Bejelentkezés

Keresés

Heti Ranglista

Szeptember – Október
tovább >>        

Kedvenc képünk

Online felhasználók (0)

Online vendégek (7)

Elismerések

eFestival2009
eFestival2009
eFestival2009

Hírdetések

Cory Doctorow: Kistestvér
Szerzőket, szerkesztőket keresünk!

Conan, a barbár – Újratöltve

Mozgókép | Beküldte: RV | 2011.09.23. 17:37

Egyáltalán nem járunk messze a valóságtól, Képamikor azt állítjuk, hogy manapság nagyon kevés olyan, a klasszikus irányzatot képviselő – vagyis hősies – fantasy film készül, amelyről nyugodt szívvel kijelenthetnénk, jól sikerült. A 80-as években volt egy kisebb hullám, amikor napvilágot látott néhány feledhető alkotás, azonban akkoriban még a számítógépes technika sem domborított annyira, mint napjainkban, és azért lássuk be, egy fantasy esetében a látvány sokat számít. Nem csoda, hogy a legtöbb próbálkozás megbukott. Igaz, ezekhez a kudarcokhoz hathatós segítséget nyújtottak az igen gyengére sikerült történetek is, így egyáltalán nem meglepő, hogy nem ragyogott a fantasy mozik csillaga. Természetesen készült egy-két klasszikus, mint például a Willow, ám mai szemmel nézve már ezek is inkább csak arra jók, hogy megmosolyogjuk őket. Azonban a technikai fejlődés elért egy olyan szintet, amely gyakorlatilag minden akadályt elgördített a látványtervezés elől, így kelhetett életre például Tolkien legendás regénye is. Vagyis az eszközök rendelkezésre állnak, mégsem dúskálunk a fantasy filmekben (bezzeg képregény adaptációkkal lassan Dunát lehet rekeszteni), csak nagy ritkán bukkan fel egy-egy. Mint most, de ez is csupán egy ráncfelvarrás, divatosabb kifejezéssel élve, remake.
Gondolom, sokan emlékeznek a 80-as évek egyik kultuszfilmjének tekinthető Conanra. Nem volt benne semmi kiemelkedő – leszámítva Schwarzenegger dagadó izmait és vészterhesen suhogó pallosát –, de mégis jó volt, és visszaadott egy keveset abból a világból, amelyet Robert E. Howard a barbár hősről szóló regényeiben megteremtett. Szerethető film volt, amelyet még ma is szívesen megnéz az ember. Ám ahogy mostanában szokás, ezt a történetet is utolérte a feldolgozás szele, és Marcus Nispel rendező úgy gondolta, elkészíti a maga változatát. Az eredeti film kedvelőjeként örömmel, de mégis óvatosan fogadtam ezt a hírt, hiszen láttuk már nagy klasszikusok új változatainak csúfos bukását. A nemzetközi bemutató után máris lehetett olvasni a különféle kritikákat, és ezek többsége egyetértett abban, hogy az új Conan rossz film. Ötlettelen, unalmas, üres, azaz egyáltalán nem méltó az elődjéhez. Ilyen előzmények után, bevallom, kissé elbizonytalanodtam a tekintetben, hogy valóban meg akarom-e nézni az új változatot, ám végül a kíváncsiságom erősebb volt. Mint kiderült, nem bántam meg.
Félreértés ne essék, a 2011-es Conan, a barbár nem egy Oscar nyertes alkotás, de közel sem olyan rossz, mint ahogy azt olvasni lehet általában. Mielőtt belemennék a részletekbe, röviden felvázolom a történetet. Némi történelmi háttér megismerése után bekapcsolódunk egy átlagos kimmériai barbár falu Képnyugodtnak látszó életébe, épp amikor a település ifjai – köztük a kis Conan – vetélkednek egymással az erő, a kitartás és az ügyesség próbája keretében. A versenyt azonban megzavarja néhány vadember, akiket a gyermek Conan játszi könnyedséggel (és kíméletlen brutalitással) le is mészárol. Később természetesen a falut megtámadja a gonosz Khalar Zym serege, megölnek mindenkit, és bár az ifjú Conan bátran szembeszáll velük, csak azt éri el, hogy végignézheti az apja halálát. Ezt követően meglehetősen egyenes vonalon halad tovább a cselekmény – Conan bosszúra szomjazva keresi apja gyilkosát, míg a gonosz vezér egy ősi ereklye működéséhez szükséges komponenseket gyűjti össze a végső rituáléhoz (egész pontosan egy megfelelő vérvonalba tartozó lányt). Az útjaik olykor keresztezik egymást, és ilyenkor a gonosz hadvezérei közül mindig elhalálozik egy. A végén persze minden jóra fordul, a jó győz, a gonosz elbukik – semmi meglepő sincs benne.
Mivel látható, hogy a történet nem igazán veretes, joggal kérdezhetjük, hogy akkor miért érdemes időt vesztegetni a filmre? Nos, bármilyen különösen is hangzik, ez a film hangulatos. Nem szabad persze az eredetihez viszonyítani, azonban a maga módján kellemes atmoszférát teremt, a változatos és szép tájak, a jól eltalált díszletek (és a korrekt számítógépes animáció) összességében elérik a céljukat. El tudjuk hinni, hogy Hyboria vidékein járunk, és jó közelítéssel azt látjuk, amit Howard is megálmodott. Természetesen akadnak nehezen magyarázható, és némi logikai buktatót is tartalmazó események, jelenetek, de ezektől eltekintve egy teljesen átlagos fantasy történetet kapunk. (Azért ismerjük be, az eredeti film sem nyújtott ennél sokkal többet.) A mai igényeknek megfelelően bőségesen kijut az akcióból és a harcból, igaz a csatajelenetek sokkal követhetőbbek és élvezhetőbbek lettek volna, ha nem ennyire zilált a kamerakezelés, és nem viszik túlzásba a vágást, de még nem esnek bele a nézhetetlenség kategóriájába. A zene sablonos, de jól illeszkedik a film hangulatához – ahol kell pattogós, ahol kell, igyekszik éreztetni a feszültséget, az izgalmat, és jó hátteréül szolgál a könnyedebb pillanatoknak is. Viszont a vérrel bánhattak volna fukarabbul is; kicsit indokolatlannak érzem a harc közbeni brutalitás mértékét, de végül is barbárokról van szó, talán belefér. Mindenesetre emiatt a film megkapta a tizennyolcas karikát, érthető módon.
Ami a karaktereket és a színészi munkát illeti, nos, nem szabad fantasztikus alakításokat várnunk. A főhőst játszó Jason Momoa tulajdonképpen nem teljesít rosszul, hitelesen adja a barbár harcost, de azt azért lehet látni, hogy valószínűleg sosem fog Hamletet játszani a Broadway színpadán. A kiegészítő karakterek valójában elég jellegtelenek, de ez a film nem is róluk szól. A Conan apját alakító Ron Perlman már számos filmben bizonyította, hogy bármilyen karaktert meg tud formálni, és ezúttal sem okoz csalódást. A faluját és fiát védelmező barbár vezér alakja persze nem túl bonyolult, de mégis hitelesebb a többinél, még a főhősnél is. Szerencsére azonban nem kell túl sok figyelmet fordítanunk a karakterek jellemábrázolására, mert az akciók jobbára lekötik a figyelmünket.

Kép

Az egész filmet jól jellemzi az a mondat, amely Conan szájából hangzik el: „Élek, szeretek, ölök, és ennél nem kell több.” Épp ezt nyújtja a film, és nem is várhatunk tőle többet. Nézhető, szórakoztató, és jó kikapcsolódást nyújt. Alapvetően nincs jó véleményem az ilyen jellegű filmekről, de ez még nekem is tetszett. Persze meg lehet érteni a fanyalgókat is, hiszen kicsivel több munkával még jobbá lehetett volna tenni a filmet, de nyilván nem akartak még több pénzt pumpálni egy várhatóan bukásra ítélt filmbe. Azt nem mondom, hogy minden Conan rajongónak kötelező darab, de aki nem tekinti szentségtörésnek az eredeti film megújítását, az azért nézze meg. Egyszer meg lehet.



RV

Elválasztó

A legutóbbi öt írás ebben a témában

Hozzászólások

 


A hozzászólás csak regisztrált és bejelentkezett felhasználók számára engedélyezett.
Kérjük jelentkezz be, vagy regisztrálj.