Bejelentkezés

Keresés

Heti Ranglista

November – December
1.  Mihgor17 (1)
2.  Barbossza11 (1)
tovább >>        

Kedvenc képünk

Online felhasználók (0)

Online vendégek (4)

Elismerések

eFestival2009
eFestival2009
eFestival2009

Hírdetések

Cory Doctorow: Kistestvér
Szerzőket, szerkesztőket keresünk!

Blacksad – A film noir képregény formájában

Képregény | Beküldte: RV | 2012.02.20. 21:11

Ha szóba kerül a képregény, szinte biztos, hogy a legtöbb ember számára a két legnépszerűbb irányzat ugrik be, vagyis a távol-keleti mangák, illetve az Képamerikai szuperhősökkel teli történetek. Ebben nincsen semmi meglepő, hiszen valóban ezek a stílusok határozzák meg napjaink képregényes világát, és – köszönhetően az újabban futószalagon érkező filmes adaptációknak – a szuperhősök manapság talán népszerűbbek, mint valaha. A két hatalmas (és rivális) kiadó, a DC és a Marvel mindent megtesznek azért, hogy hőseikkel meghódítsák napjaink olvasóit, ugyanakkor számos kicsi, de bátor kiadó fáradozik azon, hogy a japán mangákat szélesebb körben tegyék ismertte. Ilyen hatalmas hullámcsapások közepette természetesen szinte alig esik szó az európai képregényekről, holott az öreg kontinensnek is megvan a maga képregényes világa, igaz, sokkal szűkebb rétegeknek szól. Hogy egy szemléletes hasonlattal éljünk – ha a szuperhősök képregényei a hollywoodi produkciók, akkor az európai képregények testesítik meg a művészfilmek világát. Ezzel mindenki számára világossá válhat, hogy hol is van az európai stílus helye a teljes képregény palettán. Ez nem azt jelenti, hogy rosszabb vagy gyengébb minőségű volna, mint japán vagy amerikai társainál, egyszerűen csak más; művészibb, intellektuálisabb, tartalmasabb, és olykor súlyosabb. Persze nem mindig, hiszen bőségesen akad humoros történet is, de összességében mégis az a jellemző, hogy az európai képregények bátrabban feszegetnek komoly kérdéseket, felvállalva, hogy ez esetleg a felhőtlen szórakozás rovására megy.
Az európai képregényeknek is megvannak a kiemelkedő darabjai, amelyek talán az öreg földrészen kívül is valamelyest ismertebbek az átlagosnál, a belőlük készült adaptációk révén; ilyen például az Asterix sorozat, vagy a Tintin kalandjai. Mindkét történet szerzője francia, ami jól tükrözi, hogy az európai képregények főként Franciaországból és Belgiumból származnak (a belga fővárosban még egy hatalmas képregény-múzeum is található), igaz, az elmúlt másfél évtizedben a spanyol vonal is kezd egyre erősebbé válni. Ha végignézünk az európai palettán, szinte minden irányzatot megtalálunk – sci-fi, fantasy, hogy csak a legfontosabbakat említsük –, ám ezek is inkább az egyediséget, a különlegességet igyekeznek képviselni. Ezt magam is megtapasztalhattam, amikor a kezembe került egy spanyol páros képregénye, a Blacksad című hallgató sorozat első kötete, a Quelque part entre les ombres (Valahol az árnyékok között). Természetesen sosem hallottam még róla, ahogy a szerző Juan Díaz Canales és a rajzoló Juanjo Guarnido neve sem mondott semmit, holott mindketten – európai viszonylatban – elismert és többszörösen díjnyertes alkotók.
A sorozat fent említett nyitó darabját még 2000-ben készítette el a két szerző, és noha ez volt az első próbálkozásuk a képregények világában, a mindössze ötven oldalas kötet hatalmas siker lett, és csak Franciaországban közel kétszázezer példány kelt el belőle. A második kötet, az Arctic-Nation 2003-ban, a sorban harmadik Âme rouge (Vörös lélek) 2005-ben jelent meg. A negyedik, és eddig utolsó történet 2010 szeptemberében látott napvi-lágot L’Enfer, Le Silence (A pokol, a csend) címmel. A sorozat a klasszikus film noir stílust és az 1950-es évek Amerikáját eleveníti fel, azzal az apró különbséggel, hogy az összes karaktert emberi tulajdonságokkal felruházott állatok testesítik meg. Roppant egyszerű, de mégis fantasztikus ötlet, ahogy az egyes archetípusokat az adott jellemvonásnak megfelelő állat bőrébe bújtatja a két szerző. A Képrendőrök kutyafélék (és elvétve rókák), az alvilági karakterek a söpredéknek megfelelő csúszómászók, azaz gyíkok, békák, patkányok, a nehézfiúk medvék és orrszarvúk, a koszos bár csaposa egy disznó, míg a vonzó női karakterek többnyire macskafélék. Már ezzel a választással is számtalan jellemvonás kiderül az alakokról, azonban Guarnido ezeken felül még az állati arcokon is remekül és részletesen megjeleníti az éppen aktuális érzelmeket. A látványvilág lenyűgöző – egyfelől komor és egyhangú, kicsit nyomott, ugyanakkor mégis letisztultak és élesek a vonalak. Minden nagyon részletes, mintha a legapróbb dolgoknak is fontos szerepe volna, és ettől válik az egész élővé, azt érezhetjük, hogy teljesen valóságos, holott csupán egy állatokkal teli alternatív környezet. A kötetek során valamelyest a grafika is letisztult egy kissé, de mindvégig megőrizte a film noir képekbe öntött koszos-borús hangulatát.
A történetek középpontjában John Blacksad áll, egy fekete macska, aki magánnyomozóként keresi a kenyerét. A klasszikus detektívregények archetípusa elevenedik meg általa – ő a történet narrátora, és általában cinikus megjegyzésekkel méltatja a körülötte zajló eseményeket, a szerelmi élete általában zűrös és rendre rosszul alakul, a megjelenésében pedig megtalálhatjuk a sötét ing és barna ballonkabát klasszikus párosát. A sorozat szintén fontos szereplője Smirnov rendőrfőnök, egy németjuhász, aki rendszeresen segíti a detektív boldogulását, sőt, olykor fel is használja a macskát arra, hogy olyan helyen tegyen igazságot, ahová rendőrként az ő keze nem érhet el a törvényi megkötések miatt. Bár nem barátok, jól kiegészítik egymást.
A nyitó kötet – amely révén nemrég megismerkedhettem e sorozattal – története nem túl eredeti, és érezni rajta, hogy a szerzők ezzel a kissé sablonos háttérrel igyekeztek ellensúlyozni a meglepő állatos koncepciót, de nem rossz. Holtan találják az egyik aktuális színésznőt, akivel korábban Blacksad is közelebbi ismeretségben volt. Bár a rendőrség megtiltja, hogy nyomozzon, Blacksad mégis megpróbálja felgöngyölíteni az esetet. Kisstílű alvilági alakokon, fájdalmas veréseken, fogdában töltött éjszakán és veszélyes tűzpárbajon át vezet az út a tetteshez, a társadalmi ranglétra legfelső fokain székelő dúsgazdag üzletemberek világába, ahol azok, akiknek rengeteg pénze van, azt gondolják, hogy mindent megtehetnek. Egyszerű, kiszámítható, szomorú történet, de rendkívül hangulatos és magával ragadó. Mintha egy detektívregényt olvasnánk. Nem is tudom, miért, de nekem valahogy Dick Tracy jutott róla az eszembe.
A Quelque part entre les ombres történetileg nem váltja meg a világot, de kiegészülve a nagyszerű rajzokkal, illetve a detektívregények és a film noir felejthetetlen hangulatával maradandó élményt nyújt. A lassan megszámlálhatatlan szuperhős és a kelet felől mind bőségesebb kínálatban áradó mangák háborgó tengerében érdemes lehorgonyozni egy pár pillanatra, és megismerkedni egy kicsit egy hamisítatlan európai képregénnyel. Ugyan nincs pergő ritmusú cselekménye, de művészibb és valószerűbb, alapvető társadalomkritikával fűszerezve, amelyet elviselhetővé tompítanak az állatkarakterek. Pókember rajongóknak nem biztos, hogy ez lesz a kedvence, de aki nyitott az ilyen jellegű képregények felé, annak minden bizonnyal tetszeni fog.



RV

Elválasztó

A legutóbbi öt írás ebben a témában

Hozzászólások

 


A hozzászólás csak regisztrált és bejelentkezett felhasználók számára engedélyezett.
Kérjük jelentkezz be, vagy regisztrálj.

Gladon 2012.02.22. 9:41 | # 3
Avatar
vinitor írta:
Jó lett ez az ismertető, köszi :)

Rémlett, hogy egyszer régen én már találkoztam ezzel, mégpedig itt:
http://www.endless.hu/blacksad-—-le-comic-noir
Nem tudom, mennyire illik más oldalt linkelni, csak írtad, hogy az első kötetet végezted még csak ki. Itt meg van pár sor a többi részről is.


Itt illik más oldalt linkelni. grin

 

RV 2012.02.21. 22:24 | # 2
Avatar
Örülök, ha tetszett!

Igen, én is láttam azt az ismertetőt. De az már régi, gondoltam, nem árt egy kicsit felfrissítés. grin
(Ráadásul én egy spanyol nyelvű kiadással rendelkezem. smiley)

 

vinitor 2012.02.21. 21:52 | # 1
Avatar
Jó lett ez az ismertető, köszi :)

Rémlett, hogy egyszer régen én már találkoztam ezzel, mégpedig itt:
http://www.endless.hu/blacksad-—-le-comic-noir
Nem tudom, mennyire illik más oldalt linkelni, csak írtad, hogy az első kötetet végezted még csak ki. Itt meg van pár sor a többi részről is.