Bejelentkezés

Keresés

Heti Ranglista

Július – Augusztus
tovább >>        

Kedvenc képünk

Online felhasználók (0)

Online vendégek (4)

Elismerések

eFestival2009
eFestival2009
eFestival2009

Hírdetések

Cory Doctorow: Kistestvér
Szerzőket, szerkesztőket keresünk!

Robert Anson Heinlein

Szerzők | Beküldte: RV | 2009.08.31. 18:08

KépA Missouri államban található Butler városban született 1907. július 7-én, ám a családja nem sokkal ezt követően átköltözött a jóval nagyobb Kansas City-be. Szinte a teljes gyerekkorát itt töltötte, és az ez idő alatt átélt élmények és tapasztalatok később jelentős mértékben hozzájárultak egyes művei légkörének megteremtéséhez. A viszonylag nyugodt és kiegyensúlyozott gyerekkort követően a katonaság évei jelentették az újabb, személyiség formáló erővel bíró tapasztalatok idejét. A katonasággal szorosan összefüggő normák, mint a lojalitás, vagy az emberek vezetésének képessége aztán az élete hátralévő részében végigkísérte Heinleint. A katonai akadémián 1929-ben végzett, és innen került az Egyesült Államok tengerészgyalogságához, ahol előbb a USS Lexington elnevezésű anyahajón teljesített szolgálatot 1931-ben, majd 1933 és 1934 között a USS Roper romboló legénységének lett a tagja, amelyen egészen hadnagyi rangig vitte.
1934 végén tuberkulózis miatt távoznia kellett a katonaságtól, ezért beiratkozott a kaliforniai egyetemre, azonban csupán néhány hétig tartott a lelkesedése, és hanyagolni kezdte a tanórákat, egyfelől a betegsége miatt, másrészt, hogy bekapcsolódhasson a politikába. Az 1930-as évek első felében részt vett Upton Sinclair Vessünk véget a szegénységnek Californiában elnevezésű, meglehetősen szocialista felhangú kampányában, majd később Sinclair az állam kormányzói székéért folytatott kampányában is. Ettől fellelkesülve 1938-ban maga is megpróbálkozott bekerülni az állam vezetésébe, azonban ez nem sikerült neki. A kudarc nem törte meg, viszont – noha a hadseregtől kapott valamennyi pénzt – kénytelen volt valami munka után nézni, hogy fenntarthassa magát, így kezdett el az írással foglalkozni, és 1939-ben, az Astounding Science Fiction magazinban meg is jelent az első műve, Life-Line címmel. Ennek köszönhetően hamarosan úgy emlegették őt a szaklapok, mint a szociális sci-fi úttörőjét.
A II. világháború miatt kényszerűségből hanyagolta írói karrierjét, amelyhez 1945-ben tért vissza. A Hiroshimára és Nagasakira ledobott atombombák, valamint a későbbi hidegháborús helyzet arra ösztökélték, hogy hangot adjon a véleményének, ezért kezdett politikai témában is írni, illetve azzal a nem titkolt szándékkal, hogy a nem sci-fi témájú művei révén betörhessen jobban fizető piacokra is. Ennek eredményeképpen jelent meg 1947-ben a KépSaturday Evening Post újságban a The Green Hills of Earth (A Föld zöld dombjai) című írása, amely révén ő lett az első sci-fi író, aki ki tudott törni valamennyire ebből a műfajból. 1947-ben elvált második feleségétől is, és elvette Virginia Gerstenfeldet, akivel aztán élete végéig együtt maradt, ráadásul számos könyvének női főszereplőjét a hitveséről mintázta meg. 1953 és 1954 folyamán körbeutazták a földet, amelyet Heinlein a Tramp Royale című könyvében részletesen el is mesélt.
1947-től folyamatosan dolgozott egy elsősorban gyerekeknek szóló science fiction sorozaton. Ezek nem alkottak összefüggő történetet, viszont nemcsak a gyerekek körében váltak kedveltté. Az 1958-ig megjelent regények soron következő darabja lett volna a Starship Troopers (Csillagközi invázió), azonban a kiadó visszadobta a könyvet, mondván, nem illeszkedik a sorozatba. Heinlein ezzel befejezettnek érezte a gyereksorozatot, és új kiadót keresve 1959-ben megjelentette a regényt. Megszabadulva a gyerekregények szabta határoktól, az elkövetkezendő évek során több olyan könyvet is megírt, amelyek egyfelől új határokig tolták ki a sci-fi műfaját, másrészt mindig nagy visszhangot keltettek mind az olvasók, mind a kiadók körében. E művek közé tartozik például a Hugo-díjas Stranger in a Strange Land (Angyali üdvözlet) és a The Moon is a Harsh Mistress (1966).
1970-től kezdve szinte rendszeresen egészségi problémákkal küszködött. Több alkalommal is hosszú hónapokat vett igénybe, míg felépült. 1978-ban épp a Tahitin töltött vakációjuk alkalmával lett rosszul, és az ezt követő vizsgálatok kimutatták, hogy szívérszűkületben szenved, ez eredményezi a fáradékonyságát, és a rosszulléteit. Egy műtéti beavatkozással javítottak az állapotán, és ez új lendületet adott számára ahhoz, hogy újabb regényekkel rukkoljon elő a 80-as évek folyamán, azonban a dohányzás miatti tüdőproblémái kiújultak, és végül 1988 tavaszán, álmában érte a halál.

Meglehetősen termékeny író volt, aki a science fiction keretein belül, és azon kívül is igyekezett minél több és szélesebb körből témát választani. Az első regényét 1939-ben írta For Us, The Living: A Comedy of Customs címmel, amely csupán 2003-ban került kiadásra. Bár regényként nem tartják túl sokra ezt a művet, mégis fontos darabja Heinlein munkásságának, hiszen későbbi témáinak gyökerei, illetve háttere már erősen érződik benne. A For Us, The Living után rövid történeteket írogatott kisebb-nagyobb magazinok számára, Képmajd később regényeket is, amelyek – bár különálló történetek – mind egy kitalált alternatív jövőben játszódtak, és szintén a kor fantasztikus irodalmával foglalkozó magazinokban jelentek meg.
Az első könyvként kiadott regénye, a Rocket Ship Galileo esete sem volt gördülékeny. A legtöbb kiadó azzal utasította vissza, hogy a holdra utazás gondolata túlságosan meghaladja a kort, azonban Heinlein nem adta fel, és végül a Scribner’s kiadó segítségével megjelenhetett a regény. Ez volt az első darabja az ifjúsági sci-fi sorozatának, amelyből minden évben megjelentetett egyet a Scribner’s. Bármennyire is gyerekkönyvekként jellemezték ezeket a regényeket, bőven voltak bennük olyan témák, helyzetek, amelyek a felnőttek világából eredtek, vagy azt jelenítették meg; Heinlein ügyelt arra, hogy esetleg az idősebb korosztály számára is olvashatók legyenek e regények. Ennek okán több alkalommal is át kellett írnia bizonyos részeket egyes könyvekben. A Red Planet (A vörös bolygó) történetében például szerepel egy forradalom, amelyben gyerekek is részt vesznek, ezért Heinlein kénytelen volt módosítani azokon a leírásokon, ahol a gyerekek által használt fegyverekről, vagy a marsi szereplők meghatározatlan neméről értekezik. Annak ellenére, hogy a kiadók nem kevés akadályt gördítettek elé, Heinlein mégis képes volt olyan ötleteket, gondolatokat beleírni ezekbe az ifjúsági történetekbe, amelyeket más írók nem nagyon feszegettek, vagy mertek feszegetni.
Az 1959-es Starship Troopers (Csillagközi invázió) megjelentetésével tudatosan vetett véget az ifjúsági regényeinek, és megszabadulva az ezzel járó kiadói kötöttségektől, szabadabb és merészebb témák boncolgatásába fogott. Az 1961-ben megjelent Stranger in a Strange Land (Angyali üdvözlet) már behatóbban foglalkozik Heinlein kedvelt témáival, az individualizmussal, a szabadsággal, és nem utolsósorban a szerelem kifejezésének érzelmi és testi szabadságával. Az egészsége jelentős megromlásáig, azaz 1973-ig tartó időszakra tehető az a néhány kísérlete is, amely során a sci-fit és a fantasyt megpróbálta vegyíteni valamennyire. Ennek az eredménye lett a Glory Road, amelyet 1964-ben Hugo-díjra is jelöltek.
A betegségei miatt hét évig szinte alig alkotott, azonban a szívműtétjét követően még öt regényt írt, ám mind a kritikusok, mind az író rajongói között sokan fanyalogtak a történetek miatt, és több helyen is meglehetősen negatív kritikákat kaptak ezek a könyvek. Ezekben a korábbiaknál sokkal élesebben és harsányabban vannak jelen Heinlein gondolati sémái, és a Csillagközi invázió stílusát próbálják követni. Az 1980-ban megjelent The Number of the Beast egy jól felépített kalandregényként indul, ám később Heinlein filozófiai Képfejtegetéseibe torkollik. A kritikusok szerint ez egyfelől bizonyos fokú figyelmetlenség és hanyagság az író részéről, ugyanakkor azt is feltételezték, hogy Heinlein esetleg tudatosan próbálta így tovább feszegetni a sci-fi határait, ahogy azt a Angyali üdvözlet megírásakor is tette. Ezekben az utolsó regényekben jól érződik a személyes vonatkozás, hiszen a The Cat Who Walks Through Walls főszereplője például egy leszerelt veterán katona, aki író lesz, és beleszeret egy nőbe, akinek a karaktere meglehetősen hasonlít a feleségére, Virginiára.
Halála miatt néhány műve befejezetlen, vagy kiadatlan maradt. A már korábban említett For Us, The Living mellett ekkor jelent meg a Grumbles from the Grave (1989) című kötet, amelyben a Heinlein és szerkesztői közötti levelezéseket szerkesztették egybe, illetve az 1950-es években tett körutazásukról szóló Tramp Royale (1992).

Műveinek fő témai között a legkézenfekvőbb a politikai felhang. Szinte az összes regényében találhatunk valamilyen utalást, amellyel kritikát gyakorol egyes politikai berendezkedésekre, vagy az adott időben éppen aktuális világpolitikai helyzetre. Az Angyali üdvözlet és a Glory Road a hippi korszakra is jellemző háborúellenes eszméket közvetíti, míg a Csillagközi invázió a túlzottan elmilitarizálódott társadalmat kritizálja. Mivel magát alapvetően liberálisként tartotta számon, ez a gondolatiság következetesen megjelent minden regényében, még az ifjúsági sorozat darabjaiban, amelyek közül néhányban megdöbbentően szembetűnő a fentről meghatározott szabályok ellenzése.
A faj és a rasszizmus is fontos szereplője Heinlein regényeinek. Már az ifjúsági művei is messze meghaladták a korukat ebben a tekintetben, hiszen kifejezik a rasszizmus elutasítását, és több esetben is alkalmaznak színes bőrű szereplőket, holott erre 1960 előtt nem nagyon akadt példa a sci-fi műfajában, vagy ha mégis, akkor is inkább zöld volt az idegenek bőrszíne, nem pedig barna vagy fekete. Az 1948-as Space Cadet például az idegen lények révén próbál rávilágítani a kisebbségben elő népcsoportok nehézségeire. Nem egy regény történetében derül ki, hogy a kedves és szimpatikus karakter valójában afrikai, netán ázsiai gyökerekkel is rendelkezik. Egyes regényei kifejezetten ezt a témát ölelik fel. A Farnham’s Freehold egy fehér családról szól, akik egy olyan jövőbe kerülnek, ahol a fehér embereket kannibálokká vált feketék tartják rabszolgaságban. Az 1941-ben megjelent Sixth Column történetében egy ázsiai fasiszta állammal szemben ellenálló mozgalom kap központi szerepet, megspékelve a kizárólag bizonyos fajokra ható sugárfegyverek technológiájával. Heinlein ez utóbbit nem tartotta túl nagy sikernek, bár bizonyos tudományos körökben elég nagy vitát robbantott ki, hogy milyen következményekkel járhat egy olyan etnikai alapú szuperfegyver kifejlesztése, mint amilyen a regényben is szerepelt. Egyes kritikusok párhuzamot állítottak fel a Heinlein regényeiben felbukkanó idegen létformák és népcsoportok között. Ennek értelmében például a Csillagközi invázió hatalmas rovarjai a kínai vagy japán társadalmi beilleszkedést hivatottak mintázni. Erről Heinlein úgy vélekedett, hogy a rovarok inkább a kommunizmust testesítik meg, egy jól működő közösséget, amelyben a csoport javát és érdekeit szolgálva háttérbe szorul az egyén szerepe.
KépA harmadik fontosabb téma, amely végigkísérte Heinlein műveit, a szexuális szabadság. Írói munkásságának elején, amikor az ifjúsági regényeket írta, sok esetben ezt háttérbe kellett szorítania kiadói nyomás miatt, ám a Angyali üdvözlet írásakor már nem kellett ilyen korlátok miatt aggódnia. Későbbi műveiben előszeretettel boncolgatta a rokonok közötti szexuális kapcsolat, illetve a gyerekek szexuális természetének témáját, olykor meglehetősen bizarr köntösbe bújtatva. A Time Enough for Love című regényben például a főszereplőt két női alakba klónozzák, akik aztán később el is csábítják. A To Sail Beyond the Sunset egyik jelenetében pedig két kisgyerek keveredik szexuális kapcsolatba egymással.
Azon túl, hogy komoly és fontos témákkal foglalkozott a műveiben, tökéletesen látta a technológiai fejlődés emberiségre gyakorolt hatását. Nemcsak a szembetűnő hatásokat (mint például, hogy az autó használata végül a lovak eltűnéséhez vezet majd), hanem azok mögöttes értelmeit is, és ezeket igyekezett is kifejteni a műveiben. A The Roads Must Roll, a Blowups Happen, vagy a Solution Unsatisfactory mind-mind egy-egy ilyen gondolatot jár körül, és próbál megmagyarázni, azonban sosem magát a technológiát emeli ki végső megoldásként, inkább azt a változást, amit maga a folyamat eredményez a társadalomban. Mindazonáltal úgy tartják, hogy két technológiai újítás (a robotkar és a vízágy) esetében az alapgondolatok tőle származtak, legalábbis ő írta le őket egy-egy korai novellájában. A modern sci-fi köreiben ezért is szokták afféle XX. századi Verne-ként emlegetni.
Népszerűségének és munkásságának egyaránt szóló elismerésként 1974-ben elnyerte a Science Fiction Writers of America elnevezésű szervezet Grand Master díját. James Gifford kritikus egyik cikkében így vélekedett róla: „Noha számos író jóval több művet alkotott, mint Heinlein, egyikük sem mondhatja el magáról, hogy olyan mértékben gyakorolt hatást a műfajra, mint ő. A sci-fi aranykorát megelőző időkből származó, illetve az azt követő évtizedek új nemzedékeibe tartozó írók mind büszkén vallják, hogy Heinlein stílusa és gondolatisága ösztökélte őket.”

A szerző művei a Könyvtárban





RV

Elválasztó

A legutóbbi öt írás ebben a témában

Hozzászólások

 


A hozzászólás csak regisztrált és bejelentkezett felhasználók számára engedélyezett.
Kérjük jelentkezz be, vagy regisztrálj.