Bejelentkezés

Keresés

Heti Ranglista

Március – Április
1.  atifarkas (10)
2.  solymosgyu (6)
3.  Ender (3)
4.  Elfi (2)
5.  Barbossza11 (2)
tovább >>        

Kedvenc képünk

Online felhasználók (0)

Online vendégek (16)

Elismerések

eFestival2009
eFestival2009
eFestival2009

Hírdetések

Cory Doctorow: Kistestvér
Szerzőket, szerkesztőket keresünk!

Terry Pratchett

Szerzők | Beküldte: RV | 2009.04.07. 17:45

KépTerence David John Pratchett az angliai Beaconsfieldben született 1948-ban. Nem volt kifejezetten jó tanuló, és már gyerekkorában is inkább a könyvtárból kikölcsönzött könyvek révén szélesítette műveltségét, mint az iskolában. Különösen a csillagászat és az asztronómia érdekelte, még egy saját távcsövet is szerzett, hogy a csillagokat tanulmányozza, azonban mivel nem jeleskedett a matematikában, nem válthatta valóra azt az álmát, hogy csillagász legyen. Talán épp emiatt kezdett el science fiction könyveket olvasni, és később rendszeresen látogatta a különféle sci-fi kiállításokat, találkozókat.
Tizenhárom éves volt, amikor az iskolai újságban megjelent az első írása, a The Hades Business (A Hádész ügy), amely két évvel később kiadásra is került. Tizenhét évesen otthagyta az iskolát, hogy a Bucks Free Press nevű lapnál helyezkedjen el újságíróként. Ezzel párhuzamosan végül csak befejezte gimnáziumi tanulmányait, majd beiratkozott egy újságírói képzésre, hogy a szakmai hátteret is megszerezze az állásához.
Az első nagy lehetőséghez 1968-ban jutott. Azt a feladatot kapta, hogy készítsen interjút Peter Bander van Durennel, aki egy kisebb könyvkiadó társtulajdonosa és ügyvezetője is volt egyben. A beszélgetés során Pratchett megemlítette neki, hogy van egy kész kézirata, amely a The Carpet People címet viseli. A kéziratot átolvasva a kiadó (Colin Smythe közreműködésével) végül 1971-ben megjelentette a könyvet, amelyet Pratchett saját rajzai díszítettek. A könyv kevés, ám jó kritikát kapott, így valamennyire várható volt, hogy hamarosan újabb művek látnak majd napvilágot Pratchett tollából. Így is történt, két science fiction regénye jelent meg, előbb 1976-ban a The Dark Side of the Sun (A Nap sötét oldala), majd 1981-ben pedig a Strata.
Alig két évet kellett várni az első Korongvilág regény, a The Colour of Magic (A mágia színe, 1983) megjelenéséig, amely már kizárólag Colin Smythe felügyelete mellett került a boltokba, keménykötésben. A váratlanul jó fogadtatásnak köszönhetően hirtelen mindegyik nagyobb kiadó ringbe szállt a jogok Képmegszerzéséért, végül a hagyományos kiadások a Corgi kiadóhoz, a keményfedeles kiadások pedig a Victor Gollancz kiadóhoz kerültek, míg Smythe Pratchett ügynökeként dolgozott tovább az íróval.
Pratchett 1987-ben, miután befejezte a negyedik Korongvilág regényt, amely a Mort címet kapta, végleg otthagyta polgári állását, hogy minden idejét az írásnak szentelje, és ebből próbáljon megélni. A számítása bevált, a könyvei szinte kivétel nélkül sikeresek lettek, és az eladások száma is töretlenül emelkedett. A The Times szerint 1996-ban ő volt a legjobban fizetett író az Egyesült Királyságban.

Ahogy írói karrierje, a magánélete is meglehetősen kiegyensúlyozott volt. 1968-ban házasodott meg, Lyn, a felesége 1976-ban ajándékozta meg egy lánygyermekkel, aki azóta szintén az írói pályára tévedt.
Szinte egyetlen vele készült interjúból sem hiányozhat a hatalmas karimájú kalapjaira vonatkozó kérdés. Pratchett egy alkalommal így nyilatkozott kedvenc ruhadarabjáról: „Szeretem az ilyen kalapokat. Olyan vagyok bennük, mint egy nagyvárosi cowboy.
A tudományos-fantasztikus műfajban tett kirándulásai is közrejátszottak környezettudatos gondolkodásában, így az otthonát is igyekszik ennek megfelelően alakítani, többek között napkollektorok révén. Ráadásul végre úgy-ahogy sikerült megvalósítania gyerekkori álmát azzal, hogy építtetett egy kis obszervatóriumot a kertjében.
2008. decemberében jelentették be, hogy lovaggá ütik.
Egyetlen árnyoldala ennek a boldog életnek az Alzheimer-kór. Még 2007 augusztusában – mint kiderült, egy korábbi rossz diagnózis során – azt állapították meg az orvosok, hogy egy kisebb stroke következtében megsérült az agya jobb fele. Ha így is volt, ez semennyit nem rontott írói képességein. 2007 decemberében azonban Pratchett közölte, hogy egy új diagnózis szerint az Alzheimer-kór egy igen ritka változatában szenved. E ténnyel szembesülve sem tört meg az író, hanem igyekezett természetesen viselkedni, és intenzíven küzdeni azért, hogy valami megoldást találjon a betegségére. Egy alkalommal azt mondta, még nem érkezett el számára az idő, „még van időm, legalábbis egy-két könyvre bizonyosan.” Azóta egy kísérleti kezelésen vesz részt rendszeresen, és bár az állapota kicsit javult, az orvosok szkeptikusak az eredménnyel kapcsolatban.

KépAz írást már igen fiatal korban elkezdő Pratchett meglehetős fegyelemmel beszél mindig magáról az írásról. Véleménye szerint „az írás kemény munka, és az írónak mindig tisztában kell lennie a nyelvtani szabályokkal, a helyesírással és persze a pontok és vesszők megfelelő alkalmazásával.” E határozott véleménytől eltekintve azt szokta mondani, élvezi az írást, és a jó könyvek sikeréből fakadó nagyobb összegek „csupán elkerülhetetlen következményei”, semmint okai az írásnak.
Noha eleinte a sci-fi és a horror műfajában is alkotott, most már kizárólag a fantasy területére összpontosít, amit azzal magyaráz, hogy „ebben a műfajban sokkal könnyebb a történet köré alakítani magát a világot.” Egy vele készült interjúban a következőket nyilatkozta a műfajról: „A fantasy nemcsak a varázslókról és a buta pálcáikról szól.” Ezzel a véleményével félreérthetetlen utalást tett a Harry Potter sorozatra, ám később azt is hozzáfűzte, hogy azért Rowling könyvei is hozzájárultak a fantasy műfaj skálájának szélesítéséhez.
Szinte minden regényében maradéktalanul feltűnnek azok a vonások, amelyek meghatározó jellemzői Pratchett írásainak. Az egyik ilyen a lábjegyzetek használata, amelyekben vagy többlet információkkal látja el az olvasót az adott szituációval kapcsolatban, vagy valami vicces megjegyzéssel egészíti ki a megjelölt részt, nem is feltétlenül a történet vonatkozásában. Egy másik jellemző vonás, hogy nem bontja fejezetekre a történetet, mondván, „az élet sem szabályos fejezetekben zajlik”. A regényeiben megjelenő karakterek jó része kifigurázása egy más műből már megismert szereplőnek, ilyen például A mágia színében felbukkanó vén barbár, Cohen, aki valójában Conan paródiája. Ezeken kívül előszeretettel nyúl mindennapos témákhoz, amelyeket aztán átültet a Korongvilág környezetébe, így teremtve meg egy-egy új alaphelyzetet a könyveihez.

Pratchett munkásságának jelentősebb részét a fantasy történetek teszik ki, amelyek az általa megteremtett és kidolgozott Korongvilágon játszódnak. Ezek a humoros, és nem ritkán meglehetősen szatirikus, könyvek laza sorozatot alkotnak, amelyben egyes darabok egymás folytatásai, míg mások különálló kötetek. A regények alaptörténetét sokszor a való világból meríti, kifigurázva például olyan dolgokat, mint a vallás, az újságírás világa, a filmgyártás, a kereskedelem, vagy éppen a pénzügy.
Maga a Korongvilág, ahogy a nevéből is kitűnik, egy hatalmas lapos korong, amelyet négy óriási elefánt egyensúlyoz, miközben a Nagy A’Tuin névre hallgató gigantikus Képteknősbéka hátán állva úsznak a világűrben. A regények e különös világ különböző helyszínein játszódnak, amelyek közül számos rendszeresen vissza-visszatér, mint például Ankh-Morpork városa, a Láthatatlan Egyetem, a Törött Dob fogadó, vagy a kontinens valamelyik tája. A helyszínekhez hasonlóan egyes szereplők is rendszeresen felbukkannak, hol kisebb, hol nagyobb szerepet kapva az adott történetben.
Az első Korongvilág regény, a The Colour of Magic (A mágia színe, 1983) megjelenését követően a sorozat gyorsan bővült, egyrészt új regényekkel, másrészt számos olyan kiadvánnyal, amelyek magával a Korongvilággal kapcsolatos információkat tartalmaztak. A regények közül több is elnyerte a Prometheus-díjat és hozzájárultak ahhoz, hogy Pratchett 2001-ben megkapja a Carneige-díjat, ami egy jeles kitűntetés az Egyesült Királyságban. 2008-ig összesen harminchat Korongvilág regény született, amelyből négyet gyerekeknek szóló könyvként tartanak számon. Az első huszonhat regény borítóját Josh Kirby jellegzetes festményei díszítik, azonban a művész 2001 októberében meghalt, így attól kezdve Paul Kidby vette át a helyét.
A Korongvilágon játszódó regényeknek vannak olyan fontosabb szereplői, akik rendszeresen visszatérnek a sorozat más köteteiben. Közülük talán Rincewind (a magyar fordításban Széltoló) a legismertebb. Ő egy olyan varázsló, aki semmit sem konyít a mágiához, soha életében nem varázsolt még, és egyáltalán nem az a hős típus, és mégis rendre a leghajmeresztőbb kalandokba keveredik bele. Rincewind mellett olykor feltűnik Twoflower (Kétvirág), a rettenetesen naiv turista, valamint a Poggyász, ez a különös, önálló akarattal rendelkező százlábú bőrönd. Másik fontos szereplő, aki a The Wee Fee Men (2003) című regényt leszámítva, mindegyik könyvben szóhoz jut, nem más, mint a Halál. A fekete köpenybe öltözött, kaszát lóbáló csontváz, aki mindig nyomtatott nagybetűkben beszél.
Mellettük rendszeresen feltűnnek Ankh-Morpork városi őrségének katonái is a regények oldalain, a Guards! Guards! (Őrség! Őrség!, 1989) című kötet kifejezetten róluk szól. Gyakorta szerepelnek még a Mállotviksz Néne által vezetett boszorkányok is, valamint a nevezetes Láthatatlan Egyetemet irányító, mélyen tisztelt varázslók is, mint Ponder Stibbons, a fiatal és agilis mágus, aki a társaival ellentétben valóban szeretne többet megtudni a Képmágiáról, illetve az univerzumról, a Könyváros, aki egy mágikus baleset révén orángutánná változott, vagy éppenséggel Mustrum Ridcully, a fővarázsló.

A hatalmas és szerteágazó Korongvilág univerzumhoz Pratchett – különböző szerzőkkel és művészekkel közösen – számtalan kiegészítő kiadványt jelentetett meg: térképeket, albumokat a regényekben feltűnő fontosabb szereplőkről, és leírásokat. Továbbá olyan félig kitalációra, félig tudományos alapokra támaszkodó kötetek is készültek, amelyben az általa kitalált világ tudományos, kulturális és szociológiai jellemzőit próbálta párhuzamba állítani napjaink világával, matematikus, biológus és antropológus professzorok segítségével. Ezen felül több számítógépes játék is íródott a Korongvilág univerzumában, készült belőle szerepjáték is, és hogy teljes legyen a paletta, tavaly mutatták be a Mágia színéből készült filmet is.

Manapság Pratchett elsősorban a betegségével küzd, de reméljünk, hogy lesz még szerencsénk egy-két új Korongvilág kötetet olvasni a közeljövőben.

A szerző művei a Könyvtárban





RV

Elválasztó

A legutóbbi öt írás ebben a témában

Hozzászólások

 


A hozzászólás csak regisztrált és bejelentkezett felhasználók számára engedélyezett.
Kérjük jelentkezz be, vagy regisztrálj.

Sütiszörny 2009.04.09. 18:09 | # 1
Avatar
Terry Pratchett nekem is a kedvenceim közé tartozik. A legjobb karaktere szerintem a Halál. Végtelenül ellentmondásos figura, hiszen komoly, racionális, humortalan, ugyanakkor pont ő kerül bele a legmulatságosabb helyzetekbe. Nagy figura! ssupercool2

 

© 2008−2014 Fiction Kult − Minden jog fenntartva. | Impresszum | Kapcsolat | Felhasználói Szabályzat | Programozás: Otaku Bt.Videotex Bt. | Futásidő: 0.011 mp
Barátaink: drgearsstudio