
Avatar
ettől nem veszek. semmit.