Bejelentkezés

Keresés

Heti Ranglista

Július – Augusztus
1.  vg24 (1)
tovább >>        

Kedvenc képünk

Online felhasználók (0)

Online vendégek (2)

Elismerések

eFestival2009
eFestival2009
eFestival2009

Hírdetések

Cory Doctorow: Kistestvér
Szerzőket, szerkesztőket keresünk!

Az igazi Bladerunner

Könyvek | Beküldte: RV | 2010.07.20. 23:02

KépVilágokat teremteni, felfesteni egy lehetséges valóságot, elképzelni, hogy mi lesz a távoli jövőben – ezek mind-mind a fantasztikus irodalom alapvető kellékei. A fiktív színterek legtöbbször egy-egy társadalmi berendezkedés valamely szegletét ragadják ki, és formálják át, persze jelentősen eltorzítva. Leginkább a rendszert irányító hatalom, a társadalmi osztályrendszer, vagy a vallás az, amely ilyenkor a középpontba kerül. Ezért is különleges, ha egy jövőbeli vízió alapjaként egy olyan intézmény jelenik meg, mint az egészségügyi ellátás (amely egyébként szinte sose kap szerepet egy-egy utópiában). Alan E. Nourse esetében azonban nem meglepő, hogy ilyen szempontból közelíti meg a jövőt, hiszen maga is végzett orvos volt. Iowában született, New Yorkban járt iskolába, és a pennsylvaniai egyetemen szerzett orvosi diplomát. Harcolt a II. Világháborúban is. Első néhány orvosi évét a seattle-i Virginia Mason Kórházban töltötte, aztán 1958 és 1963 között North Bend városában praktizált. Ekkoriban kezdett bele az írói karrierjébe is, és novelláiban, regényeiben gyakran visszaköszönt mindaz, amit ő is látott és tapasztalt az egészségügyben. Ebből a tapasztalatból szőtte meg az 1974-es Bladerunner című regényének történetét is.
A szerző által megfestett távoli jövő mai szemmel nézve nem is olyan távoli, hiszen a regény cselekménye a 2010-es években játszódik (akár a napjainkban is történhetne), ám akkoriban – a könyv 1974-ben jelent meg – negyven évre előre gondolkodni nagy merészség volt. A Nourse által felvázolt világ meglehetősen sötét és reménytelen, és a maga nemében egyedülálló is, hiszen meglehetősen kevés fantasztikus mű esetében játszik ennyire központi szerepet az egészségügy, illetve annak egy totalitárius hatalommal felérő változata. Ebben a nyomasztó világban az Egészségügyi Ellenőrzés és az általa betartatott törvények uralkodnak, amelyek szükségszerű diktatúraként próbálnak fenntartani egyfajta békeszerű állapotot, nehogy újból bekövetkezzenek azok az események, amelyek ehhez a szörnyű helyzethez vezettek. Még valamikor a 90-es évek során az Egyesült Államok (és más országok) egészségügyi rendszere egyszerűen összeomlott, miután az egyre fejlődő gyógyszerek révén az ember immunrendszere lassan leépült, és újra kitörtek korábban feledésbe merült járványok. Az egyre gyarapodó népesség új generációi már születésüktől fogva hibás, beteg géneket hordoztak magukban, és az emberiség rohamos silányulásának csak egyetlen módon lehet véget vetni – engedni kell, hogy a beteg népesség elhalálozzon, de ne örökítse át rossz génjeit az utódokra. Ezért bevezették azokat a törvényeket, amelyek az egészségügyi ellátásra való jogosultságot az előzetes sterilizáció ellenében biztosítják.
KépEbben a környezetben kapcsolódunk be Sánta Billy életébe, aki a sterilizáció elől elbújó, ám orvosi ellátást mégis igénylő lakosság által gerjesztett alvilági orvosi hálózat egyik fogaskereke. Pengefutár. Egészségügyi felszereléseket szerez be illegális beszállítóktól, hogy a vele dolgozó orvos rendelkezésére bocsáthassa azokat az ugyancsak illegális házi műtétek során. Ám egy reggel Billy észreveszi, hogy lakását bepoloskázták. Megretten, és óvatosan szaglászni kezd, azonban még aznap éjjel, amikor az amúgy hivatalos praxist is folytató Dr. John Long, valamint egy csinos műtős asszisztens társaságában illegális mandulaműtétet hajtanak végre két gyermeken, egy rendőrségi akcióban elfogják. Nourse itt megtöri a történet menetét, és átvált az orvos szemszögére, azzal a nem titkolt céllal, hogy a másik oldalról is bemutassa ezt a különös helyzetet. Ahogy Billynek, úgy Dokinak is megvannak a mindennapos harcai a klinikán, ráadásul szorul a nyaka körül a hurok, éppen akkor, amikor az egyik legrosszabb sejtése kezd beigazolódni egy ártalmatlannak látszó influenzás megbetegedéssel kapcsolatban. És mindennek tetejébe, még Billy is eltűnik.
A történet alapvetően jól fel van építve, de sajnos érezni, hogy Nourse nem tudta eldönteni, melyik karakter legyen a valódi főszereplő. A regény ugyan Billy-vel a középpontban indít, ám amikor néhány fejezetet követően átváltunk Doki szemszögére, már biztosak lehetünk abban, hogy Dr. John Long az igazi főszereplő. Az ő fáradt töprengései révén ismerjük meg a világ jelenlegi helyzetének előzményeit, a cselekmény valódi mozgatórugóját, és Billy helyét is az egész gépezetben. Hiába az erre utaló cím, ez a regény nem elsősorban a pengefutárokról szól. A történet másik gyengéje, hogy bár nagyon szépen indul – fokozatosan bomlik ki az események, okok és okozatok csokra –, a vége mégis túl rövid és túl suta; mintha az események csúcsán véget is érne minden. Az olvasó úgy érezheti, hogy Nourse csak összecsapta a végét, mint akinek már elege van az egészből, és gyorsan túl akart lenni rajta. Hiányzik a történet ívének másik fele, amely a csúcsponton túlcsordulva szépen, minden nyitva maradt szálat elvarrva összegezné az egészet, eljuttatva az olvasót a konklúzióhoz. Ehelyett egyszerűen odazuhan elénk a végjáték, és hopp, már nincs is tovább.
Sajnos a karakterek kidolgozottsága sem a legtökéletesebb. Billy például színtelen; mintha csak egy bábu volna, aki ide-oda sodródik az eseményekkel. Nem tudunk meg róla szinte semmit; mik a céljai, mit gondol a világról, a helyzetéről – csak néhány elnagyolt gondolatot kapunk, átszőve a sablonosság fonalával (a lezüllötten, a társadalom perifériáján tengődő, reményvesztett fiatal archetípusát kapjuk). Doki sokkal árnyaltabb személyiség, az igazi ellenálló a rendszerrel szemben, és Billy-vel ellentétben az ő indítékait, terveit meg is ismerjük. Afféle hős, aki akár a saját jól felépített karrierjét is képes feláldozni az igaza bizonyítása érdekében.
Érdekes adalékként a kötet tartalmazza még azt az irodalmi forgatókönyvet, amelyet William S. Burroughs írt. Ez egy durva feldolgozása Nourse regényének, bár itt-ott szinte szó szerint ragaszkodik az eredeti történethez. De sajnos azt kell mondani, jobb is, hogy Burroughs elképzelései nem kerültek vászonra – elég durva, vad és követhetetlen a vázlat, olyan elemekkel, amelyek egyáltalán nem illenek abba a közegbe, amit Nourse megteremtett. Azonban egy kis egzotikus ráadásként tökéletesen megállja a helyét a könyv végén.
Összességében a Bladerunner egy jó regény, a kisebb-nagyobb hibáival együtt. Az érdekes világ víziója miatt mindenképpen érdemes elolvasni, no meg persze azért, hogy megtudjuk, milyen is volt valójában az igazi Blade Runner.



RV

Elválasztó

A legutóbbi öt írás ebben a témában

Hozzászólások

 


A hozzászólás csak regisztrált és bejelentkezett felhasználók számára engedélyezett.
Kérjük jelentkezz be, vagy regisztrálj.