Bejelentkezés

Keresés

Heti Ranglista

November – December
1.  Mihgor17 (1)
2.  Barbossza11 (1)
tovább >>        

Kedvenc képünk

Online felhasználók (0)

Online vendégek (6)

Elismerések

eFestival2009
eFestival2009
eFestival2009

Hírdetések

Cory Doctorow: Kistestvér
Szerzőket, szerkesztőket keresünk!

Fantasztikus legendák: Kékszakáll

Nagyvilág | Beküldte: Nilla | 2011.08.29. 11:50

KépBartók Béla híres operájának egyik főszereplője, ahogy azt a cím is mutatja, a Kékszakállú herceg, akinek bizarr várában az új feleség érkezése miatt tárulnak fel a múlt fájdalmas titkai. Az operában, vagy misztériumjátékban (mindkét műfaji megjelölés használatos) mindössze két szereplő van: a herceg és újdonsült felesége, Judit. Az ifjú ara a várba lépve körülnéz, és felfedez hét ajtót, ezek azonban zárva vannak, jó okkal. Judit arra kéri a herceget, hogy nyissa ki az ajtókat, és ezzel együtt tárja fel a múltja titkait is előtte. Kékszakállú vonakodva ugyan, de mégis belemegy az ajtók kinyitásába. Az ajtók sorra nyílnak ki Judit előtt: az első ajtó mögött kínzókamrát talál, a második fegyveresházba vezet, a harmadik kincseskamra, a negyedik virágoskertre nyílik, az ötödik Kékszakállú birodalmának ajtaja, a hatodik mögött a könnyek tava van, a hetedik ajtó pedig az egykori asszonyokat rejti, innen jönnek elő a régi , ma már halott feleségek, akik egy-egy napszakot képviselnek, annak megfelelően, hogy a Kékszakáll mikor talált rájuk. Judit sorsa sem lehet más, neki is be kell lépnie a halott asszonyok birodalmába, ahol rá sötétség, az éjszaka vár, míg Kékszakállúra továbbra sem talál rá a boldogság, az ő sorsa már az örökös magány. Dióhéjban ennyi Bartók művének története. Kékszakállú története viszont ennél sokkal érdekesebb, a misztérium várura ugyanis egy tizenötödik századi francia hadvezér mintájára éledt újra Balázs Béla szövegkönyvében, vagyis létezett egy eredeti Kékszakáll, aki a monda szerint sorra gyilkolta le feleségeit, más egyéb szörnyűséges tett mellett. Bartók és Balázs Kékszakállúja azonban csak távolról hasonlít az eredetire. A herceg szenved a magánytól, a boldogtalanságtól. A műben az igazi hangsúly nem a fizikai kegyetlenségen és brutalitáson van, hanem a lelki szenvedésen, a férfi és nő közös boldogságának elérhetetlenségén. Az igazi Kékszakáll azonban, ha a rémhírek valóban igazak, a történelem egyik legkíméletlenebb sorozatgyilkosa volt.
A gyakran az igazi Kékszakállnak nevezett Gilles de Rais (1404-1440) kegyetlenségből bőven felülmúlta utódját. A francia hadsereg marsallja volt, később szenvedélyévé vált az alkímia, és egyéb, eretnekségnek számító tevékenység. A veszte is ez lett, eretnekség miatt emeltek ellene vádat 1440-ben, de nem ez volt az egyetlen bűne, a listán számos borzalmas cselekedet szerepelt: sírgyalázás, templomgyalázás, tiltott varázslatok, szodómia, ördögidézés, tiltott könyvek tanulmányozása, száznál is több gyermek megkínzása és lemészárlása, élő és halott gyermekkel való fajtalankodás. Gilles de Rais bíróság elé került, sokak szerint azonban a vádak alaptalanok voltak, csak azért koholták őket, hogy megfosszák őt az összes vagyonától és megkaparinthassák a birtokait. Mert de Rais nem pusztán csak hadvezér volt, hanem az egyik leggazdagabb francia nemes is. Az viszont, ahogy erre a vagyonra szert tett, sokat elárul arról, hogy milyen személyiség lehetett valójában, és ennek fényében talán nem is tűnnek olyan hihetetlennek a vádak.
Gilles csupán 16 éves volt, mikor elrabolta saját unokatestvérét azzal a céllal, hogy feleségül vegye. A szerencsétlen hölgy Catherine de Thouars volt, aki gazdag család sarjaként hatalmas örökség várományosa volt, nem úgy mint de Rais, aki már tizenegy éves korában szinte magára maradt, szülei meghaltak, így került bomlott elméjű nagybátyjához, aki azonban nem jelentett biztos érzelmi és anyagi hátteret. A házasság révén azonban ő maga is gazdag úr lett, sőt kivételes katonai teljesítményének köszönhetően Franciaország marsalljává nevezték ki, huszonöt évesen. A harcban oly kiváló de Rais Jeanne d'Arc mellett is harcolt, de a hadi pályát évekkel halála előtt elhagyta.
1432-től kezdve már csak a birtokain élt, a csatamezőt hátrahagyta. Ez volt a hanyatlásának első lépcsőfoka. Az új életvitel felemésztette a vagyonát, ami pedig nem volt kevés. Több birtokkal és várral is rendelkezett, de ezeket sorra vesztette el féktelen életmódja miatt. Így került kapcsolatba először az alkímiával. A kor tudósait és magukat tudósnak valló kuruzslóit egyaránt vonzotta az okkult tudomány, de Raist ráadásul annyira, hogy maga mellé fogadott néhány varázslót és aranycsinálót, hátha ezzel megoldhatja anyagi problémáit. Szárnyai alá vette Francois Prelatit is, aki szellemidézéseiről híresült el. Az új ismeretség azonban nem húzta ki őt a csávából, nem lett kifogyhatatlan vagyona varázsütésre, így azt tette, amit utolsó lehetőségként tehetett: eladta a birtokait. Halálának évében szerette volna őket visszaszerezni, innen a feltételezés, hogy a borzalmas vádak a vagyona végleges elkobzásának érdekében jöttek létre.
Idővel mégis vissza akarta kapni az egyik várát, melynek új tulajdonosa a nantes-i püspök, Malestroit volt. Csak erőszakkal tudott fellépni a püspök ellen, így katonáival betört a várba és tömlöcbe vetette, de ekkorra már vádat emeltek ellene, ezért már soha többé nem élvezhette régi-új birtokát. Összesen negyvenkilenc váddal fogták perbe, vallatása azonban nem ment egyszerűen, csak akkor vallott, amikor már kínozták, az viszont tisztázatlan maradt, hogy csak a nyomás alatt engedett, vagy valóban igazak voltak az ellene emelt vádak. Mindenesetre egyes gyilkosságokat részletesen, sőt élvezettel mesélt el kihallgatóinak, amely ugyancsak arra a ad okot, hogy bűnösségét tartsuk igaznak. Úgy avatta be a nyilvánosságot kegyetlenségeinek részleteibe, mintha mi sem lett volna természetesebb számára, mint haldokló gyermekekkel fajtalankodni.
Kép1440. október 26-án végezték ki de Raist eretnekség miatt, rajta kívül még két társa jutott ugyanerre a sorsa. Az utókor számára azonban nem zárult le ennyivel Gilles de Rais története. Mint minden, valamennyire is ködös esetet, ezt is azonnal elemezni, boncolgatni kezdték, magyarázatot keresve arra, hogy de Rais valóban a gonosz megtestesülése volt-e, vagy csak a királyi udvar és az egyház ügyesen kijátszott áldozata. Perét többen is egyenesen komikusnak nevezték, utalva ezzel a vádak koholmány mivoltára, de a tények, az áldozatok véget nem érő listája, és persze de Rais vallomása ellene szóltak. A tárgyaláson elrabolt, megkínzott és meggyilkolt gyermekek szülei tanúskodtak a szörnyeteg ellen. Első démoni gyilkosságát rögtön abban az évben követte el, amikor kilépett a hadseregből és a gonosz erők szolgálatába állította magát. Innen pedig már nem volt megállás. Ahogy egyre jobban elmélyedt sötét tanulmányaiban, úgy nőtt a gyilkosság áldozataivá lett gyermekek száma is. A tetteit magyarázni kívánók – szokás szerint – a gyermekkorához nyúlnak vissza, hogy az ott elszenvedett lelki sérülések számlájára írják de Rais embertelenségét. Karaktere olyan nagy figyelmet kapott, és kap századok óta, hogy Bartók művét megelőzően is már gyakori témájává vált a francia mondáknak, melyek közül a leghíresebb Charles Perrault meséje. Részletes életrajzát Jean Benedetti vetette papírra 1971-ben.



Nilla

Elválasztó

A legutóbbi öt írás ebben a témában

Hozzászólások

 


A hozzászólás csak regisztrált és bejelentkezett felhasználók számára engedélyezett.
Kérjük jelentkezz be, vagy regisztrálj.

ildike 2011.08.31. 19:58 | # 1
Avatar
Jó:)