Bejelentkezés

Keresés

Heti Ranglista

Május – Június
tovább >>        

Kedvenc képünk

Online felhasználók (0)

Online vendégek (2)

Elismerések

eFestival2009
eFestival2009
eFestival2009

Hírdetések

Cory Doctorow: Kistestvér
Szerzőket, szerkesztőket keresünk!

Stanisław Lem

Szerzők | Beküldte: RV | 2008.11.09. 17:05

Lem 1921-ben született a lengyelországi Lwów városában (ma Ukrajna területén található), egy zsidó család gyermekeként. KépAnyja Sabina Woller, apja pedig Samuel Lem volt, aki egy ideig az Osztrák-Magyar Monarchia hadseregében dolgozott orvosként. Lem családja világi zsidó volt, őt azonban katolikusnak nevelték, aztán később Lem már ateistaként tekintett magára, amit általában az alábbi gondolattal indokolt: „Elsősorban morális okok miatt… számomra úgy tűnik, hogy a világot olyan fájdalmas módon alakították ki, hogy jobb azt hinni, nem teremtés útján jött létre…”. Kelet-Lengyelország szovjet megszállása után, mivel „burzsoá” családból származott, nem engedték, hogy a Politechnikumban tanuljon, és csupán az apja kapcsolatainak köszönhetően tették számára lehetővé, hogy a lwówi egyetemen orvosnak tanuljon. A második világháborút és a náci megszállást hamis papírokkal sikerült túlélnie, és autószerelőként kereste a kenyerét, miközben egyre aktívabban vett részt az ellenállásban is. 1946-ban, amikor Kelet-Lengyelország egy részét a Szovjetunióhoz csatolták, sok lengyel családhoz hasonlóan Lem és szülei is Krakkóba települtek át, ahol apja erőteljes unszolására beiratkozott a Jagelló Egyetemre, és tovább folytatta orvosi tanulmányait. Ez időben kezdett kutatóasszisztensként dolgozni egy tudományos intézetben, és szabadidejében történeteket írogatott.
Lem irodalmi bemutatkozására, akkor még költőként, 1946-ban került sor, ám már ekkor is írt néhány kisebb regényt. Ennek az évnek az elején, a Nowy Swiat Przygód (Kalandok Új Világa) című újság hasábjain jelent meg az első tudományos regénye, az Czlowiek z Marsa (Ember a Marsról). 1947 és 1950 között, miközben továbbra is tudományos kutatóasszisztensként dolgozott, számtalan verse, novellája és tudományos esszéje jelent meg. Azonban ekkortájt, a sztálini uralom idejében, a különféle írások csak akkor jelenthettek meg, ha azokat a kommunista rezsim arra megfelelőnek ítélte. 1948-ban készült el a részben önéletrajzi Képvonásokat tartalmazó novellája, az Szpital Przemienienia (Átváltozás kórháza), ám a hatóságok betiltották, így csak 1955-ben jelenhetett meg, amikor Lem kiegészítette néhány olyan résszel, amelyek már megfeleltek a rendszer által támogatott szocialista realizmus eszméinek. Az első könyve, az Astronauci (Asztronauták), 1951-ben jelent meg. Ifjúsági sci-fiként tartották számon, és Lem arra kényszerült, hogy több utalást is tegyen benne a „kommunizmus dicső jövőjét” illetően. Ezt a regényt (és még több korai művét is, amelyekben kénytelen volt engedni az ideológiai nyomásnak) aztán később saját maga, kritikus szemmel, primitívnek nevezte. Mindazonáltal az Asztronauták megjelenésekor döntötte el, hogy az írói pályát választja.
A sztálini rendszer bukását követően valamivel szabadabban lehetett már gondolkodni Lengyelországban. Ekkor kezdődött Lem nemzetközi írói karrierje, s 1956 után, bő tíz év alatt 17 könyvet írt. Műveit több nyelvre is lefordították, bár többnyire csak a keleti blokk országaiban. 1957-ben jelent meg az első nem sci-fi műfajú, filozófiai tartalmú könyve, a Dialogi (Dialógusok). Ez, és az 1964-ben megjelent Summa Technologiae a két leghíresebb filozófiai tartalmú könyve. A Summa Technologiae a várható szociális, kibernetikus és biológiai fejlődés egy meglehetősen egyedülálló elemzése. Ebben a munkájában Lem olyan technológiák elméleti alkalmazásáról értekezik, amelyeket akkoriban csak a sci-fi világában tartottak elképzelhetőnek, ám ma már egyre fontosabb kutatási területek – mint például a virtuális valóság és a nanotechnológia. A Summa megjelenését követő évtizedben is több könyve jelent meg, filozófiai és sci-fi tartalmú egyaránt, bár az 1980-as évektől kezdve Lem egyre több figyelmet szentelt a filozofikus tartalmú írásoknak.
Igazi nemzetközi hírnévre a The Cyberiad (Kiberiáda) című munkája 1974-es angol nyelvű megjelenésével tett szert. KépEz a műve vicces novellák sorozata, amelyek egy robotok uralta világegyetemben játszódnak. A leghíresebb regényei között szerepel a Solaris (1961), az Glos pana (Az Úr hangja, 1983) vagy a Fiasko (A kudarc, 1987), amelyekben a legkedveltebb témájával foglalkozik: az emberiség hiábavaló próbálkozása, hogy megértse az igazán idegent. A Solarisból 1972-ben Andrej Tartakovszkij rendezett filmet, amellyel elnyerte a Cannes-i Filmfesztivál különdíját még ugyanabban az évben. 2002-ben Steven Soderbergh készített belőle remake-t, George Clooney főszereplésével.
Miután 1982-ben szükségállapotot vezettek be Lengyelországban, Lem Nyugat-Berlinbe költözött, ahol tagja lett a Fejlett Tudományok Intézetének (Wissenschaftskolleg zu Berlin). Később Bécsben telepedett le, majd 1988-ban tért vissza Lengyelországba. Élete során számtalan kitüntetésben részesült, álljon itt néhány a legfontosabbak közül:
• 1973 – Külügyminiszteri kitüntetés, amiért írásaival népszerűsíti a lengyel kultúrát külföldön
• 1976 – Állami kitüntetés az irodalmi munkájáért
• 1986 – Osztrák állami kitüntetés az európai irodalomért tett érdemeiért
• 1997 – Krakkó díszpolgára
2006. március 27-én, szívbetegsége elleni hosszas küzdelem után, 84 éves korában halt meg Krakkóban.

Bár a könyveiben többféle téma feltűnik, Lem műveit általában két nagy csoportba sorolják. Az egyik csoportba tartoznak a hagyományos sci-fi vonalat képviselő könyvei, amelyekben többnyire olyan témák kerülnek terítékre, mint a technológiai fejlődés, az űrutazás és az idegen világok. Ide tartozik az Éden (1959), a Visszatérés a csillagokból (1961), a Solaris (1961), a Legyőzhetetlen (1964), az Az Úr hangja (1968) és a Pirx kapitány kalandjai (1968). A második csoportba az allegorikusabb művek tartoznak, mint például a Csillagnaplók (1957), Emlékek a fürdőcsőből (1961) és a Kiberiáda (1965).
Lem egyik legelső témája az emberi és az idegen civilizációk közötti kapcsolatteremtés lehetetlensége volt. Az általa kitalált idegenek többnyire teljességgel érthetetlenek az emberi értelem számára, legyen akár mechanikus rovarok raja (mint a Legyőzhetetlenben), akár egy élő óceán (Solaris), vagy akár különös emberszerű lények, amelyek a A kudarcban és az Édenben is szerepelnek. Ezek a művek egytől Képegyig az első kapcsolatfelvétel kudarcáról szólnak. A Visszatérés a csillagokból azt vázolja fel, miként próbál egy űrhajós beilleszkedni egy radikálisan megváltozott emberi társadalomba, száz űrben töltött év után. Az Az Úr hangja az emberi intelligencia kemény bírálata, ahogy a történetben az emberek megpróbálják kibogozni és megérteni az űrből érkezett üzenetet.
Sok könyvében jeleink meg az ember technológiájának fejlődése, illetve az emberi létezés problémája egy olyan világban, ahol a technológiai előremenetel veszélyezteti azt. Valójában Lem a sci-fi egészét is bírálta több regényében, esszéjében és számos interjú alkalmával is. 1990-ben Lem elhatárolódott a sci-fitől, és inkább jövőképeket ábrázolt. Idősebb korában egyre kritikusabban fogadta a modern technológiát és az olyan nagyszerű találmányokat, újításokat, mint amilyen az Internet is volt.
Több regényében is, az emberek irracionális és érzelmi kötödést mutatnak a gépi társaikhoz, amelyek szintén nem tökéletesek. Ilyen technológiai utópiákkal találkozhatunk a Béke a Földön, a Megfigyelés a helyszínen és, kisebb mértékben, a Kiberiáda című alkotásaiban is.
Műveinek szereplőit gyakran taszítja különös, új körülmények közé. Ahogy az ismeretlenben kalandoznak, rajtuk keresztül tárul elénk a lehetséges jövő számtalan aspektusa, s gyakran egyensúlyoznak azon a vékony vonalon, amely elválasztja Lem két alapvető gondolatát: egyfelől hitt az emberiség örökletes jóságában, ugyanakkor mélyen pesszimista volt az emberi fejlődés korlátozottsága révén.
Egyes műveiben olykor tanúbizonyságot tett a humoráról is, s a történetek során ez a humor gyakorta az emberiség legsötétebb pillanataiban jött elő. Ebben a tekintetben néha Kurt Vonneguthoz vagy Franz Kafkához hasonlítják. A könnyedebb művei közül jó néhánynak Ijon Tichy a főhőse, egy űrvándor, aki egyszemélyes űrhajójával utazgat a világűrben, és kalandjaiban olyan dolgokkal szembesül, mint az időutazás, a lélek természete, vagy a világegyetem eredete. A Futurológiai Kongresszus című vidám szatírájában a konferenciák elé állít görbe tükröt. KépA történetben, egy már-már kafkai csavar révén, egy Costa Rica-i hotelben egy konferencia résztvevői – miközben arról értekeznek, milyen megoldást kell találniuk a túlnépesedés problémájára egy erőszaktól és terrorizmustól sújtott időben –, hirtelen egymásnak esnek és elszabadul a pokol, miután valaki hallucinogén anyaggal szennyezte be a hotel vízrendszerét.
Az összes művei közül azonban három alkotás kiemelkedően népszerű lett. Az egyik a Solaris, amelyet két alkalommal is megfilmesítettek. A történet arról szól, miként próbálnak az elszigetelt kutatóállomás tagjai kapcsolatot teremteni egy teljességgel idegen életformával, egy bolygó méretű érző óceánnal. A másik hasonlóan nagy horderejű munkája az Úr hangja. Ez egy elég filozófiai jellegű alkotás (sokkal inkább az, mint a Solaris), amely arról szól, hogyan próbálnak az emberek megfejteni és megérteni egy világűrből jött üzenetet. Ebben Lem arra próbált választ találni, vajon az ember elég intelligens-e ahhoz, hogy megfejtsen és megértsen egy olyan üzenetet, amit valamilyen földön kívüli létforma küldhetett. Harmadik nagyszerű műve a Kiberiáda, ami a Kibernetikus kor történetei alcímet viseli. Ez nem más, mint egy történetgyűjtemény, amely két robotról szól, akik beutazzák az egész univerzumot, miközben mindenféle mérnöki problémát oldanak meg.

Munkáit számtalan nyelvre fordították már le, és írók sokaságára voltak hatással az évtizedek során. Franz Rottensteiner fontos szerepet játszott abban, hogy Lem művei a nyugati olvasókhoz is eljussanak, s noha később útjaik személyes ellentétek miatt különváltak, így jellemezte Lem munkásságának jelentőségét: „Stanislaw Lem, akinek munkáját a lengyel irodalom olyan kiváló alakjai inspirálták, mint Cyprian Norwid vagy Stanislaw Witkiewicz, a science fiction nyelvén osztotta meg az olvasóival a gondolatait, mert a kommunista Lengyelországban könnyebb és biztonságosabb volt a fantázia és a fikció köntösébe burkolni a nézeteit. Ennek ellenére, vagy talán épp ezért, lett Lem az egyik legismertebb és legtöbbre tartott sci-fi író, akit a kritikusok H. G. Wells vagy Olaf Stapleton magasságaiba emelnek.”

A szerző művei a Könyvtárban



RV

Elválasztó

A legutóbbi öt írás ebben a témában

Hozzászólások

 


A hozzászólás csak regisztrált és bejelentkezett felhasználók számára engedélyezett.
Kérjük jelentkezz be, vagy regisztrálj.