Bejelentkezés

Keresés

Heti Ranglista

November – December
tovább >>        

Kedvenc képünk

Online felhasználók (0)

Online vendégek (3)

Elismerések

eFestival2009
eFestival2009
eFestival2009

Hírdetések

Cory Doctorow: Kistestvér
Szerzőket, szerkesztőket keresünk!

David Brin

Szerzők | Beküldte: RV | 2009.09.20. 16:55

KépA zsidó ősökkel rendelkező író a kaliforniai Glendale városában született 1950 októberében. Egész gyerekkora és tanulmányai is ehhez az államhoz kötődtek; 1973-ban végezte el a kaliforniai technológiai intézet asztrofizikai szakát, majd később is ezen a területen bővítette ismereteit előbb alkalmazott fizikából, majd utána űrtudományokból szerzett tudományos fokozatot, mindkettőt a Kaliforniai Egyetemen.
A tudományokkal való szoros kapcsolata okán gyakran afféle modern kori Asimovként emlegetik, amelyről ő maga így vélekedett egy interjú során: „Amikor Asimov meghalt, az özvegye felkért néhány írót, hogy fejezzék be a félbehagyott írásokat. Az Alapítvány sorozat mindig is nagy hatással volt rám, és úgy éreztem, megtisztelő a feladat. Nem is volt vele sok gondom, hiszen sokban hasonlított az elképzelésünk, Asimov is éppoly szívesen játszott el ötletekkel és érvelésekkel, mint én.” Ezért is tartják őt az ún. hard sci-fi egyik legkiemelkedőbb alakjának, hiszen fejtegetései, elméletei mögött valós tudás húzódik meg, ami hitelessé teszi. Erről is beszélt az imént említett interjúban: „A hard sci-fi valójában az, amikor magáról a tudományról írsz. Történeteket, eseményeket, kísérleteket találsz ki, amelyek ugyan sosem történtek meg, de hitelesnek tűnő okfejtésekkel alátámasztva mégis valóságosnak tűnnek. A lényeg, hogy az írónak érdekessé kell tennie a tudományt.”
Brin munkáinak alapvető témája nagyjából ugyanaz, mint ami rendszeresen felbukkan a kortárs észak-amerikai science fiction irodalom más műveiben is, vagyis az ember által fejlesztett újszerű technológiák hatása a társadalomra, és magára az emberiségre. A The Practice Effect vagy a Kiln People című könyveiben meglehetősen alaposan igyekszik körüljárni ezt a kérdéskört. Származásának köszönhetően a zsidó hitvilág és vallás egyes elemei Kép(vagy annak kissé eltorzított másai) is gyakran felbukkannak a regényeiben. Az egyik ilyen a Tikkun Olam, amely nagyjából azt jelenti: megjavítani a világot, vagyis az embernek kötelessége a világot egy jobb, élhetőbb hellyé tenni. Ez eredetileg egy vallásos tartalmú gondolat, azonban Brin – sok, vallását nem igen gyakorló zsidóhoz hasonlóan – átformálta világi tartalmú eszmévé, amelyben a világ megjavítása alatt az emberiség körülményeinek javítását és a tudás terjesztését értette. Ez a gondolat kulcsszerepet játszik a The Uplift War című regény folyamán is, amikor egyfelől a thennanin faj a terragenek (a Földön élő emberek és más értelmes fajok közös elnevezése) ellenségéből végül szövetségessé válik, másfelől a történet végén, amikor mindkét fél megérti, hogy a világ jobbá tétele fontos és alapvető értéke kell, hogy legyen egy társadalom számára. Szintén a zsidó hagyományokból ered Brin műveinek egy másik fontos tényezője, a törvények és a törvényesség fontossága, akár intergalaktikus, akár lokális viszonylatban tekintve, ahogy az a Kiln People történetében is megjelenik. Ezek mellett olykor feltűnnek kisebb hangsúllyal rendelkező gondolatok, mint például az embernél sokkal értelmesebb fajokkal történő kapcsolatfelvétel lehetősége és veszélyei, illetve a múltba tekintő, elitista kultúrák iránti ellenszenve.
Bár teljes munkásságának csupán töredékét teszik ki az Uplift sorozat regényei, mégis ezekkel nyerte el először a műfaj fontosabb díjait. A távoli jövőbe helyezett történetek középpontjában egy hatalmas galaktikus civilizáció áll, amely „kiemelte” a csillagközi utazáshoz szükséges technológiával potenciálisan rendelkező élőlényeket az egyszerűség sivárságából. Ezek mind olyan fajok, amelyek oxigént lélegeznek be, de a regényekben Brin leszögezi, hogy léteznek másféle rendszerű lények is, például olyanok, amelyek hidrogént lélegeznek. E felemelkedett, oxigént lélegző fajok között ott vannak az emberek is, akik a leggyöngébb űrutazásra képes faj, ám mégis bizalmatlanság övezi őket, mert nem rendelkeztek egy patrónus fajjal, amely hozzásegítette volna őket az űrutazást elősegítő tudáshoz. Ebből kifolyólag az erőszakosabb népek eretnekségnek hiszik ezt, és az elpusztításukra törnek, míg mások Képegyszerűen kihasználják az emberiség gyengeségét. Az első regény, a Sundiver (1980) még nem hozott nagy elismerést, azonban a folytatások, az 1983-as Startide Rising (Csillagdagály) és az 1987-es The Uplift War is elnyerte a megjelenésüket követő évben a Hugo és Locus díjakat.
A sorozat újabb kötetei azonban már közel sem értek el nagy sikereket. A Brightness Reef (1995) ugyan még kapott jelölést mind a Hugo, mind a Locus díjra (igaz, elnyerni egyiket sem tudta), az 1996-ban megjelent Infinity’s Shore és az 1998-as Heaven’s Reach azonban nem kapott túl nagy elismerést. Nem sokkal a Csillagdagály megjelenését követően írta a The Crystal Spheres című novelláját, amely – akarva-akaratlanul – az Uplift-sorozat ellenpontja lett, hiszen míg az Uplift regényekben az ember csupán egyetlen jelentéktelen faj a világegyetemben létező számtalan fejlettebb létforma között, addig ebben a Hugo-díjas novellában épp azzal kénytelen szembesülni az emberiség, hogy (szinte) teljesen egyedül van az univerzumban. Érdekesség még, hogy a GURPS szerepjátékhoz készült egy kiegészítő kiadvány, amelyben az Uplift történetek világegyeteme kapott helyet. Brin ennek megírásában nem vett részt, de rengeteg információval látta el a készítőket.
Az Uplift-sorozat mellett számtalan önálló regényt is írt. Noha ezek közül igen sokat jelöltek a fontosabb díjak valamelyikére, csak néhány esetben tudott nyerni velük. Az egyik legismertebb ilyen különálló regénye az 1985-ben megjelent, posztapokaliptikus környezetben játszódó The Postman (A jövő hírnöke). A regény eredetileg három rövidebb részből állt, a-melyekből az első kettő, a The Postman (1982) és a Cyclops (1984), külön is megjelent. A teljes regényt egy évvel később adták ki, és ebben a formájában el is nyerte a Locus-díjat. A történetből 1997-ben filmet is forgattak Kevin Costner főszereplésével, azonban meglehetősen gyengén teljesített, akik korábban olvasták a regényt, fanyalogtak, így végül elég nagy bukás lett belőle, noha maga Brin – talán csak udvariasságból – elismerően nyilatkozott a filmről.
Az 1990-es Earth című regényt azért szokták kiemelni, mert viszonylag pontosan megjósolt néhány jelenleg is tapasztalható technológiai trendet. Ezzel kapcsolatban így Képvélekedett egy interjúban: „Ebben leírtam néhány feltételezésemet, és elég sok valóra is vált közülük. Bár jobb lett volna, ha némelyik, mint például a klímaváltozás, nem következik be.” 2002-ben jelent meg a Kiln People (Dettó) című regény, amely az emberi halhatatlanság klónozás útján történő megvalósításának lehetőségét boncolgatja egy meglehetősen bizarr futurisztikus környezetben, ahol a valós emberek és a klónjaik közötti finom egyensúly bármikor felborulhat, szükségtelenné téve a hús-vér embereket. A regény nagy sikert aratott mind a kritikusok, mind az olvasók között. A könyv külön érdekessége, hogy megjelenésének évében négy rangos sci-fi díjra is jelölték, és mind a négy alkalommal második helyen végzett. Egy interjúban így beszélt a regényről: „Az alapötletet az ember univerzális vágya, azaz a hosszabb élet adta. De gondoljunk bele, már így is meglehetősen hosszú ideig élünk, háromszor tovább, mint a legtöbb emlős, és mégis többet akarunk. A legtöbb ezzel kapcsolatos fikció csak úgy képes ezt a problémát megoldani, hogy megnöveli az életévek számát. De ez egy ostoba gondolat. Nem erre van szükség, hanem párhuzamos életekre, hogy egyszerre csinálhassuk, amihez kedvünk van. Végre valóra válhat, hogy egyszerre legyünk több helyen. A Kiln People történetében egy ilyen világot igyekeztem felvázolni, benne a duplikálásban rejlő minden lehetséges hibával és veszéllyel együtt.”
Regényei mellett számtalan novellát, kisregényt is írt. Ezek közül több is díjnyertes lett, és megjelent valamelyik sci-fi magazin hasábjain. Három kötet is megjelent, amely ezeket a novellák fogja össze: The River of Time (1986), amely a korai írásokat tartalmazza, Otherness (1994) és Tomorrow Happens (2003). Készített két science fiction témájú képregényt is. A Forgiveness (2002) a Star Trek univerzumban történik, míg az ismertebb The Life Eaters (2003) az 1987-ben Hugo-díjra jelölt Thor Meets Captain America (Thor találkozása Amerika Kapitánnyal) című novellán alapszik, és egy alternatív történelmi környezetben játszódik. Egy vele készült beszélgetés során így vélekedett a Képképregény készítésről: „Olyan, mintha filmet készítenél. Egy regény írásánál te döntesz mindenről, de a képregények esetében nem, hiszen ott van a rajzoló meg a szerkesztő, akikkel együtt kell dolgoznod.”
Megannyi műve megírása mellett arra is jutott ideje, hogy kritikákat fogalmazzon meg egyes sci-fi és fantasy sorozatokról, mint például a Star Wars vagy A Gyűrűk Ura. Előbbi esetében a világ alapvetően antidemokratikus voltát kifogásolta, míg Tolkien grandiózus alkotása esetében egyes fajok, nevezetesen a tündék, elitista társadalmi berendezkedését, az ellenséges erők lemészárlása szükségességének elfogadását, illetve a romantikus beütésű múltba tekintésüket kritizálta. Szintén a nem sci-fi témájú könyvei közé tartozik az 1998-ban kiadott The Transparent Society (Átlátszó társadalom), amely a magánélet megszűnését vizionálja, hiszen egyre nagyobb szerepet kap a modern társadalomban a megfigyelés, az összetett adatbázisok létrehozása, amely új intézmények kialakulásához vezethetnek. A könyv alapját képező cikk 1996-ban jelent meg a Wired magazin egyik számában. A megfigyelés témája erősen jelen van a Kiln People és az Earth című regényekben.
Brin egyike napjaink legfontosabb sci-fi szerzőinek, hiszen nemcsak fontos gondolatokat boncolgat regényeiben, hanem alapos tudományos ismereteivel igyekszik is alátámasztani az elméleteit. Talán emiatt egy kicsit nehezebb olvasni és értelmezni a könyveit, de megannyi elnyert díja bizonyítja, hogy sikereit nem méltatlanul érte el, és mindig sokat ad a kritikusok véleményére. Ahogy ő mondja: „Mindannyiunknak szükségünk van a kritikára, ugyanis a kritika a hiba egyetlen ismert ellenszere.”

A szerző művei a Könyvtárban



RV

Elválasztó

Kapcsolódó írások

A legutóbbi öt írás ebben a témában

Hozzászólások

 


A hozzászólás csak regisztrált és bejelentkezett felhasználók számára engedélyezett.
Kérjük jelentkezz be, vagy regisztrálj.