Bejelentkezés

Keresés

Heti Ranglista

Szeptember – Október
1.  breckjensen (7)
tovább >>        

Kedvenc képünk

Online felhasználók (0)

Online vendégek (2)

Elismerések

eFestival2009
eFestival2009
eFestival2009

Hírdetések

Cory Doctorow: Kistestvér
Szerzőket, szerkesztőket keresünk!

A bogár és a hangyák

Könyvek | Beküldte: acélpatkány | 2009.10.23. 18:12

Meg kell találni egy embert – mondta […]
– Pontosan kit? – kérdeztem, hogy kivezessem filológiai tompultságából.
– Lev Vjacseszlavovics Abalkint. Egy Progresszort. Tegnapelőtt elindult a Földre a Szaraks sarki bázisáról. A Földön nem jelentkezett. Meg kell találni.”


KépMakszim Kammerert, a KONBIZ-2 (Kontrol Bizottság) munkatársát ezzel a furcsa és első hallásra is különös feladattal bízzák meg. Egy Progresszor, az emberiség különlegesen kiképzett ügynöke, egyszerre antropológus, katona, felderítő, űrhajós és tudós, minden ok nélkül eltűnt. Senki sem tudja, hová lett, miért szívódott fel. A KONBIZ – a progresszorokat és az egész emberiséget oltalmazó globális szervezet – feje, Excellence, más néven Rudolf Sikorski ezt különösen veszélyesnek találta, bár semmit sem mondott beosztottjának, akivel több, mint húsz éve dolgozik együtt. Makszim pedig emiatt még elszántabban lát neki Abalkin előkerítésébe. Felkutatja az Abalkinnal kapcsolatban álló személyeket – legyen az egy régi szerelem, a tanítója, vagy a szaraksi Nagyfejűek földi követe – és minden adatot megpróbál összegyűjteni.
A Sztrugackij testvérpár második Kammerer-regényében – Bogár a hangyabolyban (ЖУК В МУРАВЕЙНИКЕ, 1979., első megjelenés: Metagalaktika 6) – egészen más hangnemet üt meg, mint a Lakott szigetben. Makszim itt már komoly feladatokat lát el az emberi társadalomban, benőtt a feje lágya is – ami egyértelműen köszönhető a Szarakson történteknek – és remekül érti a dolgát. Valamikor ő is Progresszor volt, de mára neki is, mint ahogy az egész emberi társadalomnak megcsorbult a hite a progresszorokban, akiknek az lenne a feladatuk, hogy segítsék az idegen civilizációkat, amelyek valamilyen súlyos problémával küzdenek: ilyen világ az atomháború utáni Szaraks, vagy jelen regényben az egyik archívum által említett bolygó. Abalkin progresszorként vett részt egy furcsa világ felderítésében és „megmentésében”: ezen a bolygón hirtelen mindenki gyors öregedésnek indult, de váratlanul a lakosság nagy része eltűnt. Abalkin visszaemlékezései alapján úgy tűnik, hogy a Vándorok, ezek a titokzatos, az embernél évmilliókkal fejlettebb lények avatkoztak be a bolygón és egy kapun keresztül ismeretlen helyre szállították a lakosokat.Kép A Vándorokhoz az egész emberiség – élükön a KONBIZ és a progresszorok – egyfajta félelemmel vegyes kíváncsisággal viszonyul. Ez a félelem vezeti Excellencet is, mikor Abalkin azonnali felkutatása mellett dönt, ugyanis úgy gondolja, Abalkin már a Vándorok ügynöke. Egy bogár a hangyabolyban, amely lehet, hogy csak vizsgálódik, ártalmatlanul, de az is lehet, hogy nagyon is veszélyes az emberiségre. Főleg azért, mert Abalkin múltjában sokkal sötétebb titkok is rejtőznek, mint azt Makszim a dokumentumok alapján képes kideríteni. Viszont az idő sürget, és Excellence minden áron meg akarja akadályozni, hogy Abalkin eljusson a Földön Kívüli Kultúrák Múzeumába és ott hozzájusson egy titokzatos idegen szarkofághoz.
Egy interjúban Borisz Sztrugackij elmondta, hogy a regényben a titkosrendőrségek kegyetlen világát szerették volna megmutatni. Hiába legyen egy civilizáció bármennyire tökéletes, egyedeit hiába mozgassák a legnemesebb célok, ha megjelenik a titkosrendőrség, legyen az bármilyen fajtájú és dolgozzon bármilyen eszközökkel is, elkerülhetetlenül szenvedéssel és halállal jár a működése. A regényben Makszim nyomozása – amihez könnyen megkérdőjelezhető módszereket használ – rengeteg régi sebet szakít fel, több szereplő megszenvedi Abalkin felkutatását. De a legnagyobb tragédia magáé Abalkiné. A férfi élete során mindig is kívülálló volt, nem tudott tökéletesen beilleszkedni a majdnem tökéletes társadalomba, és hiába nem kívánt sosem progresszorrá válni, mégis azzá lett. Pszichikálisan labilissá vált, és a Földön is őrültként viselkedett, amit többen sajnálatos módon félreértelmeztek. A regénybeli emberek, főleg Excellence, annyira félnek az idegentől, az ismeretlentől, hogy mindenképpen a legrosszabbra gondolnak, és úgy is cselekedtek. Mert ahogy azt Sztrugackijék is tudták: az ember ember marad, még egy utópiában is.

Álltak az állatok
előttük zárt ajtók.
Lövöldöztek rájuk,
eljött a haláluk.



acélpatkány

Elválasztó

Kapcsolódó írások

A legutóbbi öt írás ebben a témában

Hozzászólások

 


A hozzászólás csak regisztrált és bejelentkezett felhasználók számára engedélyezett.
Kérjük jelentkezz be, vagy regisztrálj.

RV 2010.05.25. 19:59 | # 1
Avatar
Ez egy nagyon jó könyv. Ékes példája annak, hogy olykor a legegyszerűbb dolgok a legjobbak. Remek sci-fi környezetbe ültetett krimiről van szó, amely igazán nem szól semmiről, azon túl, hogy elbeszéli egy nyomozás történetét. Az alapszituáció elég banális, de a szerzők mégis képesek élvezetesen felvezetni a történetet, izgalmas pontokon megtörve, hogy igenis tovább akarjunk olvasni. Nekem kifejezetten tetszett, ahogy az üldözött személy, Lev Abalkin, jelentéseiből ismerjük meg az ügy(ek) hátterét, és lassan kiderül, hogy az eleinte veszélyesnek beállított tudós-progresszor nem is annyira ártalmas, sőt. A befejezés pedig megrázó, annak ellenére, hogy végletesen kiszámítható. Makszim Kammerer karaktere engem egy kicsit Ijon Tichy karakterére emlékeztet. Mindkettő meglehetősen könnyed és szereti a maga útját járni, ám ezek mellett abszolút profi módon végzi a munkáját.
Most, hogy külön kötetben is megjelent, kötelező az orosz sci-fi kedvelőinek, és bátran ajánlom másnak is!

 

© 2008−2017 Fiction Kult − Minden jog fenntartva. | Impresszum | Kapcsolat | Felhasználói Szabályzat | Programozás: Videotex Bt. | Futásidő: 0.017 mp
Barátaink: drgearsstudio