Bejelentkezés

Keresés

Heti Ranglista

Január – Február
1.  Nathandriel (1)
2.  Barbossza11 (1)
tovább >>        

Kedvenc képünk

Online felhasználók (0)

Online vendégek (4)

Elismerések

eFestival2009
eFestival2009
eFestival2009

Hírdetések

Cory Doctorow: Kistestvér
Szerzőket, szerkesztőket keresünk!

American Horror Story - Coven

Mozgókép | Beküldte: Porter | 2014.05.06. 9:57

Talán senkit sem lep meg az alábbi kijelentés azok közül, akik végigkövették a sorozat első két évadát: emberemlékezet óta nem született ilyen magas szintű, misztikus alapokon nyugvó horror sorozat, egy olyan mű, ami odaszegezett minket a képernyők elé. Az első rész szimpatikus családjának története, akikről végig azt hisszük, valamilyen csoda folytán túlélik szellemjárta házuk rémségeit, a második rész több csavarral átitatott története, ahol egy idő után már tényleg fogalmunk sem volt ki-kivel van, odaláncolt minket a fotelhoz, és beszédtémát szolgáltatott a következő néhány napban. Mindkét sorozat, amely ténylegesen lezárta a történeteket (végre!), kétség kívül mesterműve a rémtörténet műfajának, mind történetvezetési, mind rendezési, mind karakterépítési szempontból. És persze, pont annyi vér és szörnyűség volt benne, hogy az egyszeri halandó számára is emészthető legyen.
Az első évadban családi problémák, megcsalás, megbocsájtás bemutatása bontakozik ki, hogy aztán a kibékülés után az egész újra megtörténjen. Ármánykodás és érdek kerül előtérbe, ahol mindenki a saját játékát játssza, a család pedig csak sodródik az eseményekkel, az örvény pedig nagyon közel kerül hozzájuk. A második opusban barátból ellenség lesz (hihetően!!), eltűnt vagy halottnak vélt szereplőkről derül ki, hogy mégis élnek. Közel hoz hozzánk negatív karaktereket és eltávolít tőlünk pozitívokat, hogy aztán újra visszahozza őket a másik oldalra. És ezt az egészet könnyedén és hitelesen teszi. Mi pedig hajlamosak vagyunk tényleg elhinni, akadnak olyan dolgok az életben, amelyek akaratlanul is megváltoztatnak, gonosszá tesznek egy embert. A történetekben szerencsére még a gonosz karakterek sem fekete-fehérek, hanem igazi hús-vér emberek, akik múltjuk és kialakult értékítéletük miatt lettek azzá, amik.
Kép
Egy sikeres sorozatban is akadnak hullámvölgyek. Azért ne áruljunk zsákbamacskát: a sorozatok is csak pénzből élnek, így néha érdekes (vagy érdektelen) oldalszálakat is szőnek a történetbe. Ezek általában egy-egy szereplő múltját vagy jelenét mesélik el oldalági cselekménybe ágyazva. Persze ez nem feltétlenül rossz, nagy regényírók is élnek ezzel a lehetőséggel, ha színesíteni akarják a sztorit. Néha ez jól sül el és néha nem annyira. Az American Horror Story mindhárom évadában akadnak olyan részek, amelyek lassítják az események menetét, de még ezek sem unalmasak. Az alkotók (Ryan Murphy és Brad Falchuk) törekednek arra, hogy a lendület ne törjön meg annyira, hogy az egész unalomba fulladjon. És a jó történetvezetés mellett természetesen van néhány igen csak kiemelkedő színészi teljesítmény: Frances Conroy a sírhant művek egyik főszereplője vagy Evan Peters, aki fiatal kora ellenére bizonyítja, hogy bármilyen karaktert képes eljátszani. De közülük is a sokad virágzását élő Jessica Lange az, aki egyértelműen viszi a pálmát. Magával ragadó stílusban, mégsem túljátszva a szerepét jelenít meg olyan karaktereket, amelyek kellőképen összetettek ahhoz, hogy érdekesek legyenek. Az első évadban szomorú és ármánykodó szomszédasszony, aki nem mellesleg a kísértetjárta ház régi tulajdonosa, a második évadban az elmegyógyintézet keménykezű vezetője, múltjában sötét foltokkal, végül visszaesve abba a szennybe, ahonnan jött, a harmadik részben pedig egy egoista, hatalmától nehezen szabaduló vezető, aki jobban szereti az életet, mint azt az eszményt, melynek továbbvitelére (nem kis önsegédlettel) kiválasztatott.
Nem túlzok, ha azt állítom, a készítők magasra tették a lécet. Amikor ennyire magas szintű a fejlődés, az egyszeri rajongó elvárja, hogy ez ne is csökkenjen, azonban valljuk be, ez majdnem lehetetlen feladat. Már az is szubjektív, hogy kinek milyen történetek tetszenek. A kísértetházas históriák témakörét már rongyosra tépték, és habár az alkotók újra tudtak színt vinni ebbe, valakinek talán már így is a háta közepére kellenek a hasonló sztorik. Talán ugyanígy van ez az elmegyógyintézet esetében is, felsorolhatatlanul sok film és írás foglalkozott ezekkel az intézményekkel a horror műfajában.
Megnyugtatok mindenkit. A történetválasztás szempontjából a harmadik rész is egy olyan témát dolgoz fel, amit sokan, sokféleképpen újraértelmeztek az idők folyamán, amely nem más, mint a boszorkányság. A boszorkányság misztériuma ugyanúgy egyidős az emberiséggel, mint az első sorozatban feldolgozott szellemlények-kísértetek témaköre. A természetfeletti, ami olyan erővel rendelkezik, hogy maga alá rendeli a megfoghatatlant, mindig is érdekelte az embereket. Ráadásul, maga a „boszorkányság” szó sem értelmezhető egysíkúan, mint ahogy azt a sorozat jól be is mutatja. Léteznek a különböző energiákat (erőlökés, tűz, életerő elszívása, gondolatolvasás) hasznosító boszorkányok, akiknek az életén keresztül mutatja be a rendező a filmet, valamint a természet és hús erejét (vér, bábu, élőholtak, dobbal kísért ütemes szertartások) használó woodo.
Kép
A visszatérő szereplők között köszönthetjük Jessica Lange-ot (Fiona Good), mint a boszorkányok iskolájának vezetőjét, a lányát, a szintén mindig a sorozatban szerepelt Sarah Paulsont (Cordelia Foxx), Evan Pererst (Kyle Spencer), valamint Lily Rabe-t (Misty Day), Frances Conroyt (Myrtle Snow) és Taissa Farmiga-t (Zoe Benson). És feltűnnek ismert és elismert színészek is a sorozatban, mint például az oscar-díjas Kathy Bates (Dephine LaLaurie) vagy Angela Basett (Marie Laveau).
A történet egy boszorkányneveldében játszódik, amelyet még a Viktoriánus-korban hoztak létre azzal a céllal, hogy a fiatal tehetségek képességeit fejlesszék. A hajdan jelentős intézet mára csak saját árnyéka, a tucatnyinál is több hallgatóból a modern korra nem maradt csak három – vagyis négy – hiszen a történet úgy kezdődik, hogy az egyik főhős, Zoe Benson megérkezik az ódon falak közé. Az alaphelyzet szerint Cordelia Foxx anyja távollétében nyugodtan és pozitív terveket szőve vezeti az intézetet, amely éli csendes mindennapjait. Cordelia virágokat nevelget, különleges gyógyító koktélokat mixel, elszeparálódva a világtól. A növendékek gyakorlatilag azt teszik mellette, amit akarnak, mert nem olyan erőskezű, mint amilyennek lennie kellene.
Azonban a csendes idillbe hamarosan visszaérkezik az iskola vezetője, Fiona Good, aki kicsapongó életet él, hajszolja a földi élvezeteket, habár tudja, lassan eljár felette az idő. Sokszor hosszú időre eltűnik, a többieknek fogalmuk sincs, ilyenkor merre lehet. (Most éppen az örök fiatalság széruma után kutat lázasan). A boszorkányoknál pedig darvini rend uralkodik: a gyenge vezető helyébe a legerősebb tanonc lép idővel, aki egyrészt elsajátítja a hét fő erőt (egy vizsgán is át kell mennie), másrészt elszívja az életenergiát a régi vezetőtől, ezzel is növelve saját erejét. Fiona azonban nem tudja elengedni a hatalmat (mily meglepő!), amit maga is csalárdul szerzett meg annak idején. Sötét titkának őrzője a néma komornyik, aki valamilyen oknál fogva elvesztette a nyelvét. Fiona mindenkiben a potenciális riválist látja (talán csak a lányában nem, bár őt lenézi azért, amilyen), és végül az őrület elhatalmasodik rajta. A helyzetet bonyolítja, hogy egy régi udvarház turista bejárása során Fiona kiszabadítja a woodo varázslónő, Marie Laveau által elátkozott (örök életre ítéltetett, és élve eltemetett) egykori déli nemes hölgyet, Delphine LaLaurie-t, aki többek között arról volt hírhedt, hogy a színes bőrű rabszolgái véréből készített magának arcpakolást. Laveau bosszút esküszik, mert szerelmét annak idején LaLaurie kínozta félig halálra (és tette egy elfuserált Minotaurusszá), és két boszorkány ház között évtizedekkel ezelőtt megkötött tűzszünetet felrúgva támadásba lendül. És hogy mindenki elnyeri-e méltó büntetését? Aki megnézi a sorozat röpke tizenhárom (ha a többire is kíváncsi, harminckilenc) részét, az könnyedén választ kap erre a kérdésre.
Az American Horror Story harmadik évada legalább olyan jól konstruált történet, mint az előző kettő, talán a végét lehetett volna megfarigcsálni egy kicsit. Különbség talán csak a témaválasztásban van, ami, mint említettem, nagyban befolyásolhatja, ki melyik sorozatot kedveli jobban. Ettől függetlenül mindenkinek melegen ajánlom, az esti órákban, apró kortyokban fogyasztva. Vigyázat a mennyiséggel! Éjszakára könnyen megfeküdheti a lelket!



Porter

Elválasztó

A legutóbbi öt írás ebben a témában

Hozzászólások

 


A hozzászólás csak regisztrált és bejelentkezett felhasználók számára engedélyezett.
Kérjük jelentkezz be, vagy regisztrálj.

© 2008−2017 Fiction Kult − Minden jog fenntartva. | Impresszum | Kapcsolat | Felhasználói Szabályzat | Programozás: Videotex Bt. | Futásidő: 0.010 mp
Barátaink: drgearsstudio