Bejelentkezés

Keresés

Heti Ranglista

Január – Február
tovább >>        

Kedvenc képünk

Online felhasználók (0)

Online vendégek (4)

Elismerések

eFestival2009
eFestival2009
eFestival2009

Hírdetések

Cory Doctorow: Kistestvér
Szerzőket, szerkesztőket keresünk!

A fejnélküli lovas legendája

Nagyvilág | Beküldte: RV | 2011.12.11. 14:32

A legendákban feltűnő különféle természetfeletti lényekről, szörnyetegekről, illetve a megannyi különleges teremtményről általában nyugodtan Képhihetjük, hogy valamilyen népi hagyomány, babona, vagy ősi (olykor egészen az ókorig visszanyúló) történet szülötte. Ezek a legendák élénken élnek az adott vidék embereinek tudatában, begyűrűznek a modern kultúrába, és a különféle – de főleg irodalmi és művészeti – adaptációk révén folyamatosan előtérben vannak. Az esetek jelentős részében ez a megállapítás nagyjából helyes is. Ám vannak olyan történetek, amelyek ugyan igen régi gyökerekből táplálkoznak, azonban egészen az irodalomban való felbukkanásukig nem igazán jelennek meg a köztudatban. Az ilyen történetek közé tartozik a Fejnélküli Lovas legendája is, amely akkor vált igazán népszerűvé, amikor 1820-ban megjelent az amerikai Washington Irving The Sketch Book of Geoffrey Crayon című novellagyűjteménye, benne az azóta elhíresült The Legend of Sleepy Hollow című kísértet históriával. Bár a lovas legendájának vannak európai megfelelői is, a híres kísértetet mégis az amerikai függetlenségi háború egyik elesett katonájához kötik. A hiedelem szerint a lovas egy német zsoldos katona volt, aki az angolok bérenceként a függetlenségi törekvések leveréséért küzdött, de a Chatterton Hill közelében zajló ütközet során esett el, 548 társával egyetemben. A lova felbukott, ő kirepült a nyeregből, majd az ellenség katonái végeztek vele. Egy Tarry Town nevű kis település öreg templomának temetőjében helyezték nyugalomra. Azonban később többen is látni vélték, ahogy a lova hátán kivágtat a sírból, és rothadásnak indult levágott fejét az egyik kezében tartva, a kardját suhogtatva az óvatlan utazók életére tör. Hogy Irving története nyomán kezdett el terjedni a lovas legendája, vagy az író egy már létező történetet dolgozott fel a novellájában, azt máig nehéz eldönteni, viszont hamar kiderült, hogy Európában is vannak hagyományai a lovas alakjának, és sokkal régebbről erednek.
Ezek közül a legrészletesebb és legidősebb az ír dullahan legendája. A dullahan egy gonosz tündér, amely általában egy fekete paripán lovagol, levágott fejét a hóna alá szorítva. Az amerikai változattal ellentétben az ír lovas feje egyáltalán nem indult oszlásnak, hanem nagyon is épen maradt, bár kissé elszíneződött; a szeme vörös színben izzik, mint apró, tüzes legyek az éjszakában, míg a szája állandóan széles, rémisztően gonosz vigyorba torzul. Érdekesség, hogy Írország különböző területein némileg eltér a lovas ábrázolása – a legtöbb esetben csak egy ló hátán vágtat, de akadnak olyan változatai is a történetnek, amelyben egy fekete hintó bakján ül. A hintó minden esetben fekete, és koponyákban helyezett gyertyák kölcsönöznek neki kísérteties derengést az éjszaka sötétjében, a kocsi kerekeinek küllői emberi combcsontokból állnak, míg a kocsi belsejét férgek által megrágott halotti leplek takarják el. A két változat között akad némi hasonlóság is, hiszen a lovas minden esetben egy emberi gerincoszlopot használ gyeplő gyanánt. A dullahan szélsebesen vágtat keresztül az erdőn, és amikor hirtelen megáll valakinek a háza előtt, akkor ott valaki biztosan meghal – a lovas kimondja az illető nevét, aki abban a pillanatban szörnyethal. Semmivel sem lehet vágtázás közben megállítani, és sem a zárak, sem a zárt kapuk nem állják útját, hiszen minden zár magától kinyílik, amikor a dullahan közeledik. Nem szeretik, ha leselkednek utánuk; aki mégis így tesz, annak számolnia kell azzal, hogy rossz esetben hamarosan érte is eljön a Fejnélküli Lovas, vagy ha szerencsésebb, akkor csupán a lovas gyeplője vakítja meg örökre. Azonban a lovasnak is van gyenge pontja, ugyanis retteg az arany látványától, illetve közelségétől; a legkisebb aranyrög is messzire elkergeti a gonosz, lefejezett tündért. Sokak szerint ez a mítosz inspirálta Irving novellájának kísértetét, aminek helyt ad az is, hogy az író hosszabb időt töltött Angliában, ahol találkozhatott a legendával, de legalább annyian vannak, akik cáfolják ezt.

Kép

Európa más területein is fellelhető a lovas legendája, a németeknél mindjárt két változatban is létezik. Az első történet a kelet-németországi Drezda közelében esett meg. Egy nő kora reggel felkerekedett, hogy a közeli erdőben makkokat gyűjtsön, s már javában benn járt a sűrűjében, amikor vadászkürt hangját hallotta. Majd újra és újra, s egy idő után már nem tudott ellenállni a kíváncsiságának, abbahagyta a gyűjtögetés, hogy megkeresse a hang forrását, ám amikor megfordult, a félelemtől a földbe gyökerezett a lába, mert megpillantott egy fejnélküli embert, aki egy hosszú szürke köpenybe bugyolálva ült egy masszív, szürke ló hátán. A másik történet szerint a lovas Braunschweig közelében tanyázik, és legtöbbször csak úgy emlegetik, „a vadász”, mert rendszeresen fújja a kürtjét. A hiedelem szerint a lovas a kürtszóval figyelmezteti a környék vadászait, hogy a következő nap ne induljanak vadászni, mert különben szörnyű balesetben vesztik el az életüket. A skót mondákban is feltűnik a lovas figurája, azonban ebben a történetben nemcsak ő, hanem a lova is fej nélkül kerül ábrázolásra. Skandináviában is inkább afféle vadászként emlegetik a lovast, aki egy csodálatos fehér paripán nyargal, ám érdekes módon ennél részletesebb leírást szinte sehol sem találni, tehát még az sem bizonyos, hogy maga a lovas valóban fej nélkül szerepel a történetekben, vagy sem.
Annak ellenére, hogy nem kevés európai vonatkozása is van a legendának, mégis leginkább az amerikai Irving által írt novellából ismeretes, és ezzel ez tekinthető az amerikai fikciós irodalom egyik legelső alkotásának. Az 1820-as kötet leghosszabb, és egyben legkedveltebb írása a The Legend of Sleepy Hollow. A történet 1790 körül játszódik egy Tarry Town nevű holland településen, amely a Sleepy Hollow elnevezésű völgy közelében fekszik. A mű tulajdonképpen egy meglehetősen sötét hangulatú kísértethistória köntösébe bújtatott romantikus történet, amelyben a település iskolájának pedellusa, Ichabod Crane és Abraham „Brom” Van Brunt vetélkedik a szépséges Katrina Van Tassel kegyeiért. Crane-t többször is üldözőbe veszi a fejnélküli lovas, akiről mindenki azt hiszi, hogy egy elesett német katona szelleme. Ichabod nyomozásba kezd, hogy kiderítse az igazságot, de ez csak ahhoz vezet, hogy váratlanul eltűnik a városból. Irving nem fedi fel a történet végén, hogy ki is a lovas valójában, bár novella eseményeinek alakulásából arra lehet következtetni, hogy Abraham az, álruhába bújva.
Szakértők szerint Irving nem a szóbeszédekre alapozva, hanem egy bizonyos Karl Musäus névre hallgató német szerző által lejegyzett népi legendát figyelembe véve alkotta meg a maga történetét. Egy részlet a KépMusäus-féle történetből: „A Fejnélküli Lovast sokszor látták azon a helyen. Egy vénember, aki nem hitt a kísértetekben, elmesélte, hogy akkor találkozott a lovassal, amikor a völgybe ért. A lovas felültette maga mögé a nyeregbe, és megiramodott. Bozótokon, dombokon és mocsarakon nyargaltak keresztül, aztán egy hídhoz értek, ahol a lovas hirtelen csontvázzá változott. Letaszította az öreget a nyeregből, és a levegőbe emelkedve elvágtatott.” Hasonló motívumok Irving történetében is szerepelnek. Egyes források szerint Irving a történet szereplőit valós emberekről formálta meg, olyanokról, akikkel utazásai során találkozott. 1814-ben találkozott egy Ichabod Crane nevű katonatiszttel, akinek az alakját összegyúrta az 1809-ben megismert Jesse Merwin személyiségével, aki egyébként a Kinderhook nevű település iskolájának egyik tanára volt, és így született meg a novellában szereplő Crane alakja.
A Fejnélküli Lovas alakja azóta igen népszerűvé vált, és a XX. század során számtalan alkalommal fel is dolgozták. Az első említésre érdemes adaptáció egy 1922-ben készült némafilm volt, Edward Venturini rendezésében. Később, főleg a 80-as évek során, meglehetősen sok film foglalkozott a lovas legendájával – hol teljes egészében, hol csak díszítő elemként felhasználva a figurát –, azonban ezek nem lettek igazán sikeresek. Az eredeti történet máig leghíresebb (és legjobban sikerült) feldolgozása a Tim Burton által 1999-ben forgatott Sleepy Hollow (Az Álmosvölgy Legendája), amely ugyan meglehetősen sok tekintetben eltér a forrásától – például Crane nem az iskola pedellusa, hanem egy nyomozó –, de alapvetően nem bontja meg az eredeti koncepciót. A sok film mellett színpadi adaptációk is születtek – 1948-ban Sleepy Hollow címmel futott egy musical a Broadway előadásában (George Lessner szerezte a zenét és Russell Maloney írta a szöveget), azonban csak tizenkét alkalommal mutatták be. A lovas karakterének népszerűségét mutatja az is, hogy több esetben is felbukkant számítógépes játékokban, igaz, sok esetben inkább az ír legenda szereplőjével lehetne azonosítani. A Final Fantasy sorozat hatodik részében a dullahan az egyik fő ellenség, de a lovas feltűnik még a Castlevania sorozat részeiben is, illetve a legnépszerűbb MMO, a World of Warcraft világában is találkozhatunk vele.
Érdemes még megemlíteni, hogy milyen hatással volt a történet az eredeti helyszínek mindennapjaira. A New York államban található North Tarrytown, ahol a történet eseményeinek jelentős része történik, 1997-ben úgy határozott, hogy nevet változtat, így hivatalosan is Sleepy Hollow lett. A város iskolai csapatainak elnevezésében pedig ott szerepel a „Lovasok” jelző. 2006-ban a városba vezető 9-es út mentén elhelyeztek egy hatalmas szobrot, amelyen az látható, amint a Fejnélküli Lovas kergeti Ichabod Crane-t. Ezeken kívül a környező városokban Halloween előtt rendszeresen tartanak kisebb-nagyobb fesztiválokat (mintegy felvezetés képpen), amelyeken természetesen a Fejnélküli Lovas a központi szereplő.
A Fejnélküli Lovas nem túl ismert, de mindenképpen üde színfolt a fantasztikus irodalomban, és bizonyos tekintetben meglehetősen fontos szerepe is van, hiszen – ahogy már korábban említettük – Irving novellája jelenti az amerikai fikciós irodalom első szárnycsapásait. Szerencsére a lovas alakját általában elkerüli az a reneszánsz, ami a klasszikus fikciós karaktereknél tapasztalható, de egy-egy feldolgozás azért mindig gondoskodik arról, hogy ne merüljön feledésbe.



RV

Elválasztó

A legutóbbi öt írás ebben a témában

Hozzászólások

 


A hozzászólás csak regisztrált és bejelentkezett felhasználók számára engedélyezett.
Kérjük jelentkezz be, vagy regisztrálj.

Kara kán 2017.11.16. 12:00 | # 2
Avatar
A töklámpást kezében vivő Halloween-napi ijesztgetősről van szó.

 

sabic 2011.12.13. 17:11 | # 1
Avatar
Hát az írek elég gusztustalan alakként képzelték el szegény fejnélküli lovast. Ezek alapján, ha a fejével nincs is baj, akkor is halálra rémiszthetett volna bárkit pusztán a megjelenésével. filleloupgarou
Az Álmosvölgy legendája meg tényleg jó film, kedvet is kaptam az újranézéséhez.

Amúgy nem lehet, hogy csak azért nincs modern változata a fejnélküli lovasnak, mert egyszerűen nem lehet romantikázni egy fejetlen férfivel? cheesy
[ Módosítva: 2011.12.13. 17:11 ]