Bejelentkezés

Keresés

Heti Ranglista

Március – Április
tovább >>        

Kedvenc képünk

Online felhasználók (0)

Online vendégek (3)

Elismerések

eFestival2009
eFestival2009
eFestival2009

Hírdetések

Cory Doctorow: Kistestvér
Szerzőket, szerkesztőket keresünk!

Bölcső

Könyvek | Beküldte: RV | 2013.08.19. 12:46

Alighanem minden jelentősebbnek tartott író életművében akadnak olyan darabok, amelyekre valamilyen okból nem harap rá a közönség. A legtöbb esetben persze az ok egyértelmű lehet, hiszen ha a kritika elmarasztalja az adott regényt, vagy csak egynek tartja Képa sok hasonló közül, akkor jó eséllyel az olvasók is így fognak vélekedni, eltekintve néhány kivételtől. Nehéz megítélni, hogy mitől válik egy regény sorsa ilyen mostohává. Az biztos, hogy ha a szakmai kritika rossz fényben tűntet fel egy regényt, az a vélemény mindig nagy súllyal esik a latba, és – egy-két esettől eltekintve – az olvasók sem fognak mást gondolni róla. Ezzel szemben az elismerően nyilatkozó rezüméknek nem feltétlenül van ekkora véleményformáló ereje az olvasók felé – lehet, hogy a szakma sokra értékeli egy-egy regény tartalmát, de ha a rajongók tetszését nem nyeri el a könyv, akkor annak sorsa menthetetlenül megpecsételődik. Nagyjából e két helyzet együttes hatása eredményezte azt, hogy Arthur C. Clarke Bölcső (Cradle) című regénye, amelyet Gentry Lee-vel közösen írtak, nem lett sikeres, pedig egyáltalán nem annyira rossz, mint ahogy azt az akkori kritikákban írták.
A science fiction irodalom egyik korszakos alakjaként számon tartott Clarke nem szorul különösebb bemutatásra. Mindig is közel állt a tudományokhoz, hiszen matematikából és fizikából doktorált, és mintegy ezt ellensúlyozandó érdeklődött az irodalom iránt is. Nagyon szeretett olvasni, ám egy idő után úgy érezte, csak az olvasás nem elég szórakoztató, ezért megpróbálkozott saját történetek kidolgozásával. Eleinte csak a maga örömére írogatott, aztán miután leszerelt a II. világháborút követően, írásaival sorra látogatta a magazinok kiadóit. A kezdeti nehézségeket követően az igazi nagy sikert és elismerést az azóta már kultikussá vált 2001: Űrodisszeia hozta meg a számára. Gentry Lee már közel sem ennyire ismert személy. Alapvetően űrhajózási mérnök, dolgozott a NASA több programjában is, de televíziós sorozatokhoz is írt forgatókönyvet, és természetesen a regényírással is megpróbálkozott. Többször dolgozott együtt Clarke-kal, és önálló kötetekkel is jelentkezett az 1990-es évek második felében, majd érdeklődése újra inkább a tudomány felé fordult.
A Bölcső eredetileg nem regénynek indult, hanem Clarke és Lee egy fantasztikus filmet szerettek volna elkészíteni, ám a terv kútba esett, viszont az összegyűlt ötleteket mindketten túl jónak tartották ahhoz, hogy csak úgy kidobják az ablakon. Átdolgozták őket egy kicsit, és ennek eredményeként született meg az a könyv. Nehezen meghatározható regény, hiszen kilóg a klasszikus sci-fi regények sorából, annak ellenére, hogy az ember és egy idegen értelem első találkozását mutatja be. A történet elején egy szokatlan esemény borítja fel Key West életét, ugyanis egy csapat delfin vetődik szárazföldre. A helyszínre érkező riporterek között ott van Carol Dawson is, a híres és talpraesett újságíró, aki megneszelte, hogy a delfinek sajnálatos esete talán összefüggésbe hozható egy félresikerült katonai kísérlettel. A forrása szerint a haditengerészet egyik kísérleti rakétája váratlanul eltévedt, és valahol Key West közelében csapódott a tengerbe. A delfineket álcaként használva Carol valójában a rakétát akarja megtalálni, hogy hatalmas port felverő cikket készíthessen. Amikor azonban egy bérelt hajóval kimegy a tengerre, és a kapitánnyal lemerülnek, egyáltalán nem az a látvány fogadja, amire számított. Találkoznak néhány különösen viselkedő delfinnel, és egy furcsa képződményt fedeznek fel a tenger fenekén, nem is beszélve arról a bizarr tárgyról, amit a korallzátony egyik repedéséből halásznak elő. Azt gondolják, kincset találtak, azonban az újabb merülés során olyan meglepetésben lesz részük, amelyre még legvadabb rémálmaikban sem mertek volna gondolni.
Különös regény a Bölcső, mert nem törődik a klasszikus sci-fi szabályaival, és a maga útját járja – ez elsősorban Lee hatása –, de éppen ettől lesz jó. A kritikusok azonban nem szerették ezeket az elkalandozásokat, és ennek általában hangot is adtak. Elsősorban a karakterek magánéletének részletes bemutatását találták eltúlzottnak, de sokan azt is kiemelték, hogy meglehetősen sok erotikus, szexuális töltet van bizonyos jelenetekben, ami nem feltétlenül szükséges egy alapvetően science fiction regénybe. Az egyik kritika így fogalmazta ezt meg: „A karakterek fejlődésének részletesebb bemutatása szükségszerű lehet, ha hatással van a cselekmény egy későbbi pontjára, azonban e regény esetében nem így van. Az első bő száz oldal leginkább olyan, jobbára szükségtelen és öncélú, karakterábrázolásokkal van tele, amelyek semmit sem tesznek hozzá a történethez, és jobban mutatnának egy romantikus regény fejezeteiben. A szereplők mindennapjait előszeretettel hangsúlyozó Lee sajnos túl erősen van jelen, és ez sokat ront a történet élvezeti értékén.” Tény, hogy szinte minden szereplőnek az életéből felvillan egy-két múltbeli esemény (részletesen kibontva), amely a cselekmény szempontjából lényegtelen ugyan, ám ezeket én egyáltalán nem éreztem unalmasnak, vagy feleslegesnek. Lee nagyon is jól építette fel a karaktereket, a múltbeli események emlékei, hatásai olykor irányt adnak a tetteiknek. Az viszont érdekes, hogy egyik főszereplő sem igazán szerethető, mert mindegyiknek van egy-két olyan vonása, ami miatt időről-időre ellenszenvessé válik egy kicsit.
A történet négy nap eseményeit meséli el, ezek a fejezetek adják a regény szerkezetének Képgerincét, s ebbe ékelődnek bele azok az intermezzók, amikor a távoli világűr eseményei zajlanak. Ezek révén bontakozik ki lassan az a szituáció, amely végül elindította a Földön történő események sorozatát. Ezek az epizódok valóban a klasszikus sci-fit idézik, élvezettel merülhetünk bele az idegen civilizációk és technológiák részleteibe, olykor egészen aprólékosan. A földi csúcstechnológia, amellyel az újságírónő az eltévedt rakétát keresi mai szemmel nézve már nem tűnik annyira elképesztőnek, de a regény 1988-ban készült, amikor bizonyos műszerek bizony még kuriózumnak számítottak. A regény utolsó felvonásában aztán minden összefonódik, egymásra talál az ember, a technika és az idegen értelem, azonban az előzmények, a hosszú felvezetés ismeretében a befejezés kicsit elhamarkodottnak, elsietettnek, és közhelyesnek tűnik. Az olvasó várna valami kis csavart a legvégén, de minden úgy végződik, ahogy arra nagyjából számítani lehet, és ez csalódást kelt.
Fura regény a Bölcső, de egyáltalán nem rossz, annak ellenére sem, hogy a kritikusok jogosan marasztalták el a túlzott karakterábrázolások miatt. Leginkább arról szól, miként befolyásolja, vagy változtatja meg az embert az a tudat, hogy kapcsolatba kerülhet egy idegen civilizáció képviselőivel. A science fiction ebben a regényben elsősorban díszlet, de ez nem baj, hiszen a sci-fi nem mindig lézerfegyverekről, űrkolóniákról, vagy gonosz idegen lényekről szól. Clarke és Lee regénye nem pörög a viharos akcióktól, nem tobzódik a(z) (ál)tudományos fejtegetésekben, csak csordogál csendesen, de mégis érdekes, és a maga módján izgalmas is. A velős, tudományos-fantasztikus elemektől szétfeszülő regényeket kedvelő olvasóknak nem feltétlenül ajánlom ezt a könyvet, azonban, akik nyitottabbak, és nem rettenek vissza némi sallangtól, azoknak érdemes elolvasni.



RV

Elválasztó

A legutóbbi öt írás ebben a témában

Hozzászólások

 


A hozzászólás csak regisztrált és bejelentkezett felhasználók számára engedélyezett.
Kérjük jelentkezz be, vagy regisztrálj.