Fiction Kult

Egy balatoni utazásom során érdekes, számomra eddig ismeretlen legendára bukkantam, mely egyik kedvenc helyemhez, a Szent-György hegyhez kapcsolódik. Elhatároztam, hogy utánajárok ennek a furcsa történetnek.
A Balaton északi partján, Badacsonyt elhagyva már messziről feltűnt a széles, fekvő macskát formázó, vulkanikus hegy. Szigligetnél tértem le az országútról, majd a faluba érve jobbra vettem az irányt, a turistajelzést követve. Meredek út vezetett pincék, szőlők mentén egy barokk kápolnához, ahonnan visszanézve megcsodálhattam a Balaton csillogó vizét, Szigliget várát, és körülötte a hajdan volt láp nyomait, ami e dombokat vette körül jó ezer évvel ezelőtt.


Tovább sétálva a kocsiút lassan elkeskenyedett, erdei ösvénnyé változott, mely egy rozsdás, zárt kapu mellett vezetett el. Kíváncsiságomtól hajtva, megkerültem a kaput, és az azt védelmező szúrós bokrokat. Rég elhagyott, talán elátkozott remeteségre bukkantam, melyet sűrűn benőtt a bozótos. Ezt a titokzatos, vészterhes helyet mintha meglegyintette volna az elmúlás szele. A romos templomban még az orgona maradványait is megleltem, mintha az itt élők sietve távoztak volna annak idején. Az egyik lak falára valaki egy lovast rajzolt, aki épp egy sárkánnyal viaskodik. Talán itt volt annak a kolostornak is a nyoma, melyben – a barokk kápolnában olvasott legenda szerint – furcsa szerzetes lakott. Állítólag a nyughelye is fellelhető a környéken, sírhelyét a bodzabokor is jelzi.


A sűrű növényzettel benőtt fennsíkon átkelve leereszkedtem a monumentális kő-erdőbe, a méltán híres bazaltorgonák közé. Egészen aprónak, jelentéktelennek éreztem magam e hatalm[as gólemek között. Lábuknál sziklatörmelékekkel övezett út visz a turistaház felé. Két bazaltoszlop között egy nyílásra bukkantam, melyből hűs fuvallat csapott meg – ezt a lukat hívják Jégbarlangnak, itt még melegebb időben is bepárásodik a vizeskulacs fala. A helyiek Sárkánybarlangnak is nevezik, mivel itt lakott régen egy sárkány…


„Élt a hegytetőn, kolostorszerű épületben egy vörös olasz barát. Ladikkal járt a mocsáron át koldulni a faluba. Elmesélte a falubelieknek, hogy lakik a hegy barlangjában egy szörnyű gonosz sárkány, aki kénköves leheletével elpusztítja a falut, ha nem kap minden hónapban egy tiszta, fiatal leányt. Az emberek megijedtek a sárkánytól, és a barát onnantól kezdve minden hónapban egy szűzleánnyal tért vissza a hegyre. A szerzetes azonban nem a barlangba, magához vitte a lányokat, és hogy a falubeliek ne fogjanak gyanút, megszabadult tőlük. Megelégelte ezt egy vitéz, kit Györgynek hívtak. Elhatározta, hogy megmenti menyasszonyát, és megöli a gonosz sárkányt. A barlangban nem talált rá a szörnyetegre, kedvesét azonban meglelte a barát házában. A szerzetest lándzsájával ledöfte, és ezzel megszabadította a falut a sárkánytól. Az emberek boldogok voltak, és szentként tisztelték a vitézt, olyannyira, hogy még a hegyet is róla nevezték el. ”