Fiction Kult

Csepregi Tamás Szintetikus álom című kötetével a Tuan Kiadó elsőkönyves szerzője, akiről eddig e megjelent köteten kívül nem sokat hallhattunk. Ezen szerettünk volna változtatni, s ezért kérdezzük Tamást egy kicsit önmagáról, az első megjelenésig vezető útról, illetve a Szintetikus álomról, majd végül jövőbeli terveiről.

– Mondanál nekünk valamit Magadról? Elsőkönyves íróként, feltehetően nem sokan ismernek a hazai fantasztikus irodalmat kedvelők körében.
– Megkockáztatom, hogy senki. Ez az első publikációm, és viszonylag későn, harminc éves koromra mondhatom magam elsőkönyves szerzőnek. Elég kacskaringós utat jártam be idáig, a gimnázium elvégése után kétszer is sikertelenül felvételiztem a Filmművészeti Főiskolára, majd végül az ELTE bölcsészkarán találtam magam. Újabb bakugrással ezután egy multinacionális vállalatnál kötöttem ki, ráadásul informatikai területen. Ezt az igen stresszes munkát másfél éve hagytam ott, most egy játékszoftverekkel foglalkozó cégnél vagyok lektor. Törzsgyökeres fővárosiként Budapest egyik kertvárosi részén lakom.

– Az írást csak hobbinak tartod, vagy úgy tervezed, ebből szeretnél megélni?
– Naiv dolog lenne azt hinnem, hogy ebből megélhetek. Ez még nálam sokkal ismertebb és kedveltebb szerzőknek sem sikerül, néhány szerencsés kivételtől eltekintve. Sajnos Magyarország elég kis piac, mégis rengeteg könyv jelenik meg, nehéz sikert elérni és fennmaradni. Ráadásul a sci-fi olvasótábora sem túl hatalmas, de a műfaj szerelmesei szerencsére elszántak, kitartóak és éhesek az újra és jóra.
Mégsem mondanám, hogy az írás csak hobbi számomra, mert annál sokkal komolyabban veszem, és egy életre szól.

– Bizonyára sokakat érdekelne, hogy hogyan jutottál el az első megjelent kötetig. Mennyi idő telt el, míg az ötletből valóság lett? Beszélnél nekünk egy kicsit erről?
– Ha azt vesszük, hogy majdnem húsz éve írok az asztalfióknak, akkor elég hosszúnak tűnik az út az első kötetig. De ezeket az írásokat vagy senki, vagy csak néhány barátom olvasta és véleményezte, és bátorításuk ellenére sem küldtem el soha egyetlen pályázatra vagy megmérettetésre sem. Aztán tavaly olvastam egy pályázati kiírást, a Tuan kiadó „Teremts világot” felhívását, és amolyan „egy életem, egy halálom” hozzáállással beküldtem egy novellámat. Úgy voltam vele, ha nem sikerül jól a dolog, akkor legalább leszámolhatok egy gyerekkori álommal, és legfeljebb az asztalfiókban lapuló oldalakat szaporítom tovább. De végül ennek az ellenkezője történt, a kiadó felkért egy önálló kötet megírására, és ennek az eredménye most a Szintetikus álom. Az első tapogatózó beszélgetéstől a megjelenésig kicsit kevesebb, mint egy év telt el. Ebben a könyv megírása is benne volt.

– Milyen tanácsot adnál egy leendő fantasztikus szerzőnek, aki szeretne eljutni egy könyve megjelenéséig?
– Először is két dolgot tartok nagyon fontosnak: sokat olvasni és sokat írni. Én amióta az eszemet tudom, falom a könyveket, szórakoztató- és szépirodalmat vegyesen. Rengeteget kaptam a könyvektől, akár kézzelfogható tudásra, akár szórakozásra, akár tapasztalatokra gondolok. Ezek olyan hátteret adnak az embernek, ami az írásnál megkerülhetetlen. Emellett pedig rengeteget kell gyakorolni. Az írásnak is vannak technikái, amiket csak jól-rosszabbul sikerült próbálkozások alatt lehet elsajátítani. A tehetség önmagában nem elég.
A konkrét megjelenésre pedig csak a saját példámon keresztül tudok tanácsot adni: Ha valaki ír, mutassa meg néhány embernek, vegye figyelembe a tanácsokat és javaslatokat, és ha pozitívak a visszajelzések, akkor ne legyen rest beküldeni őket különböző pályázatokra és kiadókba. Mert enélkül nem fog történni semmi, nekem elhihetitek.

– Eddig még nem esett szó közelmúltban megjelent kötetedről, a Szintetikus álomról. Mesélnél röviden a világról, amiben a történetek játszódnak?
– A helyszín sokunk számára ismerős, még ha időben később is járunk. Egy kivételével a 2081-es évben játszódnak a novellák, az egykori főváros, de akkor már Pest-Buda Agglomerátum Rt. néven létező metropoliszban. Az említett gazdasági társulás a húszas évek válsága után ragadta magához az irányítást. A negyvenes évek elején kitörő, halálos járvány miatt hatalmas falakat emeltek a város köré, így a novellák idején amolyan önként vállalt gettóként funkcionál Pest-Buda, a világtól elvágva, nagyjából nyolcmillió embernek adva otthont. A cyberpunk hagyományait követve fejlett technikai háttér áll rendelkezésre, de ugyanúgy megtalálhatóak az alvilági bandák és szervezetek. Emellett megpróbáltam a nagyívű sci-fik gyakran hiányzó szegmensét, a kisemberek mindennapjait is bemutatni. Törekedtem rá, hogy annyira reális maradjak a világgal, amennyire csak lehetséges, csak egyetlen dologban engedtem kicsit a fantasztikumnak, de ennek felfedezése legyen az olvasók feladata.

– A könyvben szereplő novellákat összefűzi valami kapocs, vagy egymástól teljesen függetlenek?
– Van egy, a háttérben végigvonuló szál, mely a teljes kötet elolvasása után áll majd össze, illetve vannak olyan karakterek és helyszínek, melyek több novellában is felbukkannak, és sosem véletlenül. Ezért annak ellenére, hogy a novellák önállóan is megállják a helyüket, mindenképp érdemes sorrendben elolvasni őket. Azt remélem, hogy bár az utolsó oldal után nagyjából helyére kerül minden történetszál, lesz értelme újraolvasni a kötetet. A megfelelő információk birtokában egy-két apróság új megvilágítást nyer.

– Végül kíváncsiak lennénk, milyen terveid vannak a jövőre nézve.
– Több ötletem is van a következő kötetre, ezek jelenleg mind az előkészítés fázisában vannak. Konkrétumokról még nem egyeztettem a kiadóval, de remélem ők is gondolkodnak a közös folytatásban. Van egy klasszikus, galaktikus sci-fi tervem, egy másik, inkább urban fantasy műfajú sztorim, de jelenleg legszívesebben a Szintetikus álom világán írnék tovább. Egy további novelláskötet, illetve egy, a húszas években induló, és az évszázad fiktív történelmi gócpontjain végighaladó regény szerepel a terveimben. Meglátjuk, mi lesz. Itt szeretném megemlíteni, hogy hamarosan indul a világ honlapja is, a www.agglomeratumrt.hu címen, ahol újabb anyagokkal és érdekességekkel találkozhatnak az érdeklődők.

– Köszönjük az interjút és sok sikert kívánunk Neked a jövőben.
– Köszönöm a megkeresést.