Fiction Kult

– Miért érezted úgy, hogy egy új lapot kell indítanod, amikor a neten számos hasonló témával foglalkozó és új szerzők felé is nyitott honlap működik?
– Ha nagyon röviden akarnék válaszolni, akkor azt mondanám, azért, mert egyik weboldalon sem találtam meg azt, amit szerettem volna megvalósítani. Másrészről nem mint szerző szeretnék érvényesülni (legalábbis egyelőre biztosan nem), hanem tenni szeretnék valamit a hazai fantasztikus irodalomért, kultúráért és az azt kedvelő közösségért. Elképzelhető, hogy mindez még nem annyira látványos, mivel kevesen ügyködünk az oldalon és senki sem finanszíroz minket, de úgy gondolom, jó úton haladunk.
Ugyanakkor maga az FK elkészítése is nagy kihívás volt. Egy kicsit olyan volt a Fiction Kult-on dolgozni, mintha egy saját novellát írtam vagy szobrot faragtam volna. Magáért az alkotás öröméért is készült az oldal. Fentiek mellett persze az is közrejátszott a döntésben, hogy nem vagyok valami jó ismerkedő, a célzott haverkodás pedig végképp nem a kenyerem. Egyszerűbbnek tűnt egy saját oldalt fejleszteni – még akkor is, ha ez két évbe telt –, ahol az anyagiak ugyan korlátoztak, de kisebb megkötésekkel sikerült megvalósítanom azt, amit szerettem volna.

– A Fictionkultot tehát egyfajta kritikának is szántad a meglevő honlapokkal kapcsolatban?
– Bizonyos szempontból igen, ugyanis szerettem volna felkavarni egy kicsit az állóvizet, ami – legalábbis meglátásom szerint – jellemezte az online felületeket az elmúlt években. Komolyabb tartalmi újításra például az Endless megszületése óta nem volt példa – ez pedig nem tegnap volt. Ugyanakkor, ha valamit kritizálnom kellene, akkor inkább a klikkeket, érdekköröket venném célba, hiszen a legnagyobb veszteségnek azt tartom, hogy sokszor az egyéni érdekek és ellentétek között elsikkad egy nagyobb, távolabbi – és remélem, közös – cél.
Az online tartalmakkal/oldalakkal kapcsolatban csak annyit nem értek sokszor, miért is gondoljuk azt, nekünk elég ennyi…
Itt hadd idézzek Kánai András egy blogbejegyzéséből, ami nekem nagyon idevág:
„…senki sem gátol minket abban, hogy világszínvonalút hozzunk létre, nem?
Elvégre a Rubik-kocka is innen indult.”

– Mi az, amit szerettél volna megvalósítani, de nem találtad az aktuális kínálatban? Miért csak egy külön honlap indításával láttad ezt megvalósíthatónak?
– Egy olyan netes újságot szerettem volna csinálni, ami elsősorban állandó szerzői, szerkesztői gárdájára támaszkodik. Szerintem így biztosítható egy egyenletes, magasabb színvonal, valamint ez lehetővé teszi a tartalom tervezhetőségét, nagyobb projektek megvalósítását. Mindezt azért tartottam és tartom fontosnak, mivel a hazai „fantasztikus élet” a neten szerveződik – itt a legaktívabb –, az új olvasó és írógeneráció is itt „nő fel”, így szerintem szükség van egy, a hazai fantasztikum egészét átfogó magazinra, amely elsődleges céljának a tartalmi újítást és értékek közvetítését tekinti.
Egy olyan független oldal készítése volt a cél, amelyből nem szeretne senki pénzt „kivenni”, így nincsenek elvárások a tartalommal kapcsolatban (nem kell x db bizonyos témájú írás havonta, vagy épp számos hír a napi látogatottság miatt), nem mindenek feletti a látogatottság növelése/megtartása, ugyanakkor fontos, hogy minél több valami újat hozó, jelentős hozzáadott értéket képviselő írás jelenjen meg rajta, melyek lehetőség szerint kulturális értékeket is hordoznak.
Emellett én legalábbis úgy éreztem, a tartalom és forma tekintetében is bőven lehetne még mit alakítani. Hiányoltam a jelenlegi oldalakból egyfajta mívességre való törekvést is – ez persze meglehet, hogy csak az én hóbortom.
Miért kellett feltétlenül egy új oldal? Ha az ember szeretne valamit, de csak vár, vár és nem történik semmi, akkor idővel arra a következtetésre jut, hogy az a biztos, ha ő maga csinálja meg.
Végül itt még annyit szeretnék hozzátenni, hogy a Fiction Kult nem egy külön szeletet szeretne kihasítani magának a fantasztikum iránt rajongók táborából. Nem hiszem, hogy egy új oldal megjelenése feltétlenül ezzel járna, hiszen a legtöbben számos weboldalt látogatunk naponta. Úgy gondolom, a hazai közösséghez képest viszonylag elenyésző számban vannak azok, akiknek anyagi vagy személyes érdeke fűződik valamiféle „pártálláshoz”. A többség, amennyiben akar, akár össze is foghat, össze is tarthat, nincs szükség arra, hogy valaki bárhová is csatlakozzon.

– Mikor kezdtél érdeklődni a fantasztikum után, milyen "előéleted" van?
– Még valamikor az általános iskolás évek alatt hódított meg a fantasztikum. Fantasy és sci-fi regények, filmek, szerepjátékok, kártyajátékok, társasjátékok, Kaland - Játék - Kockázat könyvek, számítógépes játékok, mind megfordultak nálam az évek során és a fantasztikumhoz kapcsolható művészet is érdekelt és érdekel ma is. De hogy mondjak valami személyesebbet, még középiskolában egy saját szerepjátékon dolgoztunk RV-vel, 3D Studioban több évig modellezgettem a saját örömömre – egy rövid ideig egy fantasy játék garázsprojektjében is részt vettem –, később az egyetemi időkben pár éves tanári karrierem alatt szerepjáték szakkört tartottam a diákjaimnak. Publikált „előéletem” nincs a témában.

– Azt mondod, hogy „nincs szükség arra, hogy valaki bárhová is csatlakozzon”, de a szerzőgárdát ugyanakkor eléggé egybe akarod fogni, állandó társaság, próbaidős bedolgozás - ez nem szül egy újabb csoportot a meglévők mellé? Egyáltalán, reális ez egy non-profit hobbilap esetén?
– Tudod, én hiszek abban, hogy ha hasonló gondolkodású emberek megtalálják egymást, akkor közös erővel csodákra képesek. Ezért akarom egybefogni a gárdát, mert nem egy laza érdekközösséget szeretnék építeni, hanem egy csapatot, akik tudnak és akarnak is egy közös célért küzdeni.
A „próbaidős bedolgozásnak” pusztán annyi szerepe van, hogy mi is megláthassuk kivel is dolgozunk valójában (egy írás alapján azért elég nehéz megismerni egy embert), illetve az újonnan érkezőnek is legyen lehetősége arra, hogy felmérje a társaságot, és ha bármelyik fél úgy gondolja, nem találta meg a helyét, akkor mindenféle sértődés nélkül elválhatnak útjaink. Nem hiszem, hogy ebben bármi kivetnivaló lenne, úgy érzem, sokkal korrektebb előre lefektetni bizonyos dolgokat, mint elkenni őket.
Újabb csoportot akkor szülhetne a Fiction Kult, ha azt kérném azoktól, akik nekünk írnak, hogy csak nekünk írjanak. De ez sosem volt kérés nálunk, sem a szerkesztők, sem a szerzők esetében.
Hogy mennyire reális egy dolog, az szerintem pusztán akarat és szív kérdése. Ha megtaláljuk azokat az embereket, akik hasonlóan tenni szeretnének valamit, és nem elsősorban önmagukat érvényesíteni, akkor ugyanolyan reális ez az elképzelés, mint bármely más. Itt a kritikus pont, hogy sikerül-e megtalálni a megfelelő embereket, illetve, hogy el tudjuk-e hozzájuk juttatni, valójában mit is szeretnénk megvalósítani a Fiction Kulttal.

– A ficitonkult.hu indítása előtt próbálkoztál már működő honlapoknál szerzőként vagy szerkesztőként, ötletekkel bekopogó érdeklődőként?
– Nem. Ez – ahogy már fentebb utaltam rá –, talán abból is fakadt, hogy nem vagyok valami túl jó ismerkedő, illetve bizonyos oldalak elve ki is estek a lehetőségek közül, mivel már elköteleződtek egy olyan irányban, ami mellett én nem tudom szívvel-lélekkel letenni a voksom. De természetesen közrejátszott az is, hogy alkotó személyiségnek tartom magam, aki szeret újat létrehozni, így a Fiction Kult is jó részben ennek köszönheti születését.

– Tartalmában és koncepciójában miben látod eltérőnek, egyedinek az oldalt, mi az, amit csak itt találunk meg?
– Leginkább az újító szellemet és a minőségre való törekvést szeretném kiemelni, amit próbálunk megvalósítani az oldalon. Itt hozzá kell tennem, hogy ez azért nehéz kérdés, mert kívülről talán egészen másképp néz ki a dolog, mivel nincs elég ember valamennyi ötlet megvalósításához és a futó projektek is nehezen haladnak sokszor.
Úgy gondolom, a magyar közösség bizonyos szempontból burokban volt igen sokáig, hiszen a nemzetközi színtérről elenyésző számban közvetítettek híreket, írásokat a nagyobb oldalak. Ezen próbáltunk például változtatni a hírrovattal, amely elsősorban a külföldi palettáról szemezget, vagy épp azzal, hogy regényt, cikkeket és novellákat fordítunk magazinokból, neves szerzők tollából.
Fontosnak tartom ugyanakkor, hogy kiemelt témáinkkal alaposan körbejárunk egy-egy tematikát, hogy olyan területekről írunk, amikről korábban nem született még idehaza írás és kiemelt figyelmet szentelünk a kulturális vonatkozásoknak. De itt van például a Könyvtár, amivel szeretnénk egy használható bibliográfiát csinálni, ahol az emberek szívesen kutakodnak, értékelik a könyveket, elmondják róluk a véleményüket. E könyveket például a cikkekbe életrajzokba is be szoktuk linkelni, így egy komplex adatbázist teremtve.
Fentiek mellett a tartalom és a forma egysége, amire törekszünk. Ez talán legjobban a képregényeknél és az online történeteknél látható, ahol minden darab külön dizájnt kapott, ami illeszkedik a tartalomhoz (ahhoz, hogy ez lehetővé váljon, például külön figyelmet kellett fordítani az oldal készítésekor).
Olyan dolgot természetesen nem tudok neked mondani, amit kizárólag az FK-n lehet megtalálni – feltéve, ha nem konkrétumokra vagy kíváncsi fordítások, cikkek esetén –, én inkább azt válaszolnám a kérdésre, hogy ebben a formában csak itt lehet megtalálni bizonyos dolgokat (vannak bibliográfiák például, de nem olyanok mint a Könyvtár, vannak regényfordítások is a neten, de nem olyan formában, mint nálunk a Kistestvér, vannak pályázatok is, de mi itt is arra törekszünk, hogy újat hozzunk).

– Az indulás óta eltelt időszakból milyen tanulságokat vontál le, mi az, amiben kellemesen, esetleg kellemetlenül csalódtál, mi az, ami bejött az előzetes elképzeléseidből?
– Kellemetlenül talán csak abban csalódtam, hogy annak idején úgy gondoltam, többen állnak majd az elképzelés mögé – látva azt a rengeteg energiát, ami a Fiction Kultba lett fektetve – és segítenek minket szerzőként, vagy szerkesztőként. Ez ugyan nem így lett, de azért úgy látom, nem lehetetlen lelkes és kitartó embereket sem találni, mivel erre is volt példa. A másik, ami kemény diónak bizonyult, a közösségépítés. A fórumba még mindig nem sikerült igazán életet lehelnünk, de ez azért annyira nem volt nagy csalódás, inkább csak a Könyvtár miatt, mert ott az olvasók értékelései nélkül nem sokat ér az adatbázis.
Kellemes csalódás volt például, hogy több olyan embert is találtam a hazai közösségben és kiadóknál, akik pusztán a tettek alapján ítéltek meg minket és segítettek, mikor tudtak. Emellett például sosem gondoltam volna, hogy a Fiction Kult egy év alatt díjat nyer egy olyan versenyen, mely teljesen független a hazai fantasztikus élettől. Ez volt a legnagyobb sikerünk, aminek azért is örültem, mert ezzel láthatóvá vált, hogy a fantasztikum területén is lehet olyat alkotni, amit nem lekezeléssel fogadnak egy olyan pályázaton, ahol a díjazottak között az OKM mellett például ott van a Petőfi Irodalmi Múzeum, vagy az OSZK is.
Ha a jövőre nézve kellene most valamit nyilatkoznom, akkor azt mondanám még fogalmam sincs, fenntartható-e ez, tudjuk-e majd csinálni, mert ez nem csak rajtam múlik. De ha a Fiction Kult jött, látott, kicsit megkavarta a dolgokat, majd elhullik, úgy gondolom, akkor is volt értelme. A fejlődéshez nem kell több, mint hogy mindenki megtegye a magáét a tőle telhető legjobban…

– Milyen a kapcsolatotok a többi honlappal és a fantasztikum területén aktív szervezetekkel, kiadókkal?
– Én úgy érzem, mindenkivel sikerült jó kapcsolatot kialakítani, aki nem tekint minket konkurenciának. Hozzáteszem, hogy mi senkit nem tekintünk konkurenciának, így azon oldalaknak is szoktam írni – pl. most a pályázatunk kapcsán –, akikről tudom, hogy nem igazán tapsolnak, ha az FK sikereket ér el. Hátha.
A hozzánk küldött anyagokat (pl.: pályázatokról, megjelenésekről, non profit felmérésekről stb.) eddig is szívesen kitettük bárkinek, aki erre kért minket – feltéve, hogy az oldal koncepciójába vágott a dolog.
A kiadókkal is igyekszünk jó kapcsolatokat ápolni, szerintem sikeresen, de hát itt is megjelennek már egy-két helyen a „felekezeti hovatartozások” és ellentétek, így nem mindenkivel sikerült kölcsönös, valódi bizalmat kialakítani.
Az egyesületek közül az AVANA-val közvetlen kapcsolatban nem állunk, de a scifi.hu-n Pete Lacival, úgy gondolom, nagyon jó kapcsolatot sikerült kialakítani, emellett a KIMTE-vel és a Karcolattal is baráti a viszonyunk.
Én arra törekszem, hogy minél több jó kapcsolatot alakítsunk ki – hiszen ahogy már többször utaltam rá –, úgy gondolom, a célunk közös.

Az interjút Szabó Sándor készítette.