Bejelentkezés

Keresés

Heti Ranglista

November – December
1.  Barbossza11 (1)
2.  Mihgor17 (1)
tovább >>        

Kedvenc képünk

Online felhasználók (0)

Online vendégek (6)

Elismerések

eFestival2009
eFestival2009
eFestival2009

Hírdetések

Cory Doctorow: Kistestvér
Szerzőket, szerkesztőket keresünk!

A fülemülepadló

Könyvek | Beküldte: Batou | 2011.11.07. 10:32

KépLian Hearn (polgári nevén Gillian Rubinstein) 1942-ben született Angliában, majd az Oxford-on tanult nyelveket, 1973-ban pedig Ausztráliába költözött.Neves japán kutató, akinek a szigetország iránti szenvedélye ebben a trilógiának indult, majd tetralógiává bővült könyvsorozatban teljesedett ki.


A Hármas Birodalom – amint az a borítóból, a nevekből és a helyszínekből is egyértelműen kiderül – a feudális Japán pontos mása. Annak, hogy egy ilyen neves kutató nem az eredeti helyszínen, hanem annak egy analógiáján írja meg regényét, rengeteg oka lehet. Például nem kell tartania magát a történelmi tényekhez; beleszőhet misztikus képességekkel rendelkező alakokat is, akik egy történelmi regényben nem állnák meg a helyüket; vagy egyszerűen nincs benne egy állandó feszültség, hogy pontosan megfeleljen a tényeknek, ezáltal nem is kell a szakmai bírálatoktól tartania. Ha ez utóbbi közre is játszott Hearn döntésében, akkor nem igazán érződik, hiszen az áthelyezést olyan ügyesen valósította meg, hogy nem esik nehezünkre a Hármas Birodalomban élő személyeket, családokat, helyszíneket vagy szervezeteket megfeleltetni a Japán eredetijüknek. A Tohan-ok egyértelműen azonosíthatók a Tokugawa-kkal, a klán vezére, Iida Szadamu Ieiaszu-val, miközben a címerük is majdnem ugyanaz. A szekigahara-i csata megtörtént a Hármas Birodalom földjén is: Jaegahara volt a helyszíne annak a mindent eldöntő ütközetnek, mely a Tohanok fölényét eredményezte. Az itteni keresztényeket Rejtetteknek nevezik, akiket ugyanúgy üldöz Iida, akárcsak Tokugawa Ieiaszu Japánban. A Törzs a japán ninja klánok megfelelője, akik igazi természetfeletti kepeségekkel rendelkeznek, mégsem teszik ponyva fantasy-vé a művet, inkább úgy hatnak, mint egy tipikus japán monda szereplői.

KépA fülemülepadló története 10 évvel a jaegaraha-i csata után kezdődik: megismerhetjük benne Otori Sigeru nagyurat, aki a jelenleg uralkodó Tohan klán legnagyobb ellenfelének, az Otori klánnak a tagja. Habár Iida – ez a kegyetlen és népét rettegésben tartó nagyúr – a sorsdöntő ütközet után Sigeru nagybátyjaira bízta a klán vezetését – akik több jellemhibájuk miatt sem közkedveltek, sem alkalmasak nem voltak a klán irányítására - még mindig tart a kócsag címerű családtól.

A regény két szereplő szemén keresztül vezet minket be a világba és kalauzol végig az eseményeken. Az egyik a 16 éves Takeo az egyszerű parasztfiú, akit Sigeru ment meg egy vándorútján, miközben Iida és emberei a Rejtetteket mészárolják le, akik között Takeo is – akkor még Tomaszu néven - nevelkedett. Miután magával viszi a fiút, rádöbben, hogy mennyire is hasonlít nemrég elhunyt bátyjára, Takeshi-re, akit Tohan katonák öltek meg. Elhatározza, hogy örökbe fogadja a ház és a klán legnagyobb ellenkezését is figyelmen kívül hagyva. Idővel viszont fény derül a fiú származására: apja a Törzsből, a Kikuta családból származott. Ez a rejtett és pusztán legendának hitt szervezet különleges képességekkel megáldott családokból áll, akik képességeiket főként bérgyilkosként hasznosítják – akárcsak Japánban a ninják. Egy Törzsbéli orgyilkos segítségével elkezdődik Takeo kiképzése, mely egy nagyobb összeesküvés része.
A másik főszereplő Sirakava Kaede, aki 7 éves kora óta túszként él az áruló Nogucsi klán fővárosában, hogy így biztosítsa a családja hűségét a Nogucsikhoz – ezáltal a Tohanokhoz is. A történet kezdetén már 15 éves, viszont a családja megalázására cselédként tartják – egészen addig, amíg egy őr meg nem próbálja megerőszakolni. Ennek következtében Nogucsi nagyúrnak egy másik túszt, Arai-t is el kell távolítani a palotából. Ezek után a lány a belső várba kerül és rangjának megfelelő elbánásban részesül. A klán azonban úgy dönt, hogy rajta keresztül pecsételik meg a Tohanok és az Otoriak – e két ősellenség – szövetségét, és ez által biztosítják a Tohan klán további uralmát is. Az ifjú lány férjéül Sigeru-t jelölik ki, akit Takeo örökbefogadásával kényszerítenek a házasságra. Amikor azonban Takeo és Kaede találkozik, első látásra egymásba szeretnek s olyan erős kapcsolat fűződik kettejük között, amelynek rengeteg megpróbáltatást kell kiállnia.

A regény fejezetei egymást váltva mutatják be a történetet egyszer Takeo, majd Kaede szemszögéből. Hogy élesebb legyen a két szereplő különböző nézőpontja – férfi és nő, közember és nemes – Takeo történetét egyes szám első, míg Sirakava úrnő történetét egyes szám harmadik személyben tolmácsolja az írónő. Ez azonban nem gátolja meg, hogy mindkét karakter belső világát, gondolatait és érzelmeit alaposan megismertesse velünk. Amennyire különbözőek, annyira hasonlítanak is egymásra. Kaede egy gyenge nő az erős férfiak világában, aki többször meg is kérdőjelezi ezt a hierarchiát, míg Takeo közember a nemesek között. Mindkét szereplő idegen abban a környezetben, amelyben meg kell állni a helyét, mindkettőjüket rajtuk kívül álló tényezők mozgatnak, szinte csak sodródnak az árral, létük egyedüli célja a számukra kijelölt feladat elvégzése.
Ennek következtében nem is tényként kezeli a háttérben futó történéseket, hanem az adott pillanatban vagy esetleg utólag ismerhetjük meg azokat. Így folyamatosan új ismeretekhez jutunk, amik fenntartják az olvasó érdeklődését és kíváncsivá teszik, hogy vajon mi minden történik még – számunkra – titokként a háttérben. Az események folyamatosan gyorsulnak: míg a regény elején a helyzet megalapozásaként hónapokat mutat be egy-egy fejezet, addig az utolsó pár szakasz már csak napokat sőt, helyenként órákat. Emiatt az utolsó részeknél szinte lehetetlen letenni a könyvet.

Az írónő stílusa a világhoz illő: leírásai olyanok, akár a japán kalligráfiák vagy a haikuk: egy-két jellemzővel írja le a helyszíneket és a szereplőket is, miközben ez a pár ecsetvonás oly élő és szemünk előtt elevenen megjelenő képeket teremt, melyre néha több oldal is kevés lenne. Mesterien bánik a szavakkal, egy-egy Japánra jellemző jelenettel olyan atmoszférát teremt, hogy akár egy diszkóban is hallhatnánk a kabócák ciripelését vagy láthatnánk a kőlámpa fényét, miközben az eső hangosan veri a tornácot.

A regény sajnos mégsem tökéletes. Az egyik hibája a túlzott érzelgősség. Hearn regénye tele van érzelmekkel, amely még magában nem lenne hiba, viszont sokszor már annyira túlzóak ezek leírásai, hogy egy romantikus regénynek is beillene, ahelyett, hogy egy-egy karakter érzelmeit is a többi leíráshoz hasonló érzékletességgel ábrázolná. Egy idő után pedig úgy érezzük, mintha túl sok habcsókot faltunk volna be egyszerre.
A másik negatívuma a főszereplők túlzott jó tulajdonságai: Takeo nem csak a Kikuták összes különleges képességével rendelkezik, hanem még más Törzsbéli klánéval is, és így egy idő után már nem érezzük, hogy valós veszély fenyegetné. De miért is fenyegetné, ha meg tudja kettőzni magát, és amíg ellenfele a másolatára csap le, addig ő láthatatlanul el tud lopózni – már ha Takeot a rendkívül éles hallásának köszönhetően egyáltalán észreveszi valaki. Kaede valahogy mindig „jól megmutatja” a nők egyenjogúságának fontosságát és azt, hogy ők is ugyanolyan erősek, akár a férfiak, miközben állandóan nyafog, elhatározásai pedig valójában csak szavaknak hatnak.
Az írónő nem foglalkozik az oldalak árnyalásával sem: az Otoriak – a nagybácsik kivételével – és Sigeru szövetségesei a jó ügyért harcolnak, míg a Tohan-ok mindannyian rosszak, és szövetségeseik kicsinyes, alávaló emberek. Egyedül a Törzs áll középen, ők annak dolgoznak, aki megfizeti a szolgálataikat, de emellett megvannak a saját céljaik is. A karakterek is ennek megfelelők: Sigeru türelmes, csendes, közvetlen és segítőkész, aki csak szükségből gyilkol időnként, míg Iida Szadamu hirtelen haragú, dölyfős, kedvtelésből gyilkoló zsarnok.

Ezen hibái ellenére A fülemülepadló nagyon élvezetes olvasmány, mely remekül mutatja be a szamurájok egzotikus világát, miközben szinte végig izgalmas és fordulatos olvasmány tele rejtéllyel és misztikummal. Bátran merem ajánlani a középkori Japán szerelmeseinek, de azoknak is, akik még csak most ismerkednek ezzel a különös szépségű világgal.



Batou

Elválasztó

A legutóbbi öt írás ebben a témában

Hozzászólások

 


A hozzászólás csak regisztrált és bejelentkezett felhasználók számára engedélyezett.
Kérjük jelentkezz be, vagy regisztrálj.

sumeer 2011.11.08. 17:42 | # 2
Avatar
Az első három kötetet igen. A negyediket idén vettem féláron egy Alexandrában.

 

solymosgyu 2011.11.08. 16:42 | # 1
Avatar
Már csak antikváriumban lehet kapni ugye?