Fiction Kult

Manapság a zombik már a populáris kultúra részei, de ez nem volt mindig így. Az emberi húsra éhező élőhalottak prototípusa nem így létezett, sőt létezik még a mai napig is. Képregényekben, filmekben, számítógépes játékokban egyaránt találkozhatunk velük, azonban az ezen forrásokból származó ismereteink már távol állnak az igazságtól.
Az eredeti zombi, nem kitaláció, amely azért jött létre, hogy változatosabbá tegye a természetfeletti lények színes palettáját, hanem a vudu vallás szüleménye, melyről sokan – annak ellenére is, hogy a vudu ma már ugyanúgy létjogosult, mint bármely más „hivatalos” vallás – azt feltételezik, hogy követői fekete mágiát űznek. A vudu szó jelentése istenek és szellemek a nyugat-afrikai Benin és Togo nyelvén. Haiti szigetére a tizenhatodik században jutott el a vallás, méghozzá az Afrika nyugati részéből érkező rabszolgák által. Idővel az egész szigeten elterjedt, és már nemcsak vallásként, hanem életvitelként tekintettek a vudura, melynek végleges formája az ottani hagyományokkal összemosódva alakult ki.
A vudu hívei számára egyetlen isten létezik, Bondye, akit azonban számos szellem szolgál, mivel ő elérhetetlen. Vele nem lehet kapcsolatot létesíteni, ő mindenek felett áll. Neve a francia bon Dieu-ből származik, jelentése jó isten. Legfontosabb szellemük a Loa. A Loa tulajdonképpen gyűjtőneve az összes szellemnek, így számos loát tartanak számon az élet minden területén. Loa az elhunyt családtagok szelleme, de loa a halál, a szerelem, vagy a földművelés szelleme is. Az összes szellemet láthatatlannak tartják, ezért nevezik őket A láthatatlanoknak is. Kétféle loát különböztetnek meg, ezeken belül léteznek a további loák: az egyik a Rada, a másik a Petro. A kettő közti különbség nagy vonalakban a jó és a rossz ellentétvel írható le. A Rada békés loa, míg a Petro gonosz loa, melyet a fekete vuduhoz társítanak. A Petronak tulajdoníthatók a vad orgiák, a kegyetlen halálesetek és a zombik is. A vudu ilyen módon történő használatát fekete mágiaként értelmezik még a hívők is.
A vudu vallás legfontosabb része a rituálé, melynek elsődleges célja a gyógyítás. A szertartások során lehetséges kapcsolatba lépni a szellemekkel és segítséget kérni tőlük. Ebben a folyamatban egy pap a közvetítő, aki átszellemült állapotban értekezik a felsőbb erőkkel, és közvetíti a hívek számára azok üzenetét. A rituálékon az is kiderülhet, ha valamely hívőn rontás van, melyet egy saját készítésű ellenszerrel lehet csak elűzni. A gris-gris névre hallgató csomagban varázsszerek, füvek, csontok és egyéb tárgyak vannak, ezt használják a rontás levételéhez szükséges szertartás során. A gyógyításon kívül a szellemekre a jövőt illetően is számíthatnak a vudu követői, a rituálék alkalmával jósolnak is nekik.
A rituálék a vudu papok irányításával zajlanak. A női papokat mambonak, a férfi papokat hungannak hívják. Feladatkörük meglehetősen terjedelmes: gyógyítanak, átkot tesznek valakire, védelmet biztosítanak, álmot fejtenek, jósolnak, szellemekkel társalognak. A szertartásokat a szabadban tartják, az erre az alkalomra felhúzott tető alatt. Elengedhetetlen az oltárállítás és a dobok használata. Ezek a papok a fehér vudut gyakorolják, szándékaik minden esetben jók, a hívők javát kívánják szolgálni. A rituálé kezdetén a papok és a hívek együtt imádkoznak és énekelnek a szellemekhez. Úgy tartják, hogy az ének hallatára jönnek el a szellemek, hogy aztán birtokba vegyenek egy-egy fizikai testet a szertartáson résztvevők közül, akik által meg is szólalhatnak.
A vudu vallásnak több változata is létezik, az alapja azonban mindegyiknek a haiti vudu. A vallás New Orleansban, Kubában és Brazíliában is honos, a vudu egyik legismertebb eszköze, a vudu baba a New Orleansból származó folklór része, noha használata és funkciója egyáltalán nem azonos azzal, amit többnyire hiszünk. Ezek csupán energia közvetítésre szolgálnak, a haiti vudunak pedig egyáltalán nem is részei.
A vudu emberszemlélete szerint a test és a lélek nem kapcsolódik olyan szorosan egymáshoz. Zombijaik is ebben a szellemben születnek, ugyanis ők varázslat által életre keltett lelketlen holttestek. A zombi szó Nzambi afrikai főisten nevéből származik, de a köztudatba csak 1929-ben került, miután William B. Seabrook vuduról szóló könyve (The Magic Island) megjelent. Seabrook járt Haitin, hogy munkájához anyagot és tapasztalatot gyűjtsön, és állítása szerint találkozott is zombival. A látvány borzalmas volt, a zombi arca nemcsak ijesztő, de kifejezéstelen, a tekintete üres, semmibe meredő volt.
Seabrook a zombivá válás (zombification) folyamatáról is beszámol a könyvében. A zombik is normális emberek voltak egykor, ahogy az általunk ismert társaik is, de a vudu zombijait szándékosan változtatják azzá. Egy vudu varázsló megátkozza a még élő embert, aki ebbe belehal. Mikor visszatér, már csak egy lelketlen test, nem emlékszik a múltjára, nem képes gondolkodni, nem ismeri fel a szeretteit, nem tud semmit a világról, amelyben egykor élt. Sorsa, hogy a zombimester irányítása alatt folytassa „életét”. Létezik azonban néhány eset, mikor a zombi átmenetileg visszanyerhet valamennyit a mentális képességeiből, de ez csak azon ritka alkalmakkor történhet meg, ha az élőhalottat életében nagyon szoros érzelmi szálak fűzték a családjához.
A zombi modern változata nagyban eltér a vudu zombitól. Egyetlen közös vonásuk, hogy üres, halott testek, akik automatikusan mozognak, minden gondolkodás nélkül. Jelentős azonban a különbség a létrejöttükben. A vudu zombit varázslat, a modern zombit általában fertőzés teszi élőhalottá. A népszerűvé vált zombik ösztönösen cselekednek, az ember húsára vágynak. A vudu zombik ezzel szemben nem feltétlenül vérszomjas gyilkosok, az ő cselekedeteik attól függnek, hogy mesterük, akinek zombivá válásuk után szolgálói lesznek, milyen célokra használja fel újdonsült alattvalóit. A vudu zombi abban is eltér a moderntől, hogy ő nem képes másokat zombivá változtatni, míg a filmekből már jól tudjuk, hogy a modern járkáló halottak egyetlen harapással megpecsételik az egészséges ember sorsát, és állítják át őt a másik oldalra. Ezek a zombik főként hordákban közlekednek, kikelnek a sírból bizonyos alkalmakkor, és megtámadják az élőket. A vudu zombi ennél jóval magányosabb, és létezése irányítás alatt áll.
Láthatjuk, hogy az általunk ismert zombik mára eltávolodtak az eredeti zombiktól. Ennek legfőbb oka a filmművészetben keresendő, a zombifilmek egyre népszerűbbé válásával a figyelem az új zombitípusra terelődött, és a zombi definícióját is inkább a Geroge A. Romero és Lucio Fulci filmekben látott foszladozó kreatúrák alapján szokás meghatározni. Nincs is semmi baj ezekkel, hiszen a fantasztikus fikció számára kitűnő forrásként szolgál a vudu vallás teremtménye, evolúciójának pedig csak a fantázia szabhat gátat, érdekes azonban összehasonlítani őket, és látni, hogy mivé fejlődött egy vallási teremtmény a képzeletnek köszönhetően.