Fiction Kult

New York Brooklyn kerületében született 1928 februárjában. Gyerekkora nyugodt körülmények között zajlott, ám amikor iskolába került, több tanára is felfigyelt arra, hogy különös érdeklődést mutat a művészetek, elsősorban a rajzolás iránt, és még a tehetség szikrája is megvan benne. Javasolták is a szüleinek, hogy talán érdemes volna ezen az úton képezni az ifjú Franket. Szülei végül beíratták egy brooklyni képzőművészeti szakiskolába, ahol az eltöltött nyolc esztendő során olyan kiváló művészektől tanulhatta, leshette el a fortélyokat, mint például az olasz Michael Falanga, akit lenyűgözött Frazetta fantasztikus tehetsége. Mentora segítségével és iránymutatásával Frazetta rengeteget fejlődött, technikája, stílusa gyorsan letisztult, és Falanga azt tervezte, hogy a saját költségén Európába küldi a kibontakozóban lévő művészt, további tanulás céljából, azonban váratlanul elhunyt, és halálát követően hamarosan az iskola is bezárta kapuit. Frazetta kénytelen volt munka után nézni, hogy fenntartsa magát.
Tizenhat évesen kezdett különböző képregény magazinoknak dolgozni, és eleinte a témákban sem válogatott – rajzolt westernt, fantasyt, misztikus és történelmi tartalmú sorozatokat, és a kortárs témakörök sem riasztották el. Első munkái között vicces állatképregényeket is találhatunk, amelyeket „Fritz” néven készített. Már ekkor meg-környékezték olyan neves társaságok is, mint a Walt Disney, ám elutasította ezeket az ajánlatokat. Az 1950-es évek elején az EC Comics, a National Comics, és még vagy féltucatnyi hasonló jellegű magazin munkatársaként dolgozott, természetesen párhuzamosan. E képregény újságok hasábjain megjelentek olyan alkotásai is, amelyet barátjával, Al Williamsonnal és mentorával, Roy Krekellel közösen készítettek. 1952 vége felé közeledve inkább a saját képregényeivel kezdett jobban foglalkozni, és csak elvétve dolgozott a magazinok számára. Elindította a Johnny Comet néven futó saját sorozatát, miközben besegített Al Capp Li’l Abner és Dan Barry Flash Gordon című képregényeibe is.
1961-ben aztán újra visszatért a magazinokhoz, és ennek köszönhetően – egész pontosan egy karikatúrának, amely a Mad magazinban jelent meg – környékezte meg őt a United Artists filmstúdió. Első munkája számukra egy moziplakát volt, amelyért rögvest annyi pénzt kapott, amennyi korábban egy egész éves keresete volt. Újabb plakátok révén igyekezett megfelelő mederbe terelni az anyagi helyzetét, miközben számos kalandregény borítójához is készített festményeket. Conan megfestésével egyenesen új irányt szabott a hagyományos fantasy ábrázolásnak. Ettől fogva felkapott művész lett belőle. Nemcsak új kiadások borítójához, de klasszikus művek újbóli megjelentetéséhez is számtalan festményt készített, és olykor belső illusztrációkkat is. Egy-egy kritikus azt vetette a szemére, hogy a borítóképei sok esetben nem kapcsolódnak az adott könyv történetéhez. Erre Frazetta így reagált egy alkalommal: „Nem olvastam ezeket a könyveket. Csak megrajzoltam, amit gondoltam, és nem igazán érdekelt, hogy az emberek mit gondoltak. Azok, akik megvették ezeket a könyveket, sosem panaszkodtak emiatt. Talán ők sem olvasták el a könyveket.”
Sikerein felbuzdulva munkáinak java kereskedelmi jelleget öltött – megrendelésre készített festményeket, rajzokat, naptárakat és könyvborítókat. Az így megalapozott hírnév okán hamarosan filmstúdiók is megkeresték, hogy működjön közre egy-egy animációs film munkálatainál. Eleinte csak mások irányítása alatt dolgozhatott, de a 80-as évek elején Ralph Bakshi producerrel közösen belevágtak a Fire and Ice című animációs filmbe, amit 1983-ban mutattak be. A film több karaktere, illetve a történet jelentős része is Frazetta nevéhez fűződött, ám ezzel együtt is bukás lett a vége – sem a kritikusok, sem a közönség nem értékelte a filmet. A kudarcot követően a művész inkább visszatért a festményekhez.
Még a 90-es években is viszonylag sokat alkotott – elsősorban olajjal, de kísérletezett vízfestékkel is –, és igen sokszor ceruzarajzokat is készített. Sajnos 1995 után az egészsége fokozatosan romlani kezdett, több betegség is sújtotta, amelyeket nem igazán kezeltetett. 2000 környékén több szélütést is kapott, és ezek olyan súlyosan károsították jobb kezének ügyességét, hogy kénytelen volt átváltani a balra. A 2000-es évek második felében már nagyon keveset dolgozott, ellenben több alkalommal is felbukkant egy-egy műve néhány komolyabb árverésen. 2008-ban egy könyvborítója kelt el negyedmillió dollárért, 2009-ben pedig egy magánszemély fizetett kerek egymilliót a Conan, a Hódító című festményéért.
2010 májusában újabb szélütés érte, és ez ellen már nem tudott védekezni; 82 éves volt.