Bejelentkezés

Keresés

Heti Ranglista

November – December
1.  Mihgor17 (1)
2.  Barbossza11 (1)
tovább >>        

Kedvenc képünk

Online felhasználók (0)

Online vendégek (7)

Elismerések

eFestival2009
eFestival2009
eFestival2009

Hírdetések

Cory Doctorow: Kistestvér
Szerzőket, szerkesztőket keresünk!

Gondolatébresztő – A fantasztikus filmek jövője

Nagyvilág | Beküldte: RV | 2012.09.25. 23:14

Már sokat rágódtam a fantasztikus filmek jelenlegi, meglehetősen siralmas helyzetén, de mindig akad valamilyen ürügy arra, hogy vissza-visszakanyarodjak ehhez a témához, mert egyre több esetben tapasztalom, hogy más, magával a fantasztikummal egyébként nem sokat foglalkozó emberek, ismerősök is hasonló, sőt, olykor jóval szigorúbb véleményt formálnak meg. Vagyis elméletileg az igény – még ha ez nem is feltétlenül látható – a tartalmas és elgondolkodtató iránt megvan. Azonban erről a gyártók és a forgalmazók nem akarnak tudomást venni, ami sajnos érthető, mert minek is törnék magukat bizonytalan, a bukás lehetőségének viszonylag magas százalékát magukban hordó filmek kísérleteivel, mikor elég, ha fellapozzák valamelyik képregényt egy újabb hősért, vagy egyszerűen csak felnyúlnak a polcra, és lefújják a port egy régi, sikeres filmről. Optimális esetben e megoldások bármelyike nyomán hosszasan csilingelnek a befolyó dollármilliók, igaz, már láttunk egy-két példát arra is, hogy még e hibátlannak tetsző receptek mellett is alaposan mellé lehet fogni. Az elmúlt bő egy évtized ékes példája ennek a folyamatnak, hiszen soha ennyi képregényhős nem ugrált a mozivásznon, mint manapság. Természetesen azt el kell ismerni, hogy jól esik gyerekkorunk kedvenc hőseit megelevenedni látni a vásznon, de ezek a filmek nem többek jól, vagy kevésbé jól kivitelezett iparos munkáknál, nincs tartalmuk, nincs mögöttük az a szikra, az a gondolat, amely megfogná az embert. Ezek a filmek egyszerűen kiölik a fantasztikus filmek világából az ötletet, a gondolkodást, vagyis a lényeget.
Egy nyár közepén készült esszéjében a modern fantasztikus irodalom egyik jellegzetes alakja, a nagy megmondóemberként számon tartott Cory Doctorow is elejtett néhány gondolatot napjaink fantasztikus filmjeivel kapcsolatban. Szerinte e nagy költségvetéssel készített, csillogó-villogó filmeknek ugyan sok hibájuk van, azonban olyan módszerekkel, olyan irányvonalak mentén – és itt most nem a technikai eszközökre kell gondolni – készülnek, amelyek optimálisan biztosítják a cselekmény gördülékenységét, sodrását. „Ha ezek a filmek könyvek volnának, akkor nagy valószínűséggel egy lendületből végig is olvasnánk őket. Még ha az írók nem is jók, a bevett recept alapján összerakott részletek mindig arra késztetnek, hogy meglepődj, elmosolyodj, vagy éppen elkeseredj, ahogy azt az aktuális jelenet megkívánja, és ezek közben növekszik a kíváncsiság, ami tovább lendíti az olvasót, és eljut a könyv végéig. Ahogy a filmet is végignézi az ember. Egyszerűen leköti az ember figyelmét, de nem azzal, amivel kellene. Ezért haragszom ezekre a filmekre” Bevallom, ez a könyves hasonlat nekem nagyon tetszik, és – bár nem tartozik a kedvenceim közé a kanadai író – egyet értek a szempontjaival. A jó könyvet a cselekmény hajtja előre, azonban a filmeknél ez úgy képeződik le, hogy a lendületes, izgalmas, netán fordulatos történet helyét átveszi a látvány, és ez szögezi a székbe az embert. Doctorow is ezt emeli ki: „Bosszantó ez a jelenség, és ezért vagyok dühös, amikor a mai fantasztikus filmekről esik szó. Ezek a filmek ugyanis csak azért válnak a közönség kedvenceivé, és termelnek hatalmas bevételeket, mert nem többek ragyogó látványosságnál. Pompás, színes látványosságnál, amely megragadja az ember figyelmét, függetlenül attól, mi van mögötte. Nincs bennük mélység, nincsenek gondolatok, nincs ideológia, van viszont fény, ragyogás és ettől az egész mestermunkának látszik. Minden jelmez tökéletes, egyetlen poligon sem lóg ki a helyéről, minden óramű pontossággal történik. Még a zene is. A filmiparban járatos kortárs zeneszerzők és zenészek legjobbjai szólaltatják meg az aláfestő motívumokat, és mégis szívtelen az egész, mert a zene is csak arra szolgál, hogy a megfelelő pillanatokban tovább fokozzák a látványból eredő hatásokat, érzéseket. Manipuláció. A végtermék tökéletes, és ez a tökéletesség magához vonzza a tekintetet, és rabul ejti az elmét. Nincs veszély, mert ez a recept kizárja a tartalmi, művészeti kockázat legminimálisabb arányait is.”
Valahol itt kell keresni a hibát – nincs kockázat, emiatt nincs ötlet, nincs bátorság, nincs kísérletezés. Holott a fantasztikumnak ez mind része kellene, hogy legyen. Ötletek, víziók, a jövő, vagy nem létező világok elképzelése, csupa olyan színtér, amelyek semmivel sem rosszabbak a mostani színpompás körítéseknél, viszont magukban hordozzák a lehetőségét annak, hogy gondolatokat közvetítsenek, és a nézőt is gondolkodásra késztessék. Az In Time (Lopott idő) című film egészen jó példa erre. Az alapötlet jó, eljátszik a gondolattal, hogy mi történne akkor, ha a társadalom hirtelen szűkében lenne az időnek, és ahogy az ember nézi a filmet, maga is eltöpreng néhány dolgon az idő vonatkozásában. Persze nem egy világmegváltó film, közel sem annyira látványos, mint a képregényhősöket életre keltő szuperprodukciók, de mégis felvillant valamennyi intellektuális tartalmat, valami mélységet, amely olyannyira hiányzik a mai fantasztikus filmekből. Zárójelben azért meg kell jegyezni, hogy a film bevételei valószínűleg jóval szerényebbek lennének, ha nem Justin Timberlake lett volna a főszereplő. De a törekvés érezhető a filmen; kicsit biztonsági megoldás a téma, mert ugyan van benne potenciál, ám rizikó is, azonban a megfelelő (romantikus szálat sem nélkülöző) környezetben működik. Nem azt mondom, hogy ez a követendő példa, de itt legalább próbálkoztak valami újat, egyedit alkotni.

Kép

A fantasztikus filmek jelen helyzete nem igazán teszi lehetővé azt, hogy egyedi ötleteket is vászonra vigyenek, de az a leginkább elszomorító, hogy – néhány esetet leszámítva – nincs is igazán törekvés erre. Holott a megoldás nem is túl bonyolult, és a koncepciót sem kellene felrúgni. Épp erről beszélgettem a minap az egyik barátommal, miután valahogy szóba kerültek a fantasztikus filmek. Arra jutottunk, hogy ha már úgyis a feldolgozások korát éljük, a lassan unalmassá váló szuperhősök történetei helyett nyugodtan hozzányúlhatnának a sci-fi és a fantasy korszakos íróinak regényeihez, hiszen meglehetősen hosszú a lista, amit a rajongók szívesen látnának a mozikban. A sor elejére mindjárt odatehetjük Frank Herbert Dűne című regényét, hiszen a David Lynch féle alkotás finoman szólva is megosztja a rajongókat, és ha már úgyis a remake-ek, illetve adaptációk korát éljük, a Dűne univerzum igazán tartalmas és gazdag alapanyagot tudna nyújtani. Hasonlóan nagy klasszikus Dan Simmons Hyperion ciklusa, amely szintén megérett már arra, hogy filmmé kerekedjen, és itt-ott már hallani is lehetett apró információtöredékeket azzal kapcsolatban, hogy készülőben van a film, azonban ennél többet nem lehet tudni. Ilyenkor félő, hogy hiába minden szándék, a tervekből végül nem lesz valóság. Lehetne válogatni a sci-fi aranykorának nevezett időszak műveiből is, hiszen Heinlein, vagy Pohl regényei között is bőven akad feldolgozásra érdemes darab. Elvileg Orson Scott Card Végjáték című regényéből is készül már a film, de e körül is sok a bizonytalanság, ki tudja, lesz-e belőle valami, s ha lesz is, az képes lesz-e felnőni a könyv nagyszerűségéhez. Egy ilyen felsorolásban nem feledkezhetünk meg Asimov Alapítvány regényeiről sem, hiszen azok is fontos elemei a science fiction fejlődésének, és napjaink filmes technikájával semmi akadálya nem volna a megvalósításuknak. A lista természetesen még hosszúra nyúlik, az viszont már más kérdés, hogy e regények rajongóin kívül napjaink közönsége mennyire volna vevő ezekre a klasszikus, olykor elég lassú ütemben csordogáló, de valóban értéket képviselő és komoly témákat feszegető történetekre.
Ha a sci-fi filmek válságban vannak, akkor a fantasy filmekre ez hatványozottan igaz. Igazán jó és a műfajhoz illő hangulati és tartalmi elemeket jól visszaadó alkotások már hosszú ideje nem készültek, kivéve természetesen Peter Jackson Tolkien adaptációit, de ezek is csak feldolgozások. Ezen a téren is vannak próbálkozások arra nézvést, hogy valami új irányt becsempészve színt vigyenek ebbe a halódó filmes irányzatba is – mostanában ez a klasszikus mesék olyan dark fantasy átiratait jelenti, mint az A lány és a farkas, vagy a Hófehér és a vadász. Az nem vitás, hogy jó fantasy-t nehéz alkotni, és ez a megállapítás a műfaj írott változatára is igaz, azonban ha már új ötletek nincsenek, legalább minőségi forrásokhoz hozzá lehetne nyúlni, hiszen van bőven. A technika sem akadálya már a különféle lények, tájak, szörnyek megjelenítésének, vagyis minden adottnak tűnik. A sokak által egyszerűen csak Dragonlance trilógiának nevezett fantasy alapeposz önmagáért beszél, igaz, ezt egy feledhető minőségű animációs film formájában egyszer már elkészítették, de megérdemelné, hogy méltó formában kerüljön vászonra. David Gemmel Legenda című regénye is a műfaj egyik alapköve, amely nemcsak egy remek történet, de a küzdelem, és a végsőkig való kitartás szimbóluma is egyben (hiszen a betegsége elleni küzdelem ihlette a regényt). De nyugodtan lehetne meríteni Jack Vance, vagy akár Ursula K. le Guin fantasy történeteiből is. Ám valószínűleg ezeket a történeteket is inkább az idősebb generációk ismerik, és a mai közönség számára nem bírnak akkora jelentőséggel.
Ez persze csak játszadozás a gondolattal, hogy mit lehetne, de egyszer talán fordul a kocka, és visszatérnek a mozivászonra az igazi fantasztikus filmek, és nemcsak az egyébkén közkedvelt szuperhősök jelentik majd a mozi világában a science fictiont. A mostani közönségnek azonban nincs szüksége magvas gondolatokra, vagy drámával, feszültséggel, emberi sorsokkal teleszőtt történetekre – nekik látvány és akció kell, arra viszont ezek a filmek tökéletesen megfelelnek, és amíg ezekből elfogadható mértékben csordogál a bevétel, addig aligha lehet érdemi változásra számítani. Az igazi sci-fi rajongóinak maradnak a kis költségvetésű, a második vonalban megbújó alkotások, amelyek között szerencsére néha akad egy-két igazán jól sikerült darab.



RV

Elválasztó

A legutóbbi öt írás ebben a témában

Hozzászólások

 


A hozzászólás csak regisztrált és bejelentkezett felhasználók számára engedélyezett.
Kérjük jelentkezz be, vagy regisztrálj.

vinitor 2012.09.30. 20:20 | # 5
Avatar
Van ugye az a mondás, mely szerint a kínálatnak csak a kereslet szab határt. Ez bizony visszafelé is igaz. Azaz a keresletet erőteljesen beszabályozza a kínálat, és innentől kezdve ördögi a kör.
Ha a fogyasztó kicsit kilépne a fogyasztói létformából, és a kultúrát, mint tanítási, művelődési, szórakozási "funkciót" venné néha igénybe, akkor lehet, hogy előbb-utóbb a polcon is megjelenne a termék, amely reagál a piaci résre.

Majd amikor a minőségi, vagy ki sem merem mondani, de esetleg művész(i) filmek is kapnak akkora nézettséget, mint egy másfél órás agymosó popcornmozi, akkor lesz előrelépés az alkotóktól is.
Az internet és a fájlcserélés korában pedig ne mondja nekem senki, hogy nem ér el akkora populációt egy rétegfilm.
De elérhet. Erre azt szoktam mondani, hogy Disctrict 9, a legtöbbször torrentezett film az összes közül. Nem a kategóriájában, hanem eddig minden idők összes filmje közül. Mind műfaját, mind készítőit, mind technikáját tekintve rétegfilm, és mégis.
Szóval mindenki előtt nyitva a kapu. A készítők meg a nézők előtt is.

 

Nibela 2012.09.26. 18:23 | # 4
Avatar
Hm, milyen igaz! Transformers és társai. A látvány vonzotta be a nézőket, nem a mélysége...

 

solymosgyu 2012.09.26. 16:59 | # 3
Avatar
Az ad astra könyveire gondoltam.

 

RV 2012.09.26. 14:03 | # 2
Avatar
A könyvek miatt egyelőre talán nem szükséges, bár kétségtelen, hogy a tizenévesek számára sorozatban gyártott modern fantasztikus regények rontottak valamennyit az abszolút színvonalon.

 

solymosgyu 2012.09.26. 11:19 | # 1
Avatar
Én a könyvek miatt aggódom.