Bejelentkezés

Keresés

Heti Ranglista

Szeptember – Október
1.  vg24 (1)
tovább >>        

Kedvenc képünk

Online felhasználók (0)

Online vendégek (2)

Elismerések

eFestival2009
eFestival2009
eFestival2009

Hírdetések

Cory Doctorow: Kistestvér
Szerzőket, szerkesztőket keresünk!

Tökéletes űrugrás

Könyvek | Beküldte: RV | 2010.06.29. 23:26

KépA science fiction a hatvanas és hetvenes évek fordulóján, a minőségileg egyre silányabb tartalmat bemutató magazinok hanyatlását követően kezdett újra magára találni és új irányt venni. A korábbi, sokat ismételt sémák helyét fokozatosan átvették az alaposan kidolgozott történetek, a szereplők jellemábrázolása részletesebb, hitelesebb lett, és ezek a regények már nemcsak a szórakoztatást tűzték célul maguk elé, hanem mind több alkalommal boncolgattak fontos és aktuális politikai, társadalmi, etikai, technológiai, vagy pusztán az emberi természettel kapcsolatos gondolatköröket. Ennek az „új hullámnak” az Egyesült Államok volt a legfőbb színtere, ahonnan jó néhány év késéssel kezdett csak begyűrűzni Európába, annak is inkább a keleti térségébe. Ennek egyik oka talán az volt, hogy a sci-fi közegbe szőtt történetbe kiválóan bele lehetett építeni – persze burkoltan és mértékkel – az akkori politikai-társadalmi rendszert kritizáló, bíráló idealizmusokat, így biztosítva némi álságos szabadságérzetet. Így vált az európai sci-fi vezérévé az orosz (akkor még szovjet) tudományos-fantasztikus irodalom. Elsősorban a Sztrugackij testvérek révén, akik fontos regényekkel fektették le az alapokat, amelyekre aztán a későbbi nemzedékekből kiemelkedő írók tovább építkezhettek. Természetesen az orosz sci-fi is sokat változott az évek során, de mégis sikerült megőriznie azt a hangulatot és – talán nevezhetjük így – bájt, amely átitatta a 80-as évek mérföldkőnek tekinthető műveit. A mostani modern fantasztikus irodalom persze már más témákat feszeget, de itt-ott megvillantja a kommunizmus egy-két emlékét.
A Sztrugackij fivérek által kitaposott ösvényen elinduló Szergej Lukjanyenko már az új generációs orosz sci-fi egyik jeles képviselője, aki azonban egy pillanatra sem tagadja, hogy műveiben érződik a nagy elődök (az említett testvérpár, vagy Robert A. Heinlein és Ursula K. Le Guin hatása), sőt, kifejezett büszkeséggel tölti el, hogy e méltán híres írókhoz hasonlítják. Noha Lukjanyenko alapvetően a science fiction területén alkot, a nagy áttörést mégsem egy ilyen jellegű mű, hanem a fantasy elemekkel teletűzdelt, modern fantasztikus kalandregény sorozat, az Őrség-ciklus, hozta meg neki. Ezzel bekerülhetett a nemzetközi vérkeringésbe, így lehetősége nyílott, hogy a sci-fi regényeit is megismertesse a hazáján kívüli olvasókkal. Ezek közé tartozik az eredetileg 1997-es Ugrás az űrbe, valamint az egy évvel későbbi Ugrás az ismeretlenbe, ám annak idején valahogy nem kerültek reflektorfénybe, csak az Őrség sorozat fantasztikus sikerét követően.
A két regény gyakorlatilag egy történet két kötete. Ugyan külön-külön is olvashatók, egymás nélkül kissé suták maradnak – az első kurta befejezéssel ér véget, míg a második nagyon a dolgok közepébe csapva indul. Ennek ellenére én a második kötettel kezdtem, azonban nem igazán éreztem az első nem olvasásának hiányát – természetesen egy-egy helyzetet jobban átélhettem volna az első rész alapos ismereteire támaszkodva, de szerencsére Lukjanyenko nagyon jól építi fel az elbeszéléseit, és a történet későbbi fázisaiban is bőséges utalásokat, visszapillantásokat tesz a cselekmény már megtörtént elemeire is. A történet igazi űropera – galaktikus léptékek, számtalan idegen faj, utazás bolygóról bolygóra, és mindezt több helyütt is akcióban bővelkedő küzdelmek egészítik ki. Ugyanakkor nem hiányzik a regényből azon a gondolatok boncolgatása, amelyek akár a mai világban is érvényesek lehetnek.
KépA távoli jövőben a galaxison az Erős és a Gyenge fajok osztoznak, és természetesen az irányítás az Erősek kezében van. Ők diktálnak, a Gyengék pedig alkalmazkodnak, meghunyászkodnak, és eltűrik, hogy kihasználják őket, mert tartanak az Erős fajok megtorlásától. Az emberek is a Gyengék közé tartoznak, de mégis viszonylag fontos szerep hárul rájuk, hiszen egyedül ők képesek elviselni a kozmikus ugrást, így válnak a galaxis fuvarosaivá. Pjotr Hrumov egy lerobbant űrhajóval egyik bolygóról a másikra szállítja a különféle rakományokat. Egyik útja során felfedezi, hogy a hajón egy potyautas is megbújik, a hüllőhöz hasonlatos lény, amely a Számlálóknak nevezett faj képviselője. A jövevény szövetséget ajánl az embereknek az Erős fajokkal szemben, ugyanis neki az a meggyőződése, hogy az Erősek a Gyengék elpusztítását fontolgatják, ráadásul belátható időn belül. A Számláló szerint már csak hónapjai lehetnek hátra a Földnek. Pjotr persze kétkedve fogadja ezeket a szavakat, de ahhoz túlságosan is szereti a bolygóját, hogy elengedje a füle mellett az intelmeket. Megoldást és szövetségeseket keresve jut el a geometerekhez, ám a náluk töltött idő csak arra elég, hogy ráébredjen, tőlük nem remélhet segítséget. Elköt egy űrhajót, és visszamenekül a Földre, ahol az orosz katonaság fogja lesz. Mivel eltökélt szándéka, hogy megtalálja a megoldást a Föld megmentése érdekében, innen is megszökik, és társaival együtt a geometerek űrhajóján elindul a galaxis magjába, oda, ahol az Árnyék rejtőzik, amely elég erős lehet ahhoz, hogy a segítségével meg-meneküljön a Föld. Egy élettelen bolygón érnek földet, ahol egy különös Kapura bukkannak, amely c?ak egy apró része az Árnyék bolygóit összekötő hatalmas átjáró-rendszernek. Amikor belépnek, elszakadnak egymástól, és így kezdetét veszi a versenyfutás az idővel – Pjotr vállán a teher, hogy találja meg a legmegfelelőbb segítséget, és érjen vissza vele a Földre, lehetőlég minél rövidebb időn belül, különben…
A történetben Pjotr utazását követhetjük nyomon, ahogy hol közelebb, hol távolabb kerül a végsőnek hitt megoldáshoz. Pjotr meglehetősen ambivalens karakter – folyamatosan kétkedik abban, hogy sikerül időben megtalálnia a megoldást (ezt az aggodalmát persze több bolygón alá is támasztják a megismert „segítői”), de mégsem adja fel, hanem küzd, bárhogy is végződjék a dolog. Érdeklődő, közvetlen, de olykor túl hamar alkot véleményt, és a kelleténél egy árnyalatnyival többet tűnődik a döntései helyességével kapcsolatban. Alaposan próbál átgondolni minden helyzetet, ám sokszor mégis hirtelen felindulásból cselekszik, nem feltétlenül törődve a következményekkel. Igazi kalandregény alkat. A mellékszereplők is színesek, jó környezetet teremtenek a főhős szűk világában, és a maguk egyszerű cselekedeteivel, elveikkel olykor akaratlanul is a helyes irányba terelik Hrumovot.
A történet jó ritmusban halad előre, bár kicsit nehezen indul, azonban miután a Kapun belépve a kalandorok elszakadnak egymástól, megélénkül a cselekmény. A leíró részek részletesek, változatosak, szemléletesek, elhisszük, hogy ott járunk azon a bolygón, ahová Pjotr éppen elvetődik – ráadásul Lukjanyenko nemcsak a külsőségeket helyezi előtérbe a bolygók megfestésekor, hanem igyekszik valamennyire feltárni a rajta élő társadalom vagy kultúra fontosabb vonásait, elveit, még közelebb hozva az egészet, hogy érezzük azokat a dilemmákat, amelyekkel Pjotr is szembesül. A regény lendülete majdnem végig kitart, azonban a lezárás kicsit esetlennek, hirtelennek tűnik, és talán még egy kicsit váratlan is, noha mégis valami hasonlóra számítunk már a könyv közepe felé járva is.
Az Ugrás az ismeretlenbe egy jó regény – önmagában is élvezhető (ha eltekintünk azoktól az utalásoktól, amik az első kötetre utalnak vissza), de érdemesebb egyben olvasni a két kötetet. Minden fejezetből érződik, hogy a szerző nagyon is otthonosan mozog a tudományos-fantasztikus régióban. Itt-ott ugyan érezni a mesterek hatását, de alapvetően megvan a maga karaktere – Lukjanyenko tudja, mit akar, merre akarja vezetni a történet fonalát, és nem esik abba a hibába, hogy túl grandiózussá hizlalja ezt az űroperát. Csak ajánlani tudom.
Az űropera kedvelőinek kötelező darab!



RV

Elválasztó

A legutóbbi öt írás ebben a témában

Hozzászólások

 


A hozzászólás csak regisztrált és bejelentkezett felhasználók számára engedélyezett.
Kérjük jelentkezz be, vagy regisztrálj.