Bejelentkezés

Keresés

Heti Ranglista

Március – Április
tovább >>        

Kedvenc képünk

Online felhasználók (0)

Online vendégek (4)

Elismerések

eFestival2009
eFestival2009
eFestival2009

Hírdetések

Cory Doctorow: Kistestvér
Szerzőket, szerkesztőket keresünk!

A fantasztikum és a kábítószerek

Nagyvilág | Beküldte: RV | 2012.09.07. 20:39

Bármennyire is szárnyal az írók fantáziája, amikor az emberiség távoli jövőjéről, ismeretlen univerzumokról, mesebeli birodalmakról vagy jövőbeli társadalmi berendezkedésekről alkotnak történeteket, vannak olyan elemek, amelyeket lehetetlennek tűnik megkerülni, mert nagyon szorosan kötődnek az emberi civilizációhoz. A képzelet sajátossága, hogy a valóságot veszi alapul, azaz hiába próbálunk egy jövőbeli víziót minél különösebbnek felvázolni, mindig lesznek benne olyan részletek, amelyek valamilyen formában megtalálhatók a mi jelenünkben is. Ezek lehetnek társadalmi szintű dolgok, mint például a háború jelensége, amely egyértelműen az emberiség több ezer éves történelméből fakad, vagy a különböző társadalmi Képosztályok jelenléte, a gazdagok és szegények örök ellentéte. Lehet a forrása maga az emberi lény, vagy a teljes élővilág, hiszen az idegen lények – akár értelmesek, akár nem – ábrázolása jobbára az ismert állatfajokat, növényeket, és természetesen az embert használja kiindulási pontnak. Még hosszasan sorolhatnánk, de egyet érdemes kiemelni, és ez nem más, mint a kábítószer. A drogok – sajnálatos módon – olyan mélyen beleívódtak a jelenkor mindennapjaiba, hogy szinte természetesnek tűnik ezt a társadalmi népbetegséget átörökíteni egy elképzelt világba, legyen az akár egy távoli galaktikus birodalom, akár egy királyság a fantázia világában. Meglepően sok regény készült az elmúlt évtizedek során, amelyekben valamilyen formában – olykor csupán hangulati elemként, olykor viszont akár a cselekmény igen fontos mozgatórugója gyanánt – felbukkan valamilyen drog.
Sok esetben a modern fantasztikus művekben megjelenő kábítószerek nem sokban különböznek azoktól, amelyekkel a való életben is találkozhat az ember. Hasonló külalak, hasonló hatás, és valamennyire az a közeg is hasonló a valósághoz, ahol ezek az anyagok előfordulnak. Ebben sokszor közrejátszik az is, hogy egyes írók az e téren szerzett saját tapasztalataikat is beleszövik a regényeikbe. Ezen írók közé tartozik Philip K. Dick, aki egy időben egyáltalán nem vetette meg a különféle tudatmódosító szereket, így a Kamera által homályosan című 1977-es regényében több önéletrajzi motívummal is tarkítva mutatja be igen részletesen egy fiktív világ drogokkal teli szegmensét. A regényben felvázolt disztópikus világban a kábítószer ellepi az utcákat, és a sok szer közül egyértelműen a H-Anyag (eredetileg Substance D) örvend a legnagyobb népszerűségnek. Az erőteljes drog bizarr hallucinációkat képes okozni, amelyek rövid időre felszabadítják az ember elméjét, azonban csakúgy, mint általában a legtöbb kábítószer, a H-Anyag is rendkívül könnyen (és észrevétlenül) okoz függőséget. A regény főhőse, a kábítószer ellenes osztály ügynöke, beépül a drogos alvilágba, hogy lenyomozza a szer forrását, ám a tökéletes látszat kedvéért maga is fogyasztani kezdi a szert, és észre sem veszi, hogy függővé válik. A drog mellékhatásaként az elméje meghasad, és két személyiségre bomlik, így végleg elveszti a kontrollt a valóság és a képzelgés között. Eközben pedig ott lebeg a kérdés, hogy melyik rosszabb – lebukni a H-Anyaggal, vagy elmerülni benne örökké.
Noha Stan Nicholls esetében nem beszélhetünk kábítószeres múltról, Orcs: First Blood című fantasy trilógiájának első kötetében mégis egy, a H-Anyaghoz hasonló hatású tudatmódosító szer indítja el a cselekményt. A királynőjük nevében egy ősi ereklye után kutató, kemény harcosokból álló ork kompánia véletlenül talál rá több zsáknyi, lila és rózsaszín árnyalatban játszó, kristálycukorhoz hasonlító anyagra, amelyben a pellucid névre hallgató, könnyed hallucinációkat és kellemes, felszabadult érzést nyújtó, meglehetősen ritka és értékes tudatmódosító szerre ismernek. Az ő esetükben arra kapunk egy jó példát, hogy elég csupán egyetlen alkalom ahhoz, hogy a drog mindent romba döntsön. A történet szerint ugyanis az ereklyével hazafelé induló csapat enged a kísértésnek, és alaposan kiütik magukat a szerrel, aminek következtében elvesztik a megszerzett tárgyat, és pillanatok alatt semmivé foszlik a dicsőségük. Noha szer által gerjesztett látomásoknak – amelyek álom formájában térnek vissza időről időre – később aztán egyre nagyobb jelentősége lesz, mégsem nyúlnak többször az anyaghoz, hogy esetleg egy újabb delíriumos állapot révén próbáljanak válaszokat találni. A látomások miatt a magukkal cipelt drog folyamatos kísértést jelent, és Nicholls ügyes alkalmazza a feszültségkeltés eme formáját.
Folytassuk a szemezgetést a fantasztikus irodalom talán egyik legismertebb fiktív kábítószerével, amely teljes mértékben központi szerepet tölt be a Frank Herbert által megalkotott Dűne univerzumban. A spice melange, vagy közismertebb nevén, a Fűszer Képnem csupán kábítószer, hanem eszköz is, méghozzá a hatalom és a befolyás alapvető eszköze. Az a különös drog, amely hosszabb életet, életerősebb szervezetet, és felerősödött érzékeket biztosíthat a használója számára, természetesen a felhasznált mennyiség és a fogyasztó fizikai-biológiai állapotának függvényében. Az a szer, amely könnyebbé és biztonságosabbá teszi a csillagközi utazást. Az a szer, amelynek birtoklásáért állandó háború dúl az univerzum befolyásos frakciói között. A Fűszer különlegességét és értéket az adja, hogy mindössze egyetlen helyen található meg az univerzumban, egy Arrakis nevű, homokkal borított, barátságtalan bolygón. A sorozat köteteiből tudható, hogy a fűszer és a hatalmas sivatagok homokjában élő férgek ökoszisztémája erősen kapcsolódik egymáshoz. A homokférgek hosszú és bonyolult fejlődése során az úgy nevezett homoki pisztrángok váladékából jön létre a fűszerkovász, amelynek a homok alatt történő érése közben óriási mennyiségű szén-dioxid szabadul fel, és idővel egy nagy erejű, fűszerrobbanásnak nevezett jelenséggel tör a felszínre. A robbanás során a felszínre került kovász a levegő és a nap együttes hatása révén alakul át az oly értékes Fűszerré (amelyet melanzs néven is szoktak emlegetni). Az A Dűne eretnekei című regényben viszont már nemcsak az Arrakis az egyetlen forrás, hiszen a biotechnológiában igen járatos Tleilaxu klán idővel kifejlesztett egy módszert, amivel mesterséges úton lehetséges a Fűszer előállítása, igaz, nem számottevő mennyiségben, így ugyan az arrakisi monopóliumon csorba esett, de az eredeti Fűszer nem szorult ki a piacról.
Annak ellenére, hogy gyakorlatilag a Fűszer mozgatja Herbert univerzumának minden szereplőjét, nagyon kevés szó esik a regényekben arról, hogy pontosan hogyan is néz ki ez a kábítószer. A navigátorok üvegmedencéit rendszerint narancssárga színű gőzfelhőként tölti meg a Fűszer, ám máskor inkább sötétvörös, már-már barnába hajló árnyalattal jellemzi az író. Az A Dűne istencsászára című kötetben egy rövid bekezdés utal arra, hogy az alkonyi fényekben akár halvány kék fénnyel is derenghetnek a homok felszínén található mezők. A melanzs egy tulajdonságát illetően viszont nagyon is következetes Herbert, hiszen a sorozat több kötetében is említést tesz róla valamelyik karakter, hogy a Fűszer illata kesernyés, és leginkább a fahéjéhoz hasonlítható. A regényekből készült feldolgozások szinte kivétel nélkül narancssárgának mutatják a Fűszert, és valószínűleg ez áll a legközelebb Herbert elképzeléseihez.
Noha a Fűszer a kábítószerek általános funkcióját is betölti – vagyis hallucinációkat idéz elő, esetleg időlegesen felerősít bizonyos érzékeket –, sokkal több annál. Amikor az események kezdetüket veszik a sorozat első részében, a Fűszer már alapvető része a világegyetemnek, és teljességgel nélkülözhetetlen. A Fűszer irányítja az univerzumot, így ebből következően, akié a Fűszer, azé a hatalom, és a világmindenség; nem meglepő, hogy az Arrakis homokjában szinte folyamatosan háborúznak egymással a tehetősebb frakciók. Leto Atreides jegyzi meg az egyik kötetben, hogy „ha az emberiség számára ismeretes is volna az összes létező értékes árucikk, azok egy pillanat alatt elértéktelenednének a Fűszer mellett. Egy maréknyi melanzs elegendő ahhoz, hogy az ember egy tekintélyes birtokot vásároljon magának a Tupile bolygón.” Míg sokan csak a jótékony élettani hatások miatt élnek Képezzel a kábítószerrel, dacolva a komoly mellékhatásokkal, egyesek számára a mindennapi élethez szükséges. A navigátorok hatalmas mennyiségben alkalmazzák a szert – gáz halmazállapotúvá alakított formában belélegezve –, mert kiélesíti az érzékeiket, így képesek látni a világűrön átívelő folyosókat, és biztonságosan irányítani az űrhajóikat a bolygók sűrűjében. Azonban a tartályokban élő navigátorok teste a Fűszer intenzív használata miatt idővel változásnak indul, és akár a felismerhetetlenségig is torzulhat. Az egyszerűbb fogyasztók esetében csak a szem színe változik meg, általában mélykék árnyalatúra; az Arrakis sivatagjaiban élő fremenek, akik szintén rendszeres használói a szernek, büszkék erre az elváltozásra, és a törzsi összetartozás jelének tekintik. A Bene Gesserit rend tagjai is gyakorta használják a drogot, hogy elérjék az „igazság révületét”, amelyben a hazugságok legapróbb jeleit is tévedhetetlenül felismerhetik. A Fűszer legalapvetőbb tulajdonsága azonban az, hogy menthetetlenül függővé teszi a használóját, és egy idő után ez a függőség olyan méreteket ölt, hogy a szer megvonása az alany halálához vezet. Ahogy Paul Atreides is megjegyezte a Dűne történetében: „Ez egy méreg – körmönfont, alattomos, és visszafordíthatatlan. Akkor is elpusztít, ha már nem vagy a rabja.”
Elkanyarodva egy kicsit az irodalomtól, a Babylon 5 című televíziós science fiction sorozatban is találunk példát a kábítószerre. A Por (eredetileg Dust) inkább hangulati elemként van jelen a sorozatban, hiszen nincs különösebb szerepe a cselekményben, ám időről időre feltűnik, és az eredetével kapcsolatosan is fény derül egy-két dologra. A szert eredetileg a Psi Corps nevű szervezet fejlesztette ki, hogy a segítségével fedje fel a katonáiban rejtőző telepatikus képességeket, azonban az eredmények elmaradtak a várakozástól, ezért a kísérleti programot lezárták. A Por azonban merész csempészek révén bekerült az univerzum körforgásába, és horribilis áron cserél gazdát a feketepiacokon. Hatását tekintve leginkább az LSD és a kokain kombinációjaként határozható meg, ám ezen felül az arra alkalmas személyeknél telepatikus képességeket is kiválthat a hatóidő alatt. Az általános vélekedés szerint a rendszeres használata permanenssé teszi a módosult állapotban kialakuló képességeket, de erre nincs bizonyíték. Tovább böngészve a sorozatok között, a Star Trek univerzumhoz kapcsolódó Deep Space Nine esetében is találunk említésre méltó kábítószereket, amelyek közül most a ketracel nevű szert emeljük ki, mert ez a drog felhasználásának egy újabb aspektusát mutatja be. A Domínium genetikusan kifejlesztett Jem’Hadar katonái egyenesen rá vannak szorulva arra, hogy ezt a drogot fogyasszák, különben az életfunkcióik leállnának, és ez a halálukhoz vezetne. Ilyen szempontból mutat némi hasonlóságot a Fűszerrel, ám míg ott a drog fogyasztásával alakul ki a függőség, ebben az esetben a függőség már eleve létezik, és a szervezet károsodásának elkerülése érdekében van szükség a kábítószer fogyasztására. A rendszeres adag elmaradása Képesetén a Jem’Hadar katonákon eluralkodik a fájdalom, ingerültekké válnak, és idővel elvesztik az irányítást a cselekedeteik felett, amely akár gyilkos őrjöngésbe is átcsaphat. Ennek tudatában a mesterségesen gerjesztett függőség kiszolgálásával – optimális esetben – feltétlen engedelmességre kényszeríthető bármilyen lény.
Természetesen még hosszasan folytathatnánk a felsorolást, hiszen a science fiction és a fantasy – akár filmek, akár regények formájában – bővelkedik a különféle kábítószerekben. Ott vannak a mocskos cyberpunk világok, amelyekben a fejlett orvostudománnyal együtt az idegrendszerre ható drogok egész tárháza lelhető fel, nem véletlenül, hiszen az ezekben a történetekben megjelenő társadalmi helyzeteket többnyire csak ilyen addiktív állapotban lehet elviselni. De megemlíthetjük még a halhatatlanná tévő stroon elnevezésű szert is, amely a Norstrilia című Paul Linebarger regényben játszik fontos szerepet, vagy az Aldous Huxley Brave New World című könyvében szereplő Soma nevű anyagot, amely az érzelmek elnyomása által tette lehetővé az ellenőrzést a társadalom felett. Az emberi lények – szerepeljenek akár science fiction, akár fantasy környezetben – minden körülmények között keresni fogják azokat a menekülési lehetőségeket, amelyek révén, ha csupán ideiglenesen is, de megszabadulhatnak az élet keserűségeitől, a társadalmi nyomásoktól, és erre a drog kínálja a legkönnyebben járható utat. A fiktív narkotikumok szerepeltetése mögött többnyire meghúzódik az író azon törekvése, hogy felhívja a figyelmet ezekre a problémákra, amelyeket a kábítószerekkel különösen hangsúlyossá lehet tenni, ugyanakkor elgondolkodtató, hogy ezeknek a fikcióknak valahol a mi világunkban gyökerezik az alapja.



RV

Elválasztó

A legutóbbi öt írás ebben a témában

Hozzászólások

 


A hozzászólás csak regisztrált és bejelentkezett felhasználók számára engedélyezett.
Kérjük jelentkezz be, vagy regisztrálj.

Batou 2012.09.27. 9:59 | # 5
Avatar
A cikk végén szóba került Aldous Huxley is. Na ő konkrétan egy rövid könyvet írt bedrogozva a meszkalinról (régebben Az érzékelés kapui címen futott, azóta van új fordítása is).
Élvezetes olvasmány, és azért igencsak érdekes dolgokra tér ki a brit.

 

RV 2012.09.27. 8:15 | # 4
Avatar
Ha úgy vesszük, Philip K. Dick valamennyire ilyen volt; nem bedrogozva írt (vagy talán úgy is), de kellő tapasztalata volt a témában, és ettől ez a téma az ő esetében hiteles. Viszont kőkeményen benyomva nem hiszem, hogy lehet rendesen alkotni. Pillanatokat, érzéseket, jeleneteket talán el lehet kapni, és később felhasználni, de az ilyen állapot szerintem nem alkalmas a produktív munkára.

 

Nibela 2012.09.26. 18:18 | # 3
Avatar
És mi a véleményetek arról, ha valaki bedrogozva kap ihletet és úgy írja műveit?

 

vinitor 2012.09.09. 10:36 | # 2
Avatar
Premissza: utálom a liberális füveseket, és magam sem élek az anyaggal :)
On

Kicsit bonyolultabb a kérdés annál, hogy letudják egy "társadalmi népbetegség" kifejezéssel. Drog és drog között is óriási a különbség, valamint használó és használó között.

Első esetben vegyük ugye az alapvető drogokat, amelyek rengeteg háztartásban megtalálhatóak, koffein, nikotin, alkohol. Felvilágosultabbak antidepresszánsokat, nyugtatókat is tartanak, és persze eszik is marokszám. Ezek csak azért nem drogok a hétköznapi ember szemében, mert ugye a használatuk jogszabályban rögzített, bele van ivódva a hétköznapokba. Tehát ennyi erővel legalizálni az előállítást, megalkotni a jövedéki szabályokat, meg legyártani a zárjegyeket, és máris mehet a boltokba a kokain meg a fű, a gyógyszertárakba meg a különböző szintetikus cuccok. A társadalom egésze szempontjából semmi sem változna a mai helyzethez képest, legfeljebb az állami adóbevételek lennének magasabbak.

Második esetben a drogfogyasztás egy olyan anomália a törvényhozásban, amelynek úgymond nincsen párja. A drogfogyasztás ugyanis olyan bűncselekmény, amelynek nincsen sértettje, tehát logikai szempontból bűnt sem követ el senki. A fogyasztásból eredő báncselekményeket ide venni nagyjából óvodás szintű retorikai népbutítás, mert hát rengeteg embert gyilkolnak meg a szabálytalan autóvezetők is, mégsem tiltják be a vezetést sehol. Mert hát többnyire ember kell a bűnelkövetéshez, nem egy zacsi cucc.

Harmadik esetben ez egy olyan dolog, hogy a drogfogyasztás egy a megszokottól lényegesen eltérő valóságszemléletet ad. Másként látja a világot a fogyasztó. Ez pedig olyan hihetetlen veszély a mindenkori hatalom, a társadalom, és úgy általában a status quo számára, hogy tűzzel-vassal irtani kell. Az átlagember már azt nem bírja elviselni, hogy van, aki máshogyan él és máshogyan gondolkodik, ha ezt tartósan és a kis felelősség nélküli zárt világába folyamatosan betolakodó módon teszi, hát kész is az önkéntes civil ellenállás legnagyobb motivációja. Hiszen elviselhetetlen látni, hogy van, aki nem hajt fejet.
Holott ugye a szabadság ott kezdődik, hogy senki nem mondja meg másnak, hogy mit tehet és mit nem.

Mindezektől függetlenül a cikkhez:
Nagyon jó összefoglaló, bár nekem még beugrott az Equilibrium is, de végülis az nem annyira korszakos film, hogy egy Dűnével egy lapon legyen említhető :)

 

solymosgyu 2012.09.08. 16:03 | # 1
Avatar
minden egyes formáját elitélem. Amit én szedek nem. Mert azt betegség miatt szedem. scizofrenia. Gyógyítani kell.