Bejelentkezés

Keresés

Heti Ranglista

Május – Június
1.  becsizoltan (1)
tovább >>        

Kedvenc képünk

Online felhasználók (0)

Online vendégek (3)

Elismerések

eFestival2009
eFestival2009
eFestival2009

Hírdetések

Cory Doctorow: Kistestvér
Szerzőket, szerkesztőket keresünk!

Anne Rice

Szerzők | Beküldte: RV | 2008.11.05. 21:25

Anne Rice 1941. október 4-én született louisianai New Orleansban, eredetileg Howard Allen O’Brien néven. Második gyerek volt egy katolikus ír-amerikai családban. Nővére, Alice Borchardt is neves író lett később. KépRice egy alkalommal így nyilatkozott a meglehetősen szokatlan születési nevéről: „Azért kaptam a Howard Allen nevet, mert az édesanyám úgy gondolta, jó ötlet engem Howardnak nevezni. Az apámat hívták így, és mivel az édesanyám az apám után akart elnevezni, megkaptam a Howard nevet, ráadásul úgy gondolta, hogy ez meglehetősen érdekes dolog. Nagyon különös nő volt az édesanyám; egy kicsit bolond, egy kicsit zseni, de mindenekelőtt nagyon jó tanár. És úgy vélte, ha egy nőt Howardnak neveznek el, akkor ez majd az előnyére válhat.”
Rice gyerekkorának javát is New Orleansban töltötte, így nem csoda, hogy legtöbb regényének helyszíne vagy háttere is ehhez a városhoz kötődik. Az Anne nevet akkor vette fel, amikor az első iskolai napon megkérdezték tőle, hogy hívják. Noha az édesanyja, akitől fura nevét kapta, is ott volt vele, nem tiltakozott lánya új neve ellen.
1958-ban, amikor Rice tizenhét éves lett, a család átköltözött Texas északi részébe, egy Richardson nevű városba. Itt folytatta iskolai tanulmányait, és iskolai évei alatt itt ismerkedett össze Stan Rice-szal, akivel később házasságot is kötött. Az egyetemet még Texasban kezdte el, ám hamarosan Kaliforniába költöztek Stannel, így itt fejezte be tanulmányai, és szerezte meg diplomáját. 1966-ban született első gyermekük, Michele, aki azonban igen hamar, 1972-ben elhunyt leukémiában. Második gyermekük, Christopher Rice, 1978-ban látta meg a napvilágot, és manapság már ő is íróként tevékenykedik. 1989-ig Kaliforniában laktak, majd visszaköltöztek New Orleansba.
Az első regényét 1973-ban fejezte be, ám csak 1976-ban jelent meg. Ez volt az Interjú a vámpírral (Interview with the Vampire), Képamely az első regény volt Rice legnépszerűbb sorozatában, a Vámpír krónikákban. Az 1976-os első részt majd tíz évvel később követte a második, a Lestat, a vámpír (The Vampire Lestat) 1985-ben jelent meg, majd nem sokkal később a záró rész, a Kárhozottak királynője (The Queen of the Damned) 1988-ban. Ezekben a regényekben, a karaktereken keresztül előtérbe kerül a vágy és a szexualitás, amely nem egyszer homoerotikus érzésekben nyilvánul meg a szereplők között. Rice azt mondta erről, hogy a biszexualitást kereste a karaktereiben (és itt nemcsak az eredeti trilógia szereplőire gondolt), a nemeken felüli szerelmet, amely nem törődik a társadalmi normákkal. Ez leginkább a vámpíros regényeiben domborodott ki, mert a vámpírok nem részei az emberi társadalomnak, így nem is cselekszenek annak az elvárásai vagy szabályai szerint. E fő motívumok mellett filozófiai és történelmi hátterek és gondolatok is megjelennek a legtöbb könyvében. Sokak szerint Rice könyvei a legjobbak a modern populáris fantasztikus alkotások között.
Ezek mellett Rice számos felnőtteknek szánt témájú könyvet írt, ám ezeknél az Anne Rampling álnevet használta, illetve A. N. Roquelaure néven meglehetősen erős szado-mazo erotikus könyveket is publikált.
1996-ban, miután életének javát bevallottan ateistaként töltötte, váratlanul visszatért a római katolikus valláshoz, amelyet már 15 éves kora óta nem gyakorolt. 2004-ben, egy Newsweek cikkben is megerősítette, hogy valóban visszatalált a katolikus valláshoz, és ezentúl csak az Úr nevében fog írni. Ennek tükrében 2005-ben meg is jelent az első regénye ebben a témában, a Christ the Lord: Out of Egypt, amely egy olyan trilógia első része volt, amely Jézus történetét meséli el. KépA Christianity Today újságban megjelent egy cikk róla, Interjú egy bűnbánóval címmel, amelyben elmondta, hogy többé már nem kíván vámpírokról szóló regényeket írni. Így fogalmazott: „Nem írok több vámpírtörténetet, semmi pénzért. Nincs más választásom. Örökké bánnám, ha ezzel újból hátat fordítanék Istennek”. Rajongóit igen megdöbbentette ez a pálfordulás, és több fórumon (internetes oldalak, blogok) is támadták az írónő ezen a döntését.
Rice azonban többnyire nem törődött ezekkel a megjegyzésekkel, egy esetet leszámítva. 2004. szeptember 6-án, megelégelve a 2003-ban megjelent Blood Canticle (Dicshimnusz vérben) ért kritikákat, miszerint a könyv meglehetősen gyenge és silány lett, az Amazon.com internetes oldalának fórumában válaszolt az őt ért vádakra. A bejegyzés igen nagy port kavart, hiszen a szerzők szinte sosem szoktak a könyveiket méltató vagy kritizáló hozzászólásokra reagálni, azonban nem sokkal később, az írónő hozzászólását, néhány másikkal egyetemben, levették a fórumról. Hogy ez Rice kérésére, vagy az Amazon önálló döntéséből született, arra nem derült fény.
1998 decemberében kiderült, hogy diabéteszes, majd néhány évvel később, 2002-ben, hosszú betegség után elhunyt a férje, Stan Rice. Az írónő depresszióssá vált és ennek következtében rettenetesen elhízott, végül a súlyproblémái odáig fajultak, hogy 2003-ban gyomor bypass műtétet kellett végrehajtani rajta. Ezt követően elhatározta, hogy elköltözik New Orleansból. Előbb a kaliforniai La Jolla városában telepedett le, hogy közelebb legyen a fiához, majd egy évvel később átköltözött Rancho Mirage-ba, hogy, ahogy ő fogalmazott: „Jobb éghajlat alatt, egyszerűbb életet élhessen, a megnyugtató magányban”.
Három nagysikerű könyvéből készült filmadaptáció. 1994-ben Neil Jordan rendezett filmet az Interjú a vámpírral című regényéből, Tom Cruise és Brad Pitt főszerepléséből, amely nagy sikert aratott. A könyv folytatásaiból készült filmet 2002-ben mutatták be. Bár ez a film a Lestat, a vámpír és a Kárhozottak királynője történetéből egyaránt merít, nem tudta visszaadni a könyvek igazi mondanivalóját és hangulatát, így mind a Rice-rajongók, mind a kritikusok körében megbukott. Tervbe vették, hogy a Jézus életéről szóló első regényét is megfilmesítik, azonban ezt később elvetették.
Mindent összevetve elmondható, hogy Rice életműve roppant gazdag, amelyben a műfaj kedvelői minden bizonnyal megtalálják a kedvükre való olvasmányt.

A szerző művei a Könyvtárban





RV

Elválasztó

A legutóbbi öt írás ebben a témában

Hozzászólások

 


A hozzászólás csak regisztrált és bejelentkezett felhasználók számára engedélyezett.
Kérjük jelentkezz be, vagy regisztrálj.

sabic 2009.06.29. 23:16 | # 5
Avatar
Na, micsoda szabadság! Erről jut eszembe, van is egy ilyen vicc:

-Hogy hívják?
-Kovács Gültem.
-???????
-Amikor megszülettem, anyám azt mondta: legyengültem, apám válasza: Legyen! foufougly
[ Módosítva: 2009.06.29. 23:16 ]

 

Sütiszörny 2009.06.25. 8:51 | # 4
Avatar
sabic írta:
Most néztem meg a Bridge to Terabithia című filmet, és hasonló problémával találkoztam. A főszereplő leányka neve Leslie, ami tudtommal László, azaz erősen férfi név (ott van például Leslie Nielsen). Hogy van ez a dolog amerikaiéknál? Én nem örülnék, ha a lányomat Lacinak kellene szólítanom...


Amerikában elég hülye a névválasztási szabályozás. Annyira, hogy nincs is. Esetleg lehet, hogy néhány nevet tiltanak, mint pl. hírhedt terroristavezérek neveit, de egyébként bármilyen nevet adhatsz a gyerekednek a Logarléctől a Hülyécskéig. bouffonerie

 

sabic 2009.06.22. 2:39 | # 3
Avatar
Most néztem meg a Bridge to Terabithia című filmet, és hasonló problémával találkoztam. A főszereplő leányka neve Leslie, ami tudtommal László, azaz erősen férfi név (ott van például Leslie Nielsen). Hogy van ez a dolog amerikaiéknál? Én nem örülnék, ha a lányomat Lacinak kellene szólítanom...

 

RV 2009.06.18. 14:56 | # 2
Avatar
Erre mondják, hogy nagy az isten állatkertje. w00t

 

sabic 2009.06.18. 14:35 | # 1
Avatar
Hát de jó anyukája volt már! &"Azért kaptam a Howard Allen nevet, mert az édesanyám úgy gondolta, jó ötlet engem Howardnak nevezni.&" Még ilyet... lol