Bejelentkezés

Keresés

Heti Ranglista

Március – Április
1.  Mahiru (1)
tovább >>        

Kedvenc képünk

Online felhasználók (0)

Online vendégek (8)

Elismerések

eFestival2009
eFestival2009
eFestival2009

Hírdetések

Cory Doctorow: Kistestvér
Szerzőket, szerkesztőket keresünk!

Gondolatébresztő – Romantikus veszedelem?

Nagyvilág | Beküldte: RV | 2011.07.12. 20:38

Már egy jó ideje körvonalazódik bennem egy gondolat, de eddig mindig elhessegettem valami egyszerű és megnyugtató indoklással, azonban ahogy hónapról hónapra figyelemmel kísérem a nemzetközi fantasztikus irodalom színterének új megjelenéseit, egyre inkább úgy érzem, nem lehet tovább szemet hunyni a jelenség felett. Be kell látni, hogy a világirodalom fantasztikus ágában elindult egy lassú változás, amelynek végén akár teljesen át is alakulhat a jelenlegi struktúra. Azonban egyelőre elhamarkodott dolog volna kijelenteni, hogy ez egy szükségszerű dolog. Kétség kívül kialakultak olyan feltételek (itt alapvetően az új olvasó generáció igényeire kell gondolni), amelyek igényelhetik egy-egy új irány kibontakozását, ám a trendeket figyelve azt látni, hogy ennél mélyebb változás megy majd végbe. Talán nem olyan nagy mértékű, mint a XX. század derekán, de valami hasonló. Akkor több hullám is lezajlott; előbb megjelentek a magazinok, amelyek teljesen új színt hoztak a sci-fi és, kisebb mértékben, a fantasy irányzataiba, azonban egy idő után túlzott térnyerésük és elszaporodásuk veszélyeztetni kezdte a minőséget. Ennek lett a következménye a magazinok bukása, mert az olvasói szokások hirtelen megváltoztak, és az új körülményekhez, csak az igazán komoly újságok tudtak alkalmazkodni. Utólag már könnyen magyarázkodunk, hiszen tudjuk, hogy ez kellett a megújuláshoz, de azokban az időkben sokan temetni kezdték a fantasztikus irodalmat.
Ott még nem tartunk, hogy most is temetni kelljen, de a klasszikus irányvonalak kedvelői már hallatják segélykiáltásaikat, és ez minden, csak nem jó jel. De miről is van szó? Az elmúlt egy-két évben olyan mértékben növekedett a modern, ifjúsági misztikus-romantikus regények mennyisége, hogy azt már nem lehet egyszeri hullámnak tekinteni, ez már látható, érezhető trend. Önmagában nem is volna baj, hogy teret – ráadásul szokatlanul nagy teret – kap az ifjúsági fantasztikum, mert néha igencsak elhanyagoltnak tűnik, azonban ez az előretörés olyan erővel söpri el a megszokott, klasszikusnak nevezhető konvenciókat, elveket, stílusjegyeket, hogy az már-már veszélyes is lehet; legalábbis bizonyos irányzatokra nézve. Talán épp ebben domborodhat ki igazán a párhuzam a mostani jelenség és a fantasztikus magazinok elterjedése között – ugyanaz a lendület, és félő, hogy ugyanaz a tartalmi sivárság fogja jellemezni ezt is. Ám amíg a 60-as évek végén volt mód hová visszanyúlni, és a klasszikusból merítve továbblépni, addig napjainkban ez aligha megvalósítható, és nem azért, mert nincs honnan meríteni, hanem mert az olvasók új generációja már nem igényli. Mások az elvárások, mások a körülmények, és felgyorsult világunk digitális ifjúsága már nehézkesnek, nyomasztónak és unalmasnak tartja a klasszikus alapokra építkező történeteket. Egy idegen civilizációval való kapcsolatfelvétel nehézségei és veszélyei, vagy egy távoli bolygó idegen társadalmának megismerése egyre kevésbé érdekes az olvasók új nemzedékének. Nem versenyképes a modern fantasztikum jelenkori slágereivel szemben.
Valójában ezek az új, divatos stílusjegyek azok, amelyek lassan kiölik a klasszikus motívumokat a fantasztikus irodalomból, legyen szó akár scifiről, akár fantasy-ról, akár misztikus történetekről. Az egyik leginkább szembetűnő változás, és számomra az egyik legfájdalmasabb is, a vámpírokról alkotott kép gyökeres megváltoztatása. Hol van már Drakula gróf? Hol van a gonosz vérszopó szörnyeteg képzete? Amit Bram Stoker megalkotott a Drakulában, annak lassan már semmi nyoma. A klasszikus vámpír fagyos, félelmetes, ugyanakkor művelt és udvarias, betartja a saját maga által alkotott erkölcsi normákat, és hogy teljes legyen a kép, rendelkezik a népi babonákban fellelhető összes gyengeséggel. Vitathatatlan, hogy ez kissé régimódi, de egy igazi vámpírtörténet is az. És természetesen az efféle történetekben mindig van romantikus felhang is, de nem ez a legfontosabb, nem az a cél, hogy a vámpír és halandó választottja az idők végezetéig boldogan éljen együtt. Sokkal inkább a lehetetlenről szólnak ezek a történetek, ahogy a vámpír esetleg vonzódik a választott nőhöz, de végső soron sosem érheti el az áhított célt, hiszen a vámpír is csak egy ragadozó, és a nő sem több egyszerű áldozatnál (vagy prédánál, ha egy kicsit durvábban akarunk fogalmazni). Más környezetben és más korokban játszódnak, de Anne Rice történetei is tele vannak romantikával, sőt, még maga Lestat, az Interjú a vámpírral negatív hőse is egy romantikus alkat; gonosz, romlott, de romantikus. Vagy más vizekre kalandozva, akár felhozhatnánk példának akár a Vampire Hunter D című animációs filmet is, ahol Meier, a vámpír ugyan szerelemtől vezérelve cselekszik, de mégis megőrzi azokat a vonásokat, amitől igazi vámpírnak tekinthető – hiszen végül elbukik. Azonban ezek az archetípusok hamarosan kivesznek, és hatalmas üresség marad utánuk, amelyet a jelenkor szánalmas vérszívói soha nem lesznek képesek betölteni. Igen, a Twilight, a True Blood és az ezekhez hasonló rémálmok vámpíroknak mondott figuráiról van szó, bár aligha érdemelték ki, hogy így nevezzék őket. Nem is kell messzire menni, hogy megtudjuk, miért hibás ez az egész újszerű vámpírkép. Maga Stephenie Meyer, a Twilight sorozat írója mondta, hogy ez a történet „az életről szól, és nem a halálról, a szerelemről, és nem a vágyról”. Egy halott, vérrel táplálkozó szörnyeteg, még ha a túlvilági hatalmánál fogva igen vonzó külsővel is rendelkezik, ne legyen se tárgya, se szenvedője a szerelemnek. Ez egyszerűen nem illik egy vámpírhoz. Lehet romantikát szőni egy-egy történetbe, és kell is, hiszen általa kidomborodhat a vívódás, amelyben végül úgyis a vér kerül ki győztesen. Azonban Meyer regényei nagyon gyorsan nagyon sikeresek lettek, és ezzel elindítottak egy folyamatot, amelynek következményeként ma már minden hónapban tucatnyi szerelmes-vámpíros regény lát napvilágot a tengerentúlon, tovább rombolva a klasszikus képet.
De nemcsak a vámpírok ennyire népszerűek mostanában – angyalok, démonok, sellők, szirének, és még ki tudja miféle mitológiai eredetű lények bukkannak fel egyre másra. Azonban e történetek döntő többsége is csak arról szól, hogy az egyik beleszeret a másikba; esetleg közben megmentik a világot, de ez már igazán mellékes. Miért van erre szükség ilyen elképesztő mennyiségben? Miért kell mindenáron beleerőltetni a romantikát és a szerelmet egy városi fantasy-be? Azért vagyok bosszús emiatt, mert alapvetően nem lenne rossz egy kis vérfrissítés a modern fantasztikus irodalomban, kellenek új témák, új világok, új stílusok, de a romantika ilyen túlzott előtérbe helyezése inkább visszatetszést kelt(het) azokban, akik egy kicsivel régebb óta kedvelik ezt a műfajt, mint az új generációkból kikerülő olvasók. Ugyanakkor megértem, hogy sokkal könnyebb eladni egy történetet úgy, ha az olvasó közel érzi magához a szereplőket, és azzal kapcsolatban sincs kétségem, hogy Bella Swannal sokkal hamarabb tud azonosulni a mostani közönség, mint Mina Harker személyével, de én akkor is úgy vélem, nem a legegyszerűbb utat kell választani. Ha valami önmagában nem elég izgalmas, akkor nem az a megoldás, hogy a romantika eszközéhez nyúlunk, és máris százezrek rajonganak a regényért, hanem meg kell találni, hol a hiba, és addig alakítani, amíg a történet élvezetessé nem válik, és ilyen háttér mellé a romantikus felhang már egy plusz adalék, ami tovább javíthatja, színesítheti a művet. Ezért aggodalmas számomra látni, hogy mennyi középszerű regény jelenik meg, mert egyelőre ezeknek csak elenyésző töredéke jut el hozzánk, ám idővel hazánkba is begyűrűzik majd ez a trend. De nemcsak a városi fantasy, vagy a misztikus sci-fi forog veszélyben, a fantasy is lassan áldozatául esik ennek a „modernizációnak”. A Harry Potter sorozat adta meg a kezdő lökést, és egyre több hasonló, mágiát és a hétköznapokat, a való világot és a tündérországot elegyítő regény jelenik meg, elég csak Diana Wynne Jones könyveire gondolnunk. Az olyan hősök, mint Conan, vagy Druss, ideje – úgy látszik – lassan végleg lejár, és a csúcsos süveget öltő mágusok helyét is átveszik a szemüveges, motoros seprűvel repkedő kontárok. Aztán miközben ezen elmélkedik az ember, hirtelen eszébe jut, hogy szerencsére vannak, akik próbálják a hagyományokat életben tartani, és örül, hogy megjelennek olyan kötetek is, mint a Sötételf antológia, ami ugyan nem jó, de a régi ízek szerint íródott.
Egy szó, mint száz, én úgy látom, a jelenlegi trend nem túl rózsás, bár, azt egyelőre nem lehet teljes bizonyossággal állítani, hogy ez lesz a jövő modern fantasztikus irodalma. Nagy erőkkel ostromol a romantikus misztikum, de lehet, hogy hamarosan ez is kialszik, mint az a gyertya, amiből elfogy a kanóc. De lehet, hogy ez lesz az új irány. Még nem tudni igazán. Nem akarok hirtelen elítélni semmit (jó, elismerem, ezt az újfajta vámpír archetípust nem veszi be a gyomrom), ami újat és szokatlant hoz a modern fantasztikus irodalomba, de muszáj fenntartásokkal kezelni, amíg nem látni biztosan, mennyit árt, vagy mennyit használ. Azonban az is lehet, hogy egyszerűen egy korosztály kezd kiöregedni – a kedvenc íróival egyetemben –, és nehezebben barátkozik meg az új irányzatokkal. Én bízom abban, hogy ez a mostanság uralkodó romantikus széljárás nem lesz tartós, és nem ez fogja meghatározni a jövőt...



RV

Elválasztó

A legutóbbi öt írás ebben a témában

Hozzászólások

 


A hozzászólás csak regisztrált és bejelentkezett felhasználók számára engedélyezett.
Kérjük jelentkezz be, vagy regisztrálj.

vinitor 2011.07.23. 21:53 | # 19
Avatar
Minden normális olvasót idegesítenek, üdv a klubban! :)
Én személy szerint úgy vagyok vele, hogy sok mindent elnézek, ha alapvetően a történet szórakoztató, mert igazából a szórakozás miatt olvasok, nem a xenoantropológia érdekel :) De néha nagyon durván kilóg a lóláb, és sokszor előfordul, hogy a cselekmény során ez vagy az a dolog kizárólag azért történik meg, mert egy ilyen kiskamaszos dühös elf megnyilvánulással előrébb lehet lendíteni a sztorit a végkifejletig, még ha maga az esemény amolyan szemöldökráncolós is, hogy &"akkor most vattafák?&".

Ugyanez természetesen a vitaindító alapvetésére, a romantikus veszedelemre is igaz. Sokszor azért kellenek ezek a kellékek (értsd: vámpírok, vérfarkasok), mert ezekkel olyan problémákat lehet elénk tárni, amelyek esetleg elterelik a történet komoly döccenőit. Kit érdekel, hogy a vámpírok lenyalt hajú fiúzenekarként viselkednek, ha egyszer &"olyan romis, hogy egy vámpír és egy farkasember is hajt a nőre, ó, ettől érzi valaki különlegesnek magát&". Ilyenkor az olvasóközönség zömét adó 14-30 közötti női példányok könnyen azonosulnak (rút kiskacsa vs menő csávó az utcából), és máris meg van bocsátva a csapnivaló történetvezetés, a nagyjából muppet-show színvonalú karakterábrázolás, és a hasonló finomságok. Ezzel pedig nincs is semmi gond igazából. De ha egy kupac kutyaürüléket tányérra teszünk, és beleállítunk egy kis nemzeti színű zászlócskát, attól még nem lesz belőle ünnepi fogás.

Nagyjából úgy működhet, mint a filmeknél a cgi. Ha van rá pénz, hogy szép pirosas&csillogó és látványos legyen, akkor máris elégedetten dől hátra a készítő, hogy &"na, mekkora királyságot hoztam már össze&".
Itt a vámpírok és egyéb lények a cgi-díszlet. Gyerekként imádnám. Most viszont kell valami más is, mert díszlettel tele a padlás.

 

Batou 2011.07.21. 9:56 | # 18
Avatar
vinitor írta:
amúgy az elfek legalább következetesen hozzák a gyökér, dühös kiskamasz fílinget, nem? ;)


Engem személy szerint idegesítenek az ilyen elfek, de ez magánvélemény :)

A hozzászólásod pedig nagyon találó ssupercool2

 

vinitor 2011.07.20. 21:37 | # 17
Avatar
&"A trendekben pedig egyetértünk, bár én azt mondanám, hogy egy életképes ötletből az alkotások csinálnak ekkora trendet, nem maguktól nőnek ekkorára.&"

a trend az igényeket és az azokra reagáló kínálatot jelenti, illetve annak mozgását (nem a definícióval akarok szőrözni meg kötekedni, szóval no offense)

ma az egyik trend az, hogy a felgyorsult világban, a korlátlan és ellenőrizetlen információdömping mellett, ahol az ingerek mind számukban, mind mennyiségükben nagyságrendekkel vannak, akár csak a 10 évvel (20-30-50) ezelőttiek fölött, az igények is követik ezt a sémát
azaz ma egy kincskereső kisködmön vagy makk marci labdába sem rúg, ahogy a kincses sziget animációs-bolygós remake-je sem, nem beszélve arról, hogy egy átlag digitális sf/f játékban tíz perc alatt van annyi hentelés, amennyire az öreg gárdonyi több száz oldalt áldozott az egri csillagokban
puskák és galambok szintű komolyabbra vett ifjúsági dráma felejtős, egyszerűen nincs meg hozzá a megfelelő receptor (toldi vagy kinizsi nem is léteztek soha, &"nem ezeket a droidokat keresik&")

szóval az ötletek és az alkotások csupán reagálnak (manapság reagálással is labdába lehet rúgni, nem muszáj újítani vagy trendeket diktálni), és mivel a társadalmi valóságunk olyan, amilyen, szerintem nem kell csodálkozni a reakción
utána persze a piac felkapja és felfújja a trendeket (főleg, ha kedvező a matek), amivel egyfajta öngerjesztő folyamatot indít be, és aztán megjelennek azok a dolgok, amiket jobb híján tvájlájt sagának neveznek (gilgames meg bekaphatja, hm?)

amúgy az elfek legalább következetesen hozzák a gyökér, dühös kiskamasz fílinget, nem? ;)

 

Batou 2011.07.20. 10:49 | # 16
Avatar
&"tehát az van, hogy emberként ábrázolnak olyan lényeket, amelyek nem_emberek, így elég hiteltelen a dolog&"
Ezt a &"normál&" fantasy-ben is eljátsszák sokszor az elfekkel, akik állítólag több száz évet leéltek már, mégis úgy reagálnak a dolgokra, mint egy 15 éves kamasz.

A trendekben pedig egyetértünk, bár én azt mondanám, hogy egy életképes ötletből az alkotások csinálnak ekkora trendet, nem maguktól nőnek ekkorára.

 

vinitor 2011.07.19. 14:10 | # 15
Avatar
kimaradt:

alapvetően három csoport van, amit el lehet adni &"emberiként&": a vámpírok, a vérfarkasok (emberi alakban) és a tündérek
a többi mítikus fajzattal már felháborító/perverz/undorítóan gyomorforgató lenne a romantikus körítés, így adta magát, hogy ezeket lehet fűszerként használni egy modern történethez

angol nemeskisasszonyokkal ma már nem lehet eladni egy sztorit, titokzatos és csábos vámpírokkal igen

valamint magához a jelenséghez még:
a célközönség, pontosan a témába vágó műveltség hiánya miatt egy sor dolgon átsiklik...

pl. az, hogy a vámpírnak az ember csak egy uzsidoboz (ahogy már említve lett ez előttem), és még hűtő sem kell hozzá
egy olyan lény, amelyik akár évszázadokig (vagy évszázadok óta) él, aligha határozható meg az emberi fogalmakkal, ezekben a könyvekben mégis többnyire hosszú fogú emberként viselkednek, gondolkodnak, stb.
egy tündér, amelyik már származását tekintve is egy idegen faj, gyanúsan emberien viselkedik
a vérfarkas meg simán egy szőrös állat, amelyik gondolkodni sem nagyon tud, ha lemegy kutyába, miről beszélünk akkor?

tehát az van, hogy emberként ábrázolnak olyan lényeket, amelyek nem_emberek, így elég hiteltelen a dolog

 

vinitor 2011.07.19. 13:58 | # 14
Avatar
hm, hm, érdekes téma :)
sajnos a mintavétel nem lesz reprezentatív, legalábbis kétlem, hogy akár egy rajongó is idejön elmondani az ő verzióját :)

szvsz:

alapvetően nem azzal van a baj, hogy ezekből a regényekből sok van, hanem az, hogy szarok, már bocs a kifejezésért
a mostani dömping azért rossz, mert igen alacsony mércét állít, ami valahol érthető, egy myspace-en, msn-en, hasonló hülyeségen szocializálódott (és ehhez mérhető analitikus intelligenciával rendelkező) célcsoport fel sem nagyon fogna egy klasszikus scifi/fantasy történetből nagyjából olyan 70-80 %-ot, a maradékból meg jön az, hogy az sf az űrhajós-lézeres, a fantasy meg királylányos-varázslós

tehát ezek a könyvek alapvetően egy piaci trendre reagálnak, a trend pedig alapos változáson ment át az utóbbi pár évben

aztán vannak azok, amik (mondjuk) jól vannak megírva, sztem pl a hamilton könyvek ilyenek, bár én is abbahagytam a felénél, mikor már több volt benne a dugás, mint a szörnyvadászat, tehát ennél alapvetően a tartalommal van a gond, nem a formával

a hp könyvek is egy trendre reagáltak, sokan tudtak azonosulni a mellőzött/megnemértett kiscsávóval, aki hirtelen a dolgok sűrűjébe kerül, varázspálcával (star wars megvan?), emellé meg jött egy csillogó-látványos ifjúsági filmsorozat, reagáltak a keresletre, és jól tették

alapvetően nagyobb célcsoport kap rá az ilyesmire, mint mi, normálisak :) márpedig minden a matekon múlik, ugyebár :)

 

Nibela 2011.07.17. 11:43 | # 13
Avatar
Ezeket a könyveket nem kezelem fantasynak. Első sorban romantikus művek, csak nem a megszokott, klasszikus díszlettel, mint pl. középkori lovagok-hölgyek, orvos-ápolónő, gazdag üzletember- stb leosztással, ami a Romana, Julia és egyéb puhafedeles romantikus regényekben hemzseg számtalan variációval, mi éppen a főhős és főhősnő háttere. Most éppenséggel a vámpír-halandó, farkasember-halandó leosztással hozzák a frászt a fantasy rajongókra.
Egyik barátnőm nagy imádója ennek az új hullámnak, megkérdeztem, ugyan mit eszik ezen. Válasz: van valami borzongatóan, fenyegetően izgalmas a vámpír férfiakban. Elfojtott erős ösztönök, amitől feltámad benne a bizsergés. Titokzatos magabiztosság, amitől megremeg a térd. Fél, de közben vonzódik és ez olyan hallatlanul izgalmas! Izgalmasabb mint a való életbeli pasiügyei :P Talán pont az utolsó kijelentésével adta meg az igazi választ, mért van az ilyen műveknek akkora rajongótábora.
Mindezek ellenére én az új hullámos románcvámpír ideáltól sikítófrászt kapok. A depressziós alkatú egyénektől sose indult be a fantáziám, sőt, erős késztetésem támadt, elküldjem pszichiáterhez, mert lankasztós egyszersmind nyomasztó légkört teremt.

A klasszikus vonulat kedvelőjének tartom magam: ahol a vámpír ragadozó, az ember neki préda. A vámpír kiválóan manipulál és játssza el, érdeklődése valami másról, többről szól, hogy így becserkéssze áldozatát és kenyérre kenje a maga céljainak megfelelően. Kihasználás a köbön, tekintet nélkül a másik érzéseire, vágyaira, hogy aztán keresztüllépjen rajta, ha már &"elhasználta&".

 

solymosgyu 2011.07.16. 15:42 | # 12
Avatar
batou:Vedd komolyan a témát.
...
Nem. Konyed történeteket fognak olvasni. Képregényeket. Ja:bővíteni kell az sf palettát.
[ Módosítva: 2011.07.18. 8:49 ]

 

Batou 2011.07.15. 21:55 | # 11
Avatar
Akkor azok a történetek is időutazósnak számítanak, aminek az eleje és a vége között eltelik valamennyi idő? Sosem gondoltam volna, hogy az Ulysses-t valaha időutazó regénynek fogják bekategorizálni... fairedesgrimaces

 

solymosgyu 2011.07.15. 20:16 | # 10
Avatar
Azok a történetek jók. Amik egy eseményt járnak körbe.
...
Nem. Az időutazó felesége nem jó konyv. Inkább a ki vagy doki jó. Csak nincs meg az eleje.
[ Módosítva: 2011.07.15. 21:50 ]