Bejelentkezés

Keresés

Heti Ranglista

Január – Február
1.  Barbossza11 (1)
tovább >>        

Kedvenc képünk

Online felhasználók (0)

Online vendégek (7)

Elismerések

eFestival2009
eFestival2009
eFestival2009

Hírdetések

Cory Doctorow: Kistestvér
Szerzőket, szerkesztőket keresünk!

Murakami Haruki

Szerzők | Beküldte: RV | 2009.02.07. 21:42

KépMurakami a II. világháború kudarcai után éledező Japánban született, egész pontosan Kyotóban, 1949 januárjában. Apja egy buddhista pap fia volt, míg édesanyja egy osakai kereskedőcsaládból származott. Alig néhány évvel a születését követően a család átköltözött Kobe városába, ahol a szülei japán irodalmat tanítottak. Az ifjú Murakamira már gyerekkorában is nagy hatással volt a nyugati kultúra, kiváltképp a zene és az irodalom. Olyan amerikai írók könyvein nőtt fel, mint Kurt Vonnegut vagy Richard Brautigan. Ez a hatás a mai napig érződik a munkáin, és emiatt gyakran külön említik a többi japán szerzőtől.
A középiskola befejezése után a tokyoi Waseda Egyetemen folytatta a tanulmányait, viselkedéstudományi kurzusokat hallgatva. Első állását egy lemezboltban kapta (a Norvég erdő című könyvének főszereplője, Toru Watanabe is egy lemezboltban dolgozik), majd nem sokkal azelőtt, hogy befejezte volna a tanulmányait, feleségével, Yokoval, közösen nyitottak egy kávéházat, amely esténként jazz klubként működött. A Tokyo Kokubunji kerületében található bár a Peter Cat nevet viselte, és 1974-től egészen 1980-ig üzemelt. Murakami életében fontos szerepet tölt be a zene, és ennek sok esetben nyoma is van, hiszen számos könyvének címe tartalmaz utalást egy-egy ismertebb klasszikus vagy más zeneműre, mint például a Dance, Dance, Dance, amely The Dells zenekar hasonló című dalára utal, vagy A határtól délre, a naptól nyugatra, amelynek első fele Nat King Cole egyik dalának is a címe.
Talán kevesen tudják, de Murakami rendszeresen indul maratoni futóversenyeken. 1996-ban teljesítette az első ultramaratoni távú versenyét, amely során 100 km-t kellett Képmegtennie a versenyzőknek a Hokkaido szigetén található Saroma-tó körül. 2008-ban jelent meg a What I Talk When I Talk About Running (Miről beszélek, amikor a futásról beszélek) című könyve, amelyben a hosszútávfutásról, és az ahhoz kapcsolódó élményeiről, tapasztalatairól számol be részletesen.

Az első regényét 29 éves korában írta. Amikor erről kérdezik, azt szokta mondani: „Váratlanul és megmagyarázhatatlan okokból, miközben épp egy baseball-mérkőzést néztem, úgy éreztem, hogy meg kell írnom az első regényemet.” Elmondása szerint a mérkőzést követően hazament, és azon nyomban neki is látott az írásnak. Hónapokig csupán rövid részleteket tudott megírni, mert napközben a bárjában dolgozott. Amikor végül elkészült vele, beküldte egy pályázatra, és legnagyobb meglepetésére az ő műve lett a győztes darab. Ez volt a Hear the Wind Sing (Hallgasd, ahogy a szél énekel, 1979). Annak ellenére, hogy ez volt az első írása, már ezen is érezni lehet a tipikus Murakami-vonásokat: nyugatias stílus, jellegzetes humor és éles nosztalgia.
Első művének sikere arra ösztökélte, hogy tovább próbálkozzon az írással. Egy évvel később megjelent a második könyve, Pinball, 1973 címmel. 1982-ben adták ki a Wild Sheep Chase (Birkakergető nagy kaland) című könyvét, amely a kritikusok szemében is elismerést váltott ki. Ez a három könyv valójában egy trilógia, amely a Trilogy of the Rat (A Patkány-trilógia) elnevezést kapta. Ehhez később még írt egy folytatást, azonban a Dance, Dance, Dance című könyvet mégsem tekintik a sorozat részének. Egy 1991-es, a Publishers Weekly hasábjain megjelent interjúban Murakami azt állította, hogy az első két könyve meglehetősen gyengére sikerült, és nem is bánja, hogy nem jelentek meg angol fordításban. „A Wild Sheep Chase volt az első könyv, ahol éreztem valami különöset, élveztem a történet elmesélését. Ha jó történetet olvasol, nem akarod abbahagyni. Nincs ez másképp az én esetemben sem. Ha jó történetet írok, nem akarom abbahagyni.”

KépAz 1985-ben megjelent Hard-Boiled Wonderland and the End of the World (Világvége és a keményre főtt csodaország) már igen széles körben aratott sikert, de az igazi áttörést és a nemzetközi elismerést az 1987-es Norwegian Wood (Norvég erdő) hozta meg neki, amely egy nosztalgikus történet elmúlásról és szexualitásról. A japán fiatalok körében milliószámra kelt el a könyv, ezáltal afféle szupersztárrá emelve Murakamit a hazájában. A könyvet két kötetre bontva, egy csomagban árulták, így gyakorlatilag az eladott könyvek száma kétszeres volt, ami azért kissé megzavarta a tényleges eladási adatokat.

Murakami fikciójának egyik legkülönösebb tulajdonsága valójában az a siker, amely a műveit övezi. Talán pont azért, mert amit megjelenít, az megannyi emberre vonatkozhat (és vonatkozik is) szerte a világon. Hazájában hihetetlenül népszerű, több mint nyolcmillió eladott könyvvel, és erre építkezve mára sikerült megragadnia és megtartania egy valóban globális olvasótábort. – The New York Review of Books, 2007

1986-ban elhagyta Japánt, körbeutazta Európát, majd végül az Egyesült Államokban telepedett le. Ebben az időben írta a South of the Border, West of the Sun (Határtól délre, naptól nyugatra) című könyvét.
1994 végén jelent meg a The Wind-Up Bird Chronicle (A kurblimadár krónikája). A korábbi műveitől eltérően ez egy komolyabb hangvételű darab, amely a mandzsúriai háborús bűnök meglehetősen nehéz témáját boncolgatja, nem kevés fizikai erőszak megjelenítésével. A kritikusok ezt tartják Murakami legjobb könyvének, amely a Yomiuri-díjat is meghozta neki.
Még mielőtt befejezte volna a The Wind-Up Bird Chronicle-t, több katasztrófa is megrázta Japánt, amelyek hatására visszatért szülőhazájába. Ezeket az eseményeket, a kobei földrengést és a tokyoi gáztámadást, két mű révén dolgozta fel. Az egyik volt az Underground, amely leginkább a tokyoi metróban történt gáztámadás elszenvedőivel készített interjúk egyvelege, míg a másik pedig egy novelláskötet, amely az After the Quake (A földrengés után) címet kapta.
Kép2006-ban újabb elismerésben részesült, hiszen ő lett a hatodik, aki a Cseh Köztársaságtól megkapta a Franz Kafka díjat a Kafka ont he Shore (Kafka a tengerparton) című könyvéért. A díj átvétele után röviden csak annyit nyilatkozott az újságíróknak, hogy Franz Kafka művei mindig is egyfajta kiindulópontok voltak számára, amelyből építkezni lehet.

Titokzatos eltűnések és valami megmagyarázhatatlan szomorúság, olykor őrület – ez az a homályos környezet, ahol Murakami történetei játszódnak. Földrajzilag persze Tokyo a színtér, azonban történetei játszódhatnának a világ bármely más nagyvárosában, hiszen az ember azokban is éppúgy el tud veszni, mint könnycsepp az esőben, és a szerelmet bárhol máshol is oly’ nehéz néha megtalálni, mint vaksötétben kirakni a Rubik-kockát. Murakami könyveit olvasni kellemetlen és zavaró élmény, amely után előfordulhat, hogy mérhetetlenül üresnek érzi magát az ember. – The Economist, 2001

Murakami művei, amelyet a japán kritikusok mindig élesen bírálnak, alapvetően Képhumorosak és szürreálisak, sokszor misztikusak, ugyanakkor előszeretettel boncolgatják az elidegenedés és a magány témáit. Írásaiban tökéletesen sikerül megjelenítenie a nemzedékére jellemző lelki ürességet, és a munkaközpontú japán társadalom rossz hatásait, miközben szót emel az emberi értékek eljelentéktelenedése, valamint az emberek közötti kapcsolat hiánya ellen.
A megjelenített karakterek nem sokban különböznek egymástól az egyes könyvekben, és a történeteket elmesélő narrátor is úgy tűnik, mintha mindig ugyanaz volna. Ezzel együtt a karakterek általában kedvelhetők és kidolgozottak, és nem unja meg őket az olvasó. Még akkor sem, ha olykor úgy tűnik, hogy valamelyik szereplő mintha már helyet kapott volna egy másik könyvben, mivel Murakami mindig megtalálja a módját, hogy egy új megközelítésben tálalja azt, amit egyszer már megmutatott.

Murakami már jó ideje megszállottja a földalatti világoknak, ezért nem véletlen, hogy a történetei gyakran kalandoznak el fizikai és pszichikai alvilágokba. Azonban még a legkülönösebb cselekménye mélyén is megtalálható az a szilárd gondolat, hogy értelmet adjon az értelmezhetetlennek. Nemcsak egyszerűen bemutatja a mindennapok banalitásait, hanem felfedi, hogy ezeken túl együtt kell élnünk valami megnevezhetetlen és bizarr dologgal. – The Village Voice, 2001

Kép2007-ben a Blind Willow, Sleeping Woman (Vak özvegy, alvó asszony, 2006) című novelláskötetével elnyerte a Kiriyama díjat, amelyet végül elvi okokra hivatkozva nem vett át.
Hazájában több novellájából is készült játékfilm, ám ezek Japánon kívül alig ismertek. 2008-ban viszont bejelentették, hogy a vietnami származású francia rendező, Tran Ahn Hung készítheti el a Norwegian Wood című könyvének filmes adaptációját, amely az előzetes tervek szerint 2010 derekán kerül majd a mozikba.

Murakami összességében egy meggyőző és érdekes szerző, aki teljesen megérdemli azt a nemzetközi elismerést és népszerűséget, amelyben manapság része van.



A szerző művei a Könyvtárban





RV

Elválasztó

Kapcsolódó írások

A legutóbbi öt írás ebben a témában

Hozzászólások

 


A hozzászólás csak regisztrált és bejelentkezett felhasználók számára engedélyezett.
Kérjük jelentkezz be, vagy regisztrálj.