Fiction Kult

Ha a képregények kerülnek szóba, általában színes, mozgalmas, látványos rajzokkal teli füzetek jutnak az eszünkbe, és máris soroljuk a különféle szuperhősöket, akiknek a neveit és kalandjait szinte álmunkból felkeltve is betéve tudunk. Azt viszont már csak igazi képregény rajongók szokták megtapasztalni, amikor a kiadók elővesznek egy régebbi történetet, és kicsit más köntösben, újra az olvasók elé tárják. Ez többnyire a cselekmény kis megváltoztatását, esetleg néhány szereplő kicserélését, hozzáadását jelenti, azonban akadnak olyan próbálkozások is, amelyben hozzá sem nyúlnak a történethez, csupán a látványvilággal kísérleteznek. Ebből a legtöbb esetben csalódást keltő eredmény születik, hiszen a rajongók nem igazán díjazzák, ha kedvenc történeteikkel kísérleteznek, azonban egy-két alkalommal kifejezetten lenyűgöző alkotások születnek az ilyen – manapság divatos kifejezéssel élve – remake próbálkozások során. Ezek közé tartozik Jeph Loeb és Jim Lee alig egy hónapja megjelent munkája a Batman: Hush Unwrapped.
Jim Lee neve bizonyára ismerősen cseng minden képregény rajongó számára, hiszen az ő ceruzája által elevenedett meg megannyi hős Supermantől kezdve egészen Batmanig. Szöulban született, ám még négy éves sem volt, amikor a család átköltözött az Egyesült Államokba, és gyerekkorát a Missouri államban található St. Louis városában töltötte. A rajzoláshoz való tehetsége már az iskolás éveiben előjött, és többször is készített mindenféle rajzokat az iskolai újságok számára. Iskolatársai közül többen is mondták neki, hogy a képregények világában fog kikötni. Lee azonban nem kívánt ezzel foglalkozni, és beiratkozott a Princeton Egyetemre, hogy pszichológiát tanuljon. Azonban sosem állt munkába ilyen területen, mert hamar visszatalált a rajzolás világába, és néhány kisebb munka után hamar megtalálta őt a Marvel. Itt először csak kisebb feladatokat kapott, ám vitathatatlan tehetsége révén hamarosan az X-men sorozat egyik vezető rajzolója lett. Később új kihívások után nézve elhagyta a Marvelt, ám a kisebb kiadóknál tett kitérője után 1996-ban újra a nagy kiadó legénysége között találta magát. A 2000-es évek elején azonban ismét úgy érezte, hogy a rajzolás mellett a Marvel kiadói feladatok garmadáját is a nyakába zúdítja, és mivel nem szerette volna, ha az egyéb teendők a kreatív munka rovására mennének, ezért átigazol a DC Comics kiadóhoz. Jelenleg is itt dolgozik, számtalan Batman és Superman sorozat első számú rajzolójaként.
Mivel a képregények elsősorban grafikus művek, az egyes történetek íróira kevésbé emlékszünk. Jeph Loeb pedig igazán nagy név a szakmában. Eredetileg forgatókönyvíróként kezdett dolgozni, az ő nevéhez fűződik például az Arnold Schwarzenegger főszereplésével készült Kommandó film is. Azonban igazi sikereit képregények írójaként érte el, amit mi sem bizonyít jobban, hogy négyszer nyerte el az Eisner-díjat, és öt alkalommal ítélték oda neki a Wizard Fan díjat. Sosem kötelezte el magát egyetlen hős mellett, számtalan történetet írt olyan sorozatokhoz, mint a Pókember, a Batman, a Hulk, a Vasember, az Amerika Kapitány, vagy a Daredevil. Munkáját nemcsak a szakma, hanem a kritikusok is rendszerint elismeréssel méltatták.
Az ő közös gyermekük a Batman: Hush Unwrapped című kötet, amely nem más, mint az eredeti Batman: Hush, csak más vizuális megközelítésből. A szöveg közel ugyanaz, mint az eredetiben, viszont a harsány, színes rajzok helyett ebben a változatban kizárólag ceruzarajzokat találhatunk. Mindössze a hangeffektusokat megjelenítő feliratok, és a főhős elmélkedéseinek szövegbuborékaiban találhatunk színezéseket. Borzasztóan furcsa élmény az eredeti színes rajzokat felváltó ceruzagrafikákat nézni, hiszen az embernek olyan érzése támad, mintha a színezés előtti utolsó fázist látná. Jim Lee rajzai egyszerűen lenyűgözők, semmit sem veszítenek erejükből és hangulatukból azzal, hogy nincsenek színezve, sőt, talán még komorabb, még sötétebb hangulatot kölcsönöznek a történetnek. Nemcsak az olvasóknak, de más művészeknek is igazi kuriózum a lapokon feltűnő grafikák tárháza. A közel 320 oldal mindegyikén elképesztően részletes rajzokkal találkozunk, és ez valamennyire lassítja az olvasást, hiszen érdemes elmerülni minden apróságban, mert olyan dolgok is hangsúlyt kaphatnak a ceruza által, amelyeket a színek kavalkádja esetleg elrejtett. Fantasztikus az árnyékolás, karaktereken, épületeken és a környezeten is egyaránt.


Ami a történetet illeti, egy igen jól felépített, lendületes, és jó ütemben kibontakozó cselekménnyel van dolgunk, amelyben számtalan meglepő fordulat is bekövetkezik, miközben Batman lázasan dolgozik azon, hogy kiderítse, ki is ez a rejtélyes Hush névre hallgató gazember. A karakterek kidolgozása alapos, mély, és teljességgel hihető jellemekké állnak össze. A Macskanő jelenetei kifejezetten jól sikerültek, talán a legjobbak az egész történetben – szinte érezhető a feszültség, amikor Batman és Macskanő beszélget. Az egyetlen gyenge pont a befejezésnél jön elő. Noha kiderül, hogy ki is rejtőzik a gonosz álarca mögött, azt nem tudjuk meg, hogy pontosan mi is volt a motivációja, amiért szembeszállt Batmannel. Kicsit olyan érzése támad az embernek, hogy egy gonosztevőnek már csak azért is Batman ellen kell fordulni, mert ő Batman. Ez nem túl hihető motiváció, de összességében nem rontja el a történetet. Lehetett volna valamivel erősebb a befejezés, de nincs hiányérzetünk a végén.
Igazi különlegesség ez a kötet, amely leginkább talán az igazi képregény őrültek számára jelenthet feltétlenül beszerzendő darabot. Mindazonáltal bátran ajánljuk olyanoknak is, akik kedvelik Batman történeteit, és kíváncsiak a megszokott képregényektől eltérő, szokatlan, de mindenképpen bámulatos darabra. Szinte biztosra vehető, hogy a Batman: Hush Unwrapped elolvasása után valamennyire kénytelenek vagyunk átértékelni a képregényekről alkotott véleményünket. Természetesen csakis pozitívan.

A cikk elkészítésében segítségünkre volt az alábbi ajánló: Parka Blogs – Book Review: Batman: Hush Unwrapped Deluxe